Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

i-79. országos älés 1913 november 25-én, kedden. 211 máris felhívást intézett ezen vállalatokhoz, hogy gondoskodjanak arról, hogy a biztosítékot máshol szerezzék be, mert ő a biztosítékot tovább nem hajlandó náluk hagyni. Vázsonyi t. képviselőtársam időelőttiségi kifogására — hogy t. i. a szakkörök nem hallgattattak meg — a t. minister ur azt válaszolta, hogy semmit sem sürgettek nála annyira és nemcsak egyik-másik érdekkörből, nemcsak a magisztratura köréből, hanem a közvélemény legszélesebb rétegeiből, mellyel természetesen a kormánynak, mint felelős bírónak bő alkalma van élni. Én azt hiszem, hogy az érdekkörök között első volt a t. ministerelnök ur és elődje, aki az »unbedingte Unterwerfung« elvének túlhajtása következtében mindazokat a törvényeket, amelyek nem kellőképen biztosítják hatalmi poziczióját, revízió alá véteti. Hiszen a ministerelnök ur volt az, aki néhány év előtt golyót és akasztófát ígért nekünk, most ugy látszik, ugyanezt igéri a sajtónak. Hogy túloldali t. kéjíviselőtársaimhoz hasonlóan franczia példát idézzek, hivatkozom a francziák nagy államférfiának, Kichelieunek egy mondására, aki azt a tanácsot adta a királynak : »merem állítani, Felség, hogy a francziák rakonczátlankodásai azonnal meggátolhatok, mihelyt egy vakmerőségig bátor államférfiú vállalkozik a hatalom élére, aki nem riad vissza semmitől, akiben van erély megtanítani az egész nemzetet a szolgai meghunyászkodásra és az alkalmazkodás mesterségére és azt fogja habozás nélkül tenni, amire őt bedresszirozzák.« A jelenlegi kormány is megtalálta azt az államférfit, aki bennünket és a sajtót rakonczátlannak tekintve mindenféle eszközzel ugy a mi, valamint a sajtó letörésére vállalkozott, nem riadván vissza attól sem, hogy szuronyokra, parlamenti őrségre támaszkodva hajtsa keresztül törvényjavaslatait. Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam tegnap konstatálta ezt a tényt, sőt konstatálta azt is, hogy a ministerelnök ur egy alkalommal incidentaliter kijelentette, hogy mióta az emberiség fennáll, a jogrendet mindig sznronynyal és rendőrséggel védték meg. Erre én egy közbeszólást koezkáztattam meg akkor, azt t. i. hogy 1905-ben a ministerelnök ur nem ezt az álláspontot foglalta el. Ez igy is van. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra az időre, a mikor a darabont kormány korszakában az akkori kormány teljhatalmú királybiztosa a mi kiszorításunkra Fabrieius ezredest vezényelte be ide feltűzött szuronyu honvédekkel. Tisza István gr. akkor a következő kijelentést tette: »Erőszak utján létrejött cselekedetnek csak annyi értéke van, amennyit a szuronyok ereje kölcsönöz neki«. Ezt a kijelentést ma már nem állja a t. ministerelnök ur, (Élénk felkiáltások a jobboldalon : De állja!) mert ő maga is ugyanabba a hibába esett, mint a darabont kormány. Tisza István gróf ministerelnök urnak figyelmébe ajánlom tehát ezt a kijelentést, melyet akkor Tisza István gróf, a képviselő tett. A mélyen t. előadó ur és Kenedi Géza t. képviselőtársam is előszeretettel foglalkoztak a 48-as időkkel és előszeretettel idézték Kossuth Lajosnak egyik vagy másik kijelentését. Többek között az előadó ur mindjárt beszéde elején felhozta azt az esetet, amikor 1848 márczius 19-én Hajnik Pál vezetésével egy küldöttség jelent meg Kossuth Lajos előtt és Kossuth Lajos akkor azt a kijelentést tette, hogy: »Csak az összes nemzet az, amelyet illet az ország sorsáról ítélni«. Azt hiszem, ez a czitátum nem a t. túloldal, hanem mi mellettünk szól, mert ebben a képviselőházban ni ár számtalanszor kimutattatott, sőt statisztikailag is beigazoltatott, hogy a nemzet többségének szavazatát nem a t. túloldalon ülök, hanem az ellenzék nyerte el, a nemzetet.tehát nem önök, hanem az ellenzék képviseli. Önöknek, t. képviselő urak, semmi erkölcsi bázisuk és joguk nincs ennélfogva arra, hogy ilyen közszabadságokat letiporni szándékozó törvényjavaslatokat terjeszszenek a ház elé. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a t. előadó ur és Kenedi Géza t. képviselőtársam Kossuth Lajosból idéztek, méltóztassanak megengedni, hogy én Deák Ferenczből idézzek önöknek. Deák Ferencz 1861. május 13-án egy felirati vita alkalmával többek között a következő kijelentést tette: »Alkotinányos életünknek és nemzeti létünknek, alapföltétele az országnak törvényes önállósága és függetlensége. Első és legszentebb kötelességünk tehát minden erőnket, minden igényünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon és alkotmányszerü önállása és függetlensége sértetlenül föntartassék. És midőn ezen önállás lényegében megtámadtatik, midőn ezt veszély fenyegeti, nem ismerünk teendőink között fontosabbat, mint az ilyen támadás ellen haladék nélkül felszólalni. Parlamentáris kormányunk, felelős ministeriumunk, esküdtszéki eljárással párosult sajtószabadság és az adó meghatározásának joga az alkotmányos szabadságok legerősebb biztositéka. Kekünk ezen biztosítékokat megadták szentesitett törvényeink és mi azoknak megszüntetésébe vagy bármily korlátozásába soha bele nem egyezünk, azoknak ideiglenes fölfüggesztését is az alkotmány fölfüggesztésének, sőt minden alkotmányosság megtagadásának kell tekinteni.« Előttem felszólalt képviselőtársaim már előadták azt, hogy alkotmányunknak két leglényegesebb intézményét támadták meg önök. Az esküdtszéki intézményt már megreformálták és ezen törvényjavaslattal megakarják reformálni a sajtószabadságot. De, ha az idézeteknél vagyunk, engedjék meg, hogy Kenedi Géza t. képviselőtársam egy másik idézésére is reflektáljak. Azt mondja ő november 14-iki beszédében, hivatkozva valami 27*