Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

164 í'78. országos ülés 19Í3 november 2í-én, hétfőn. javaslat meghagy és megállapít, szakasztott mása annak a parlamentarizmusnak, amelyben élünk- (Igás! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki az efajta parlamentariz­musban magát jól érzi, vagy ha magát ere­detileg nem érezte jól, azt megszokta, az jól érzi magát, vagy, ha nem, meg fogja szokni azt a sajtórendészetet is, amely ebben javaslatban le van fektetve. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Üres frázis!) Lovászy Márton: Pocsolya itt, pocsolya ott! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Ve­gyük rendre a törvényhozási ós kormányzati intézkedések egész sorozatát. Itt van magában a választási törvényben és azzal kapcsolatosan a véghetetlen megnehezítése a választókkal való érintkezésnek, már csak a gyűlések bejelentésé­nek megnehezítése terén is. A választások bün­tetőjogi védelméről szóló törvényjavaslatban, egy pont kivételével, teljes mellőzését látjuk mind­azoknak az intézkedéseknek, melyek az eddig hatálytalanoknak bizonyult garancziákkal szem­ben erősebb biztosítékokat adnak a közhatalom visszaélései ellen; teljes mellőzése mindazon in­tézkedéseknek, melyek a választások drágaságát kiküszöbölni hivatva volnának, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) de viszont a legnagyobb túlzásig menő drákói szigor az agitáczióval mutatkozó minden visszaélés megfékezése tekintetében. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Én nem bánom, t. képviselőház, legyen valódi visszaélésekkel szemben, melyeket az agitáczió okoz, szigorú felelősség megállapítva, feltéve, hogy az azokra az egyénekre vonatkozik, akik azért igazán fe­lelősségre vonhatók, s feltéve, hogy az nem vexatorius, hanem tárgyi alapon nyugszik. De legyen akkor meg a másik oldalon, a korrup­czió és a hatósági visszaélések ellen is. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk felkiáltások: A vesztegetés, a panamázás el­len ! Zaj.) Es vegyük a gyülekezési jognak azt a sza­bályozását, mely rendeleti utón történt a bel­ügyminister ur által és melyben annak a ható­sági önkénytől való teljes függősége kodifikál­tatott, hála Istennek még törvénybe nem iktat­tatott, de megjön majd az is; és menjünk igy tovább, az esküdtszéki intézmény megcsonkítására, ennek a sajtójavaslatnak rendszerbe foglalása, a hatóságoknak ez a szakroszanktusszá nyilvání­tása és — amit meg sem említettem, hiszen a bizottság törölte, mert nagyon szemet szúró volt, de az eredeti sajtójavaslatban benn volt — a hatóságok által indított, vagy azok érdekében indított sajtópörökben a vádlottnak a maga természetes Lírájától való elvonása és olyan esküdtszékhez való áttétele, ahol annak a meg­támadott hatósági közegnek barátai és a tőle függők laknak, csakhogy a valódiság bizonyí­tása megnehezittessék. Töröltetett ez az intéz­kedés, de hogy benne volt az eredeti törvény­ben, azért nem kevésbbé jellemző arra az aní­muszra, amellyel ez az egész törvényjavaslat megalkottatott. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) És önök azt hiszik, hogy ezt a tekintély megóvásának érdekében teszik. Nagyon jellemző e tekintetben az igen t. ministerelnök urnak egy minapi egészen inczidentális kijelentése, amikor egy innen felhangzott közbeszólással szemben, mely a parlamenti őrségre, szuronyokra, szóval az anyagi kényszereszközökre vonatko­zott, ő azt felelte, hogy: tisztelt képviselőtár­sam, ugy látszik, nem tudja, hogy mióta az emberiség fennáll, a jogrendet mindig szurony­nyal, mindig rendőrséggel védték meg. Egry Béla: 1905-ben nem ezt mondta. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Az is benne van. Mi ismerjük a történetet legalább annyira, hogy tudjuk, hogy bizony néhanapján a jogrend fen­tartásának érdekében kellett anyagi kényszer­eszközökhöz is fordulni azokkal szemben, (Moz­gás jobbfelől.) akik a jogrend ellen fellázadtak vagy azzal az animuszszal bírtak, hogy fellá­zadjanak. De a t. ministerelnök ur előtt ez a tekintélynek egész tartalma. Hát engedelmet kérek . . . (Igaz! Ugy van! a bal- és a szél­sőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Sohasem mondtam! Gr. Apponyi Albert: ... ha általánossá válik ennek alkalmazása, ha csakugyan pa­naczeává válik az anyagi kényszereszközöknek, a kardnak, a szuronynak érvényesítése; az nem a tekintély felvirágzását, az a tekintély csődjét jelenti. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) Lovászy Márton: Nincs is neki semmi tekintélye. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Tekintély akkor ural­kodik, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) amikor nagy általános­ságban, egyes bűnös emberektől eltekintve, nem az anyagi erőszak, hanem a törvényes parancs előtti meghajlás, a kötelességnek etikai érzése vezeti az embereket, (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) s jaj annak a társadalomnak, amelyben nem erre az erőre támaszkodnak, hanem csak a szuronyra. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Pedig oda jutot­tunk, (Felkiáltások jobbfelöl: Sajnos! Zaj.) ma ennek a társadalomnak, amelyíyel szemben állunk itt is és ott is, más támasza nincs, mint az anyagi erőszak, azért, mert tekintélye nincs. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Cromwell pénze. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Ezt én mondom s velem sokan ezekről a padokról, akiket a legelfogul­tabb pártszenvedély sem vádolhat azzal, hogy a jogrendnek, különösen a parlamenti rendnek rendszeres ellenségei volnánk. (Derültség jobb­felöl,) Ezt én mondom, aki negyvenegy észten-

Next

/
Thumbnails
Contents