Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

Í73. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. 9 a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszas, élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző : Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az előadó ur lelkes szózatából a forradalom szelei viliarzanak felénk. Az ő beszéde szerint az az alkotás, amely a benyújtott törvényjavaslatban testet ölt, messze felülmúlja az általa lesajnált szegény 1848 : XVIII. t.-czikket, amelyet eddig alkotmányos szabadságunk egyik legbiztosabb támasztékaként tiszteltünk. (Helyeslés a baloldalon.) Az előadó ur az ő forradalmi szózatával felülmúlja még az igen t. igazságügyminister urat is, aki szerényebb volt nála, mert, amint ma olvasom a lapokban, ő nem akar a 48-as sajtótörvény alkotói fölé kerekedni, ő szerényen csak azonosítja magát velük. Kijelentette az igen t. igazságügyminister ur, kogy az ő javaslata az, mely a jövendő zsarnoki kormányokkal szemben meg fogja védelmezni a sajtószabadságot. Hogy az ő javaslatát ugyanaz a szerencsétlen sors, ugyanaz a meg nem érdemelt üldözés éri, amely az 1848-iki sajtótörvényt érte az éretlen fiatalság részéről, amikor a 48-iki sajtótörvényt az éretlen radikálisok elégették Pesten. Hát igen, elégették ! Elégették pedig a kauczió tekintetében felvett rendelkezések miatt, mert a kaucziót, a Mrlapbiztositékot nem tartották a szabad sajtó gondolatával összeférlietőnek. De ha el is égették, a paritás azért még nincs meg az igen t. igazságügyminister ur és a 48-iki sajtótörvény alkotói között, mert azok ezen elégetés konzekvencziáit levonták, (Ugy van .' balfelől.) és a hirlapbiztositékot felére szállították le, ellenben az igen tisztelt igazságügyminister ur azt mondja, hogy ő ilyen gyáva meghátrálásra azért, hogy a közvélemény szavának engedjen, nem hajlandó ; (Mozgás a jobboldalon.) ő felette áll a sajtótörvénynek, a 48-as sajtótörvény megalkotóinak és kijelenti, hogy ő egyszerűen utasította az ügyészséget arra, hogy a sajtójavaslat ellen felhangzott súlyos és éles kritikával szemben »ügyész ur tegye meg a kötelességét !<< (Elénk ellenmondásoJc és felkiáltások jobbfelől: Ilyeneket nem mondott! Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos : Én csak azt mondtam el, ami a félhivatalos kőnyomatosok alajiján jelent meg a lapokban és minthogy azok, azt hiszem, hiv szellemben és igazán közölték a minister ur beszédét. . . Balogh Jenő igazságügyminister: A »Népszava« a gépfegyverek ellen nyílt ellenállásra hívott fel és erre a kir. ügyészség utasításom nélkül az eljárást megindította. Vázsonyi Vilmos : E részleges beismerést tudó másul veszem. (Derültség és zaj jobbfelől. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos: Várjuk meg csak a végtárgyalást ! KÉPVB, NAPLÓ. 1910 1915- XX. KÖTET. T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a kodifikácziónak robogó villamvonatát egy kis időre feltartóztassuk, mert hiszen ha rohanó embert látunk manajDság : abszolút bizonyos, hogy csak kodifikátorral lehet dolgunk. (Élénk helyeslés, derültség és taps a, bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: A kijárok!) Az a kérdés , hogy : »hova oly sietve ?« megkapja a maga természetes feleletét. (Zajos felkiáltások jobbfelől: A délegáczióba! A hadügyminisierium portásához! Panamákra ! Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: A Margitszigetre !) Egry Béla : Félnek a delegácziótól, ugy-e ? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Vázsonyi Vilmos : A kodinkáczióhoz régebben azt az eszmekört fűztük, hogy a kodifikáló egy nyugodt, megfontoló bölcs, aki kiggadtan, nyugodtan, megfontoltan végzi el a munkáját, tűri a kritikát, nem dolgozik meglepetésekre és nem dolgozik homályban. Mert végre is a brüsszeli csipkekészítés és a törvényelőkészités közt kell valami különbségnek lennie. (Mozgás jobbfelől.) A t. igazságügyminister ur azonban hogyan kodifikál ? Azt mondja, hogy ő megfontolja a dolgokat ; az esküdtszéki javaslat tárgyalásánál kijelentette, hogy ő hónapokon keresztül tanácskozott az ő belső házi jogászaival, kúriai tanácselnököt is hallgatott meg, ügyvédeket is hallgatott meg olyanokat, akiket ő méltóknak talált arra, hogy meghallgassa őket. (Felkiáltások jobbfelől: Nem a szónokot ! Zaj. Elnök csenget.) A sajtótól elveszi az anonimitás jogát, de a fcodifikáczió számára ezt a jogot teljes mértékben biztosítja. Az ő anonim jogtudósai, az ő anonim publiczistái, akik jótékony homályban rejtőznek, adják neki a tanácsokat. Senkisem tud arról, hogy itt a kodifikácziónak roppant komoly, higgadt és bölcs munkája folyik. Egyszerre kiugrik a javaslat és ők hónapokon keresztül gondolkodtak, ráspolyoztak minden szakaszt oly gondossággal, hogy az igazságügyi bizottságnak a minister ur javaslatára ki kellett irtania az egész javaslatból a csodabogarakat és újra kellett szövegeznie azt. (Ugy van ! balfelől!) De nekünk, akik hivatva vagyunk arra, hogy bírálatot gyakoroljunk (Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk ! Félkiáltások jobbfelől: Hol van Polónyi ?) Vázsonyi Vilmos; . . . nekünk az igen tisztelt igazságügyminister ur . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot. Vázsonyi Vilmos: A t. igazságügyminister ur nekünk, érdekelteknek és a jogászi közvéleménynek mindig a váltó-eljárásból vett terminusokat ad arra, hogy mondjuk meg véleményünket záros határidő alatt. Előzetesen az érdekelteket nem meg kérdezi és különös gondossággal kerüli el, hogy jogi kérdések és törvényalkotási kísérletek az ügyvédi kamarák elé kerüljenek. Mert az ügyvédi kamarákról különösen rossz 3