Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

218 i8U. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. függesztését — amelyre majd mindjárt rátérek, hogy hogyan értem — valamiféle merényletekre, a közszabadság legázolására volna terve felhasználni. (Ugy van! a baloldalon.) A mélyen tisztelt képviselő ur ezt a figyelmeztetést, amely az igazságügyi hatóságok függetlenségének megóvására irányult, hozzám méltóztatott intézni. Ez a czímzés téves, méltóztassék ezzel a figyelmeztetéssel a tisztelt túloldalon levő urak között keresni az illetékes czímet. (Halljuk ! Halljuk !) Mikor én a folyó év elején elfoglaltam jelenlegi állásomat, hónapokon keresztül hallgattam a panaszokat az iránt, hogy az a kormány, amelynek a t. képviselő ur tagja volt, hogyan értelmezte és alkalmazta a birák és a többi igazságügyi hatóságok függetlenségét, megtörtént, hogy azért, mert az előző — t. i. a koalicziós kormányt megelőző — kormány alatt ez vagy amaz az ügyész, a kassai. komáromi stb., megjelent egy főispán beiktatásán... (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) hogy az ország koronás királyának elhatározása iránt hódolatát és tiszteletét kifejezze ... (Nagy zaj a baloldalon.) Sümegi Vilmos : A darabontokat védelmezi ! Balogh Jenő igazságügyminister: . . . akkor azt a komáromi ügyészt méltóztatott áthelyezni Székelyudvarhelyre, a kassait Temesvárra, attól a budapesti ügyésztől pedig, aki valamelyik lap lefoglalására nézve indítványt tett, méltóztatott megvonni az ügyészi jogosítványt. Es azok az urak most, hét esztendő után jönnek hozzám panaszolni sérelmeiket s kifejtik és bizonyítják, hogy semmit sem csináltak mást, mint tiszteletüket fejezték ki Őfelsége kinevezése iránt. . .(Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget); Csendet kérek, képviselő urak ! Ne méltóztassék zavarni a szónokot. Balogh Jenő igazságiigyminister: Ma is abban az állásban vannak, nem segíthetek rajtuk ; de majd rátérek, hogy ez ma is mennyire terrorizál egyes hivatalnokokat. Majd azt is bemutatom, hogy én hogyan kezelem ezt a dolgot. A bírói függetlenség szempontjából említem, hogy a kassai törvényszék akkori elnöke — azelőtt a nevét sem hallottam, egyénileg a dolog nem érdekel — azért, mert megjelent a főispáni beiktatáson, olyan bojkottnak volt kitéve . . . (Zajos felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes ! Az egész nemzet bojkottálta!) hogy kénytelen volt maga kérni más állásra kineveztetését. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Balogh Jenő igazságiigyminister : A képviselő ur tiszteli a függetlenséget, amig az abban az irányban nyilvánul meg, amely az ő meggyőződése. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Ha egy biró a koronás király iránt tiszteletét és hódolatát kifejezendő, megjelenik egy beiktatáson, amely a felség kinevezésén alapult és ha ennek az a következménye van rá nézve, mint előadtam : akkor ebből az következik, hogy birói függetlenségében korlátolják. (Zajos felkiáltások a baloldalon : Az nem birói funkczió !) Sümegi Vilmos: Darabontok! (Zaj. Elnök csenget.) Balogh Jenő igazságiigyminister: Azok az urak, akiket az előző kormány kinevezésre ajánlott, — már fenn voltak az ügyek a felségnél — nem kapták meg a kinevezést és évekig tartó mellőzésben részesültek, csak azért, mert az előző kormány terjesztette őket elő. (Mozgás balfélől.) Most lássuk, mikép kezelem én a kérdést. A birói függetlenség időleges korlátozásáról az 1912. évi LIV. t.-cz. 83. szakasza, amint méltóztatik tudni, nem az én kezdeményezésemre és minden közreműködésem nélkül — mert én mint államtitkár szolgáltam akkor a kultuszministeriumban — tesz intézkedést a polgári perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatosan. Hogy miért volt szükséges, mint akkor is a törvényhozás tagja, tudom az okokat. Elsősorban, mert a királyi járásbíróságok hatáskörét az uj polgári perrendtartás, amelyet épen e párt egyik kiváló tagja, Plósz Sándor képviselő ur nagy tudásának s közvetlen elődöm, Székely Ferenc igen t. képviselő ur energiájának és munkásságának köszönhetünk, kiterjeszti a járásbíróságok hatáskörét. Ennek következtében, szaporodván a munka a járásbiróságnál, el nem lesz kerülhető, hogy több biró legyen a járásbíróságnál szükséges, mint az ezentúl kevesebb hatáskörrel biró törvényszéknél. Es nem nagyon valószínű, s nagyon jól tudta a törvényhozás is, hogy a kedvező törvényszéki székhelyről önként kérjenek majd különösen családos birák, akiket gyermekeik nevelése is a törvényszék székhelyéhez köt, áthelyezést a járásbíróság székhelyére. Hivatalból kell őket áthelyezni. Továbbá időlegesen megengedett az áthelyezés azért is, mert a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetett polgári perrendtartás uj és nagyobb feladatokat ró a polgári ügyekben eljáró biró vállaira és így kívánatos, hogy bizonyos törvényszékeknél a bíróságok színvonala emeltessék, hogy a bíróság megerősíttessék. Ahol tehát azt látjuk, hogy az illető minősítések alapján, amelyekről még lesz szerencsém szólani, nagyon gj'enge a bíróság tagjainak átlagos színvonala, ott köteles lesz az a minister, aki végrehaj tj a ezen életbeléptetést, a legjobb birákból egyeseket a bíróság megerősítésére tisztán igazságszolgáltatási érdekből — minden politikai czélzat teljesen ki van zárva — majd oda áthelyezni. (Helyeslés jóbbfelől.) T. ház ! Ugy kezeltem én ezt a jogot, amelynek végrehajtása a véletlen folytán reám hárul, hogy 1913. szeptember 1-től kezdve — t. i. a polgári perrendtartás életbeléptetése valószínűleg 1914. szeptember 1-ére remélhető — egyetlen egy birót sem helyeztem át, bár a táblai elnökök tömegesen teszik a felterjesztést, — felhatalmazom a mélyen tisztelt ellenzéket, hogy a ministerium elnökségében megtekintheti — az iránt, hogy már most