Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

i73. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. 13 védelmezni akarják azt: tessék a 9. §-nak szankcziót adni. Méltóztassék kimondani azt, hogy nem adható semmi oly kedvezmény, mert nem elég ez az azonos szó, hanem azt kell mondani, hogy nem adható egyetlen sajtó vállalatnak vagy sajtóterméknek sem oly kedvezmény, szállitási vagy egyéb természetű kedvezmény, amely minden egyéb sajtóterméket vagy időszaki lapot meg nem illet. Es méltóztassék hozzátenni: »még burkoltan sem«. A burkolást vegyük csak bele, mert, ha már burkolunk, — aminthogy a burkolás ezen az egész javaslaton végigvonul — akkor burkoljunk az egész vonalon. És hol van a szankczió? A szankczió csak a k rtéritési kötelem lehet, a kincstárnak vagy a szállitási vállalatnak teljes kártérítési kötelme minden esetben, ha a 9. §. rendelkezését megszegi, ha a terjesztést törvénytelenül akadályozza. Kenedi Géza : Az természetes ! Vázsonyi Vilmos: Bocsánat, ebből én nem látok semmit. A »természetes«-t vegyük bele. Kenedi Géza : Benne van ! Vázsonyi Vilmos : Hol és merre van benne? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóztassék párbeszédet folytatni. Vázsonyi Vilmos: A 10. §, ismét a szabadterjesztés gárancziáit gyarapította, — így mondotta az előadó is — még pedig azért, mert a megvetett ügyvédi kamarák és hírlapírók rámutattak arra, hogy olyan államokban is, amelyeket katonai és rendőri államoknak nevezünk, a külföldi sajtótermékek tekintetében sokkal nagyobb óvatossággal járnak el, mint ahogy a mi jogunk azt statuálja. Rámutattak a németbirodalmi sajtójog ama rendelkezésére, hogy külföldi sajtóterméket csakis a birodalmi kanczellár rendeletével lehet kitiltani, de. a birodalmi kanczellárnak is kitiltó rendeletében arra kell támaszkodnia, hogy a kitiltott elmemüvet birói Ítélet kétszer marasztalta el egy éven belül, ezenkívül, azt hiszem, a kitiltás bizonyos megszabott időre szorítkozik. A javaslat a németbirodalmi törvénynek a sajtótermékekre vonatkozó ezt a rendelkezését nem veszi át, hanem átveszi az osztrákokét ugy, hogy ezentúl nem a belügyministerium, hanem a ministerium fos; ebben a kérdésben rendelkezni. Ennek a vívmánynak értéke szemben helyezze a német birodalmi sajtójog rendelkezésével, azt hiszem, szembentünö, de annak a nagy kijelentésnek, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti, a megkoronázása a 11. és 12. §! Ezek a paragrafusok ugyanis azt mondják — és ezt hangsúlyozta az előadó ur is, mint nagy haladást, — hogy eddig a kolportázst rendelet tiltotta meg, most törvény fogja megtiltani: a kenderkötél tehát törvényben lesz megáztatva. (Derültség.) A 11. és 12. §. kimondja, hogy a sajtótermékeknek utczai terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyre van szüksége. Nem. különböztet időszaki lap és sajtótermék között, pedig ez a megkülönböztetés jogos, mert a sajtótermék egy izolált nyomtatvány, az időszaki sajtó pedig valósággal intézmény. Intézmény, amelynek van szervezete, felelős szerkesztője, kiadója, nyomdásza, szerkesztőségi személyzete, kiadóhivatali alkalmazottai, szóval: — intézmény és szervezet. A nyomtatvány pedig izolált jelenség. A javaslat nem tesz külömbséget a kettő között és a hatósági engedélyt ugy az időszaki sajtó, mint pedig a sajtótermék utczai terjesztéséhez feltétlenül megköveteli. Azt sem mondja meg a javaslat, hogy mit ért utczai terjesztés alatt? Vájjon azt érti-e, amit a lebecsült 1848 : XVIII. t.-czikk megfelelő szakasza ért, vagyis a házalóknak és zugkönyvárusoknak hatósági felügyelet alá való helyezését ? Azok a lebecsült 48-iki gyors kodifikátorok, akik gyorsan kodifikáltak, d badságok és jogok kiterjesztését, nagyon preeziz jogászi kifejezésekkel dolgoztak. A házaló kereskedésnek a jogászi értelmezése világos. Házaló kereskedő az, aki járva-kelve kínálja áruját, akár ugyanazon helységben, akár egyik helységből a másikba járva. A zugkereskedő jogászi értelmezése szintén világos. Zugkereskedő az, aki a törvényben megkövetelt bejelentést elmulasztotta. Ellenben, hogy mi az utczai terjesztés, ennek semmiféle jogászi precziziója nincs. Most nem tudom, a házaló kereskedést méltóztatik az utczai terjesztés alatt érteni, vagy pedig le akarja foglalni a javaslat az egész közterületet, az utezát, mint közterületet és oda tendál, hogy az álló helyben, fix elárusító helyeken való elárusitás, tehát a hirlapkiosztókat, vagy kapualjában avagy más hatóságilag megengedett helyfoglalással fix helyen való árusitást is utczai árusításnak tartja vagy nem. Kenedi Géza: Ez meg van mondva a javaslatban. Vázsonyi Vilmos: Nincs megmondva, csak az van ott, hogy ezeknek a termékeknek kézbesítése a megrendelésnél nem tekintetik utczai árusításnak. Azonban hogy mit értünk utczai árusítás alatt egyébként, az nincs megmondva. Sőt a t. közbeszóló ur önönmaga felfogása ellen bizonyít, mert ha csak a kézbesítés van kizárva az utczai terjesztés fogalma alól, akkor minden egyéb, ami az utczán történik, az utczai terjesztés fogalma alá esik. Mi volt az 1848: XVIII. t.-czikk megfelelő szakaszának rácziója? A zugkereskedők ellen az volt a ráczió, hogy nem lehet megtűrni, hogy valaki hatósági bejentés nélkül foglalkozhassak könyvárusitással. A házaló kereskedéssel szemben pedig, azon időknek megfelelően, az volt a felfogás, hogy proklamáczióknak terjesztése házaló módon járva-kelve ugyanazon helyen, vagy pedig egyik helységből a másikba menve, nagy közveszedelmet okozhat a hazának. Ez volt annak a rácziója, de nem az, hogy azért, mert valaki az utczán hatóságilag megengedetten közterület felhasználásával egy fis helyen foglalkozik árusítással, ez hatósági szempontból kevesebb biz-