Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

47#. országos ülés Í9Í3 november 2k-én, hétfőn. 155 hatósági személlyel szoros összefüggésben nincs. Megírják például egy községről, hogy ott valami járvány, valami vész dühöng- Az alispán, akinek joga és kötelessége a járványt ellenőrizni, ellene intézkedni, kell, hogy birjon azzal a joggal, hogy ha a hir valótlan, azt rektifikálja. Kötelessége ez az alispánnak azért is, mert hatósága területén minden község érdekeit védelmezni köteles, egy-egy ily valótlan hir pedig a községet és az egész lakosságot tönkre teheti. (Ugy van! a jobboldalon.) Ami a lefoglalást illeti, az erre vonatkozó intézkedést egy régi törvény, az 1896 : XXXIII. t.-cz. foglalja magában. Ez a javaslat könnyiteni akar. Csak a sajtó szempontjából, a sajtó érdekében tartalmaz csak intézkedéseket. Hiszen elvben a lefoglalást elitélni nem lehet. hisz az általános büntetőjog elvei szerint minden bűncselekménynél, ha lehetség büntetendő cselekmény hatását csökkenteni, megteszszük, és itt is meg kell tenni. Hisz belátom, hogy nem lehet ezt egyszerű rendőrközegre bizni, mert a sajtódeliktumok olyan komplikált deliktuniok, amelyeket egyszerű rendőrközeg nem tud tökéletesen megérteni. De amint ugy teszünk, mint a javaslat, hogy a lefoglalást a független bíróságra bizzuk és módot adunk egy bíróilag szervezett testületnek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lefoglalásra nézve nyilatkozzék, a végzést hatálytalanná tegye: bőven eleget tettünk annak a kötelességnek, amelyet meg kell tenni. Ha ugyanis a lefoglalást teljesen kiküszöbölni akarnók ebből a javaslatból, akkor nézetem szerint ugy tennénk, mintha azt mondanók, hogy valaki lelőhet valakit, de amikor haldoklik, orvost nem szabad hozzá hivatni. De tovább megy a könnyítések terén ez a javaslat. Kártérítést ad akkor, ha lefoglalás történt, oly esetben, midőn a bíróság deliktumot nem állapit meg. Igaz, hogy ez csak a tényleges kárra szorítkozik, de ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, ez a megtérítés mindig jó üzlet lesz, inert ha az időszaki lap összes példányait lefoglalják, a tényleges kár az összes jjéldányok ára lesz, pedig tudjuk, hogy nincs a világon olyan időszaki lap, amely valamennyi példányát eladná. Az ilyen lefoglalással tehát csak jó vásárt fog csinálni a lap. Ami a nem időszaki sajtóterméket illeti, azt hiszem, nagyobb reklámja egy könyvnek nem is lehet, mint az, hogy lefoglalták ós hogy ezt a végzést a bíróság helybenhagyta. Ezeket akartam a javaslatról nagyjában elmondani. Most tessék megengedni, hogy néhány szóval megemlékezzem arról a harczmodorról, amelyet e javaslattal szemben használnak. (Halljuk ! a jobboldalon.) Én szomorúsággal látom, hogy mindazokban az érvekben és kifogásokban, amelyeket itt felhoztak, nagyon sok túlzás van és szomorúsággal konstatálom, hogy nagyon sok olyan kritikát hallottunk, amely talán a kritika elnevezést nem érdemli meg, amelyre legjobban ráillik az a szó, hogy kifigurázás. Az újságírók egyesületének felterjesztése a valótlansági szakaszról ilyent ír (olvassa) : »A javaslat szövege szerint minden valótlanság — még a nem tudatos is — megírása vétség, mert hiszen mindig szándékosan írnak.« Micsoda túlzás! Arra, hogy »aki szándékos valótlanságot ir«, azt mondja, hogy »minden szándékosság« lesz, mert hisz az illető »szándókozik« irni! Az ügyvédi kamara felterjesztése azt mondja (olvassa): »A 31. §. az eljárást a 30. §-ban statuált kihágások ügyében a rendőri hatóságok hatáskörébe utalja.« Ez az* eredeti javaslatban sem volt meg, ez valami félreértésen alapszik, ez valótlan. Pető Sándor képviselő ur azt mondja, hogy ez a javaslat a köztörvényi felelősséget állapítja meg. Bocsánatot kérek, hosszabb előadásban szellemességgel, nagy ügyességgel bele lehet valamit magyarázni a javaslatba; ami ugyan nincs benne, — a köztörvényi felelősségről, de csak ugy röviden, egy szóval odavetni, ez egy kicsit tiülő a czélon. Vázsonyi Vilmos képviselő ur hosszú és szellemes kritikában ugy beszél erről a javaslatról, mintha a bíróságnak annak idején az volna a szerepe, hogy ezekből a paragrafusokból kikeresse azt. hogy hogyan és mikép lehetne ezeket ugy magyarázni, hogy a levont konzekvencziák az általános jogelvekkel, a morális elvekkel, de e javaslat szellemével is ellenkezzenek. Én nem tételezem fel, hogy a bíróság tagjainak ideje és kedve lenne, hogy ezt megcselekedjék, de méltóztassék megengedni, — bár a legmélyebb tisztelettel viseltetem a bíróságokkal szemben — hogy kételkedjem, hogy a bíróság sok tagja legyen annyira szellemes és annyira éleselméjü, mint Vázsonyi Vilmos képviselő ur, hogy képes legyen a maga elméjének élességével azokat a zsákokat, amelyekbe ezek a paragrafusok be vannak varrva, felvágni és a maga szellemességével ezekből a zsákokból olyan dolgokat kicsurgatni, amiket oda senki sem rakott. (Élénk derültség és helyeslés jobbfelöl.) És ami a kifigurázást illeti, bocsánatot kérek, használunk-e az ügynek azzal, ha szóvá tesszük és csak azt kritizáljuk, hogy az igazságügyminister ur, aki igazán egy munkában, fáradságban eltöltött élet összes tapasztalataival (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl.) egy a minucziáig lelkiismeretes ember becsületességével hozta ide ezt a törvényjavaslatot, (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) csupán nyolcz jogtudóst hallgatott meg, és előadjuk azt, hogy ha a nyolczast ketté vágjuk, akkor két nulla lesz belőle? (TJgy van! Ugy van! Mozgás jobbfelöl,) Ebből legfeljebb az következnék, hogy máskor ne nyolcz, hanem tiz jogtudóst tessék meghallgatni, hogy a nyolczasokat ne lehessen kettévágni, de ez a javaslat kritikájához nem tarto20 *