Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

Í78. országos ütés 1913 összeegyeztethetőnek azt, hogy amikor a képviselőház egy tekintélyes része épen hivatalos kötelességeinek teljesítése czéljából távol van, ugyanakkor bármilyen kérdésben a képviselőház ülést tartson. Hegyi Árpád: Akkor normális viszonyok voltak ! Mezőssy Béla: Ezzel szemben ellenzéki oldalról — és ez igazán jellemző és sajátságos — tétetett meg az az indítvány, hogy tekintettel arra, hogy pusztán csak 39 tagja a képviselőháznak van távol, nem lenne értelme, hogy 399 képviselő emiatt magát feszélyezve érezze és a költségvetést tovább ne tárgyalhassa. Ekkor Deák Ferencz szólalt fel ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Beszédének egész tartalmával nem akarom fárasztani a t. képviselőházat, de a lényegét elmondom. Deák Ferencz azt mondotta, bogy semmi körülmények között sem járulhat ahhoz a felfogáshoz, hogy a képviselőház a delegáczióval egyidejűleg tartson ülést. A képviselőház nemcsak hogy érdemleges határozatot nem hozhat, de még tanácskozást sem folytathat akkor, mikor az országos bizottság Bécsben ülésezik. O is teljesen és tökéletesen a ministerelnök álláspontjára helyezkedett, és az volt érvelésének lényege, hogy a kéjjviselők egy része Bécsben lévén, ellenkezik a parlamentarizmus szellemével, hogy a választókerületek egész tömege megfosztassák attól, hogy a tárgyalások menetében részt vehessen. (Ugy van! Ügy van! balfelöl.) Miután tudom azt, hogy a t. túloldal igen nagy súlyt szokott fektetni arra is, hogy minő volt a koalicziós kormányzat eljárása ebben a kérdésben, nehogy ebben a tekintetben a t. túloldalnak valamelyes mértékben különös fáradságot kelljen igénybe vennie, szolgálhatok azzal is, hogy minő magatartást tanúsított ebben a kérdésben a koalicziós kormányzat, (Halljuk!) illetve az akkori ministerelnök, Wekerle Sándor. Két preczedens volt erre nézve. Az egyik 1906 június 9-én volt. Akkor közvetlenül az országgyűlés megalakulása után állottunk ; a bizottságok akkor alakultak meg; az igazoló-bizottságok akkor választattak meg és a megválasztott bizottsági tagok az esküt akkor tették le. Exlexben volt az ország a közösügyek terén is és a költségvetés terén is, tehát fontos érdek fűződött ahhoz, hogy a dedelegácziónális tárgyalásokkal kapcsolatosan, vagy esetleg párhuzamosan is ülések legyenek tarthatók. Es mégis az akkori ministerelnök a leghatározottabban kijelentette, — és ehhez a képviselőház egyértelmüleg csatlakozott is — hogy mindaddig, mig az országos bizottság Bécsben ülésezik, a képviselőház ülést nem tart. (Helyeslés balfelül.) Pusztán és kizárólag formális bejelentésekre kért a ministerelnök ur felhatalmazást, jelezvén, hogy a költségvetést kívánja egy ilyen formális ülésen beterjeszteni. Ezzel a november 2í~én, hétfőn. 167 jogával sem élt, mert egy olyan napon terjesztette be költségvetési expozéját, amely napon Bécsben a közösügyes bizottság nem ülésezett. (Igaz! Ugy van! balfélM.) A másik eset 1908-ban történt, amikor a horvát obstrukczió nagyon kellemetlen poziczióba szorította az akkori kormányt. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Kellemetlen volt!) Igen, kellemetlen volt, de nem a kormánynak volt kellemetlen, hanem az országnak! 1908 deczember 20-án, tehát az év végén a kereskedelmi viszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslatot kellett volna sürgősen letárgyalni. És a ministerelnök ur, a néppárt akkori elnökének, Molnár Jánosnak leghatározottabb ellenzésére is, inkább kész volt — és ez igy is történt — egy vasárnapi napon ülést tartani, de a képviselőház azon a napon, amikor az országos bizottság Bécsben ülést tartott, nem ülésezett. Ha tehát ezt az egyes kormányok évtizedeken át olyan szigorúan követték, akkor nekem fel kell vetnem a kérdést, hogy mi az a fontos és mélyreható indok, amely a t. házelnök urat és valószinüleg vele egyetértően a ministerelnök urat arra az álláspontra bírja, hogy szakítson ezzel az évtizedes állapottal, amelyben mi egy fontos alkotmányjogi biztosítékot látunk. (Ellenmondások jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. uraim! hogy önök miben látnak alkotmányjogi biztosítékot, (Felkiáltások balfelöl : A pártkasszában!) ebben a kérdésben én a kapaczitáczióra vállalkozni ugy sem akarok, azonban kétségtelen tény az, hogy az évtizedes gyakorlat az, amelyre én hivatkoztam. Ha tehát ez évtizedes gyakorlat, akkor ezzel épen most, épen olyan kritikus állapotban szakítani, amilyenről most szó van és amelyre röviden rátérni kívánok, az én felfogásom szerint a legelhibázottabb. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Köztudomású dolog, t. képviselőház, hogy a képviselőházi őrségnek a delegáczióban való alkalmazásának kérdése — enyhe kifejezést akarok használni — legalább is kontroverz kérdés. Köztudomású dolog, hogy ennek a kérdésnek megvitatása czéljából holnap Bécsben egy plenáris ülés lesz. En ugyan nem akarok hitelt adni annak a kormányhoz közelálló hivatalos újságnak, amely azt közli, hogy a képviselőház többségének tagjai ezen az ülésen megjelenni nem fognak; én mindaddig, mig az események ennek a lapnak igazat nem fognak adni, ezt a frivolitást — a ministerelnök ur kedvencz kifejezését használva — sem a ministerelnök úrról, sem a többségről nem teszem fel. Vagyis én azt szujmonálom, hogy holnap ez az ülés Bécsben meg fog tartatni. Az magában véve teljesen közönyös dolog, hogy a többségnek csak egy kis része, vagy talán a delegáczió összes tagjai részt fognak azon venni. Ha én a többség tagja lennék, feltétlenül köte-