Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

479. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 185 említeni. Méltóztatnak gondolni, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) hogy ha a Désy— Lukács-pört esküdtszék elé vonják, lehetett volna-e csak egy perezig is kérdés tárgya az, hogy Désy Zoltánt a független esküdtek feltétlenül fel fogják menteni ? Ugyebár nem ? Legalább én azt hiszem. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ellenben micsoda emberfeletti erényt kellett annak a két férfiúnak — értve Baloghy törvényszéki elnököt és Ráth táblai tanácsi elnököt, (Zaj.) — mondom, micsoda emberfeletti erényt kellett ezeknek a minden tiszteletet megérdemlő, független magyar bíráknak kifejteniök, hogy le tudják rázni magukról egy aktív ministerelnök látogatásának nyűgét (Igaz ! ügy van ! balfelől.) s hogy le tudják rázni azokat a befolyásolási kísérleteket, amelyeket.. . Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a képviselő urat újból figyelmeztetni, hogy az, amit most előad, nem tartozik a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalásához. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Csendet kérek. Sümegi Vilmos: Nem érti a kérdést ! Elnök: Sümegi képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Csendet kérek ! Mezőssy Béla: Azt gondolom, nem hágom túl — anélkül, hogy az elnök úrral vitatkozni akarnék — egy objektív vita keretét, hogyha a jurynek jelentőségét a sajtódeliktumoknál egypár példával bátorkodom illusztrálni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Amennyiben a képviselő ur erről beszél, nem is zavarom meg. ( Felk/iáltások balfelől : Erről beszél!) Hegyi Árpád : Lukács László nevét nem szabad kimondani ! (Zaj a baloldalon.) Mezőssy Béía: Hogy mennyire erről akarok beszélni s nehogy a t. elnök ur mindenáron azt higyje, hogy én a Désy—Lukács-féle pert akarom itt »durch die Blume« tárgyalni, hivatkozom egy külföldi példára. Ha nem akarja a t. minister nr kikeresni és ha parancsolja, készséggel rendelkezésére bocsátom. Tarnowban történt, hogy egy bezirkshauptmann ellen az a vád emeltetett hirlap utján, hogy a sorozásoknál pénzért katonaköteleseket kiszabadított. Neveket említettek föl, összegeket közöltek, hogy a t. bezirkshauptmann mennyi pénzt kapott. Ez a tisztelt vagy nem tisztelt ur kénytelen volt az illető sajtóközlemény irója ellen sajtóügyi eljárást indítani. Ausztriában nem jury elé tartozik a dolog, hanem rendes bíró elé. A szegény sajtódelrikvens vállalkozott a beweisverfakren-nak az egész vonalon való felvételére. Olvastam a tárgyalásokat és mondhatom a zsurnalisztának a bizonyítás a legfényesebben sikerült minden esetben, kivéve egyetlenegy esetet; egy esetben nem udott bizonyítani és a biró a zsurnalisztát kénytelen volt elitélni a törvény formalizmusa miatt. Ezért helyezünk mi óriási súlyt arra, hogy a sajtó terén minden deliktum a jury elé bocsátffiÉPVH. NiPLQ. 1910 1915. XX. KÖTET. tassék. Mert tudjuk, hogy az esküdtet semmi más nem köti, mint a nemzet élő lelkiismerete. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem köti más, mint a maga meggyőződése. Es ha t. képviselőtársam közbeszóláskép megemlített egy mostani kinevezési ügyet, hát én nem tételezem fel az igazságügyminister úrról, hogy a bírói kinevezések terére is belevigye a politikát. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Förster Aurél: Balonyi! Mezőssy Béla: Én csak azt a szerény kérdést teszem fel, hogy Balonyi táblai biró urat akkor is méltóztatott volna-e a kúriai kinevezéseknél mellőzni, ha véletlenül felmenti Lukács Lászlót ? Elnök : Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgynál maradni. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Bikád! Antal: A képviselőházban csak szabad ezt felhozni ? (Zaj balfelől.) Elnök : Bikádi Antal képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. Csendet kérek, képviselő urak ! Mezőssy Béla: Én a magam kérdését megtettem, méltóztassék majd a minister urnak válaszolni. Pető Sándor: Az elnök nem fogadja megengedni. (Elénk derültség balfelől.) Elnök : Pető képviselő urat rendreutasítom. Bakonyi Samu : Ezek a mi kitüntetéseink. Mezőssy Béla: Áttérek a sajtójog egy más hatalmas nagy intézménye s garancziájára; és miután a t. elnök ur, ugy látszik, nem szereti, hogyha a hazai jog szempontjából tárgj^aljuk a kérdést . . . Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnök intézkedéseit kritika tárgyává tenni . . . (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.) Mezőssy Béla: . .. hát a jövőben bátorkodom csak külföldi példákat felhozni. Hegyi Árpád: Szépen vagyunk! Mezőssy Béla: Angolt, németet, ahogy parancsolják. T. képviselőház ! A másik lényeges, nagyjelentőségű, a sajtójognak úgyszólván életgyökerét érintő prLczipiuma a javaslatnak a fokozatos felelősség, illetőleg a kártérítés. E kérdéssel csak röviden akarok foglalkozni, minthogy előttem e szak-kérdésben kiválóan jártas képviselőtársaim e részt per longurn et latuni tárgyalták. Csak arra hivatkozom, hogy a külföldön, amikor egyszer a német birodalmi gyűlésben a sajtónovellát tárgyalták, a német birodalom vezetése élén olyan ember állt, mint Bismarck, aki — bármily elfogulatlanul méltóztatnak is párhuzamot vonni Bismarck és Tisza István közt — mégis csak volt olyan legény, mint Tisza István. Ebben az időben Bismarcknak ellenzéke Windthorst volt, a legkonzervatívabb, a legreakczionáriusabb pártnak, a czentrumnak vezére, 24