Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

J52 ¥78. országos ülés 1913 november M-én, hétfőn. újságíró szabadságának legfontosabb biztositékát látom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Támadják a 33, §. utolsó mondatát, amely kimondja, hogy a felelősség alól senkit sem szabadit fel az a körülmény, hogy a szerzőséget más valaki vállalta el. Itt is csak azzal kezdem, hogy e részben az anyagi igazsághoz akarunk közeledni. Meg akarjuk szüntetni az úgynevezett strobmann-rendszert, amely szerint bárki bűncselekményt követhet el és egyszerűen más emberekre hántja a felelősséget. Hiszen ez nem csak az anyagi igazsággal ellenkezik, ez ellenkezik teljesen az igazságérzettel, de nem ellenkezik a fokozatos felelősség rendszerével, mert Belgiumban sem ismerik a strohman-rendszert, ós ne feledjük el, hogy itt Magyarországon ezt leginkább a nemzetiségi lapok veszik igénybe, (Ugy van! jobbfelöl.) Azt állítják, hogy ez teljesen lehetetlenné teszi az anonimitást. Bocsánatot kérek, énnekem ezen törvényes intézkedés daczára jogom és módom van anonimé bármit megírni; csak bűncselekményt elkövetni, nem szabad anonimé és az nagy különbség. Én elmehetek este a kertembe sétálni, senkinek semmi köze sem lesz hozzá, hogy én voltam-e ott és mit csináltam; de ha ott bűncselekményt követek el, mindenki természetesnek fogja találni, hogy üldöznek és az anonimitás megszűnt. (Derültség.) Deák Eerenczre hivatkoznak, hogy ő a húsvéti czikkét is anonimé irta. Igenis, anonimé irta meg, de nem követett el vele deliktumot: és meg vagyok győződve, hogy ha Deák Eerenczet megkérdezték volna, hogy az anonimitásnak ezen jogát ilyen mértékig akarja-e kiterjeszteni, az ő becsületes lelke lett volna az első, amely ez ellen tiltakozik. (Helyeslés jobb felől.) Megint a sajtó elleni merényletnek mondják, hogy a javaslat szerint a lap munkatársa a szerzői felelősség elöl szabadul, ha a kiadó, vagy a felelős szerkesztő megrendelte nála a czikket. Az újságírók legnagyobbrészt hivatástikból élő emberek, kényszerhelyzetben vannak a kiadóval, a szerkesztővel szemben. Hiszen a büntetőjog általános elvei szerint sem büntethető senki sem, aki kényszerhelyzetben van. De gyerünk tovább. Ez nem szigorítása. nem kegyetlenebbé, brutálisabbá tétele a sajtójogi felelősségnek; hiszen egyszerűen egy felelősségi fok kimarad .- ez a szerkesztő vagy kiadó úgyis felelős volna másod- vagy harmadfokon. Mi tehát egy liberális intézkedést veszünk a javaslatba, könnyitünk a felelősségi rendszeren, ha bizonyos méltányossági esetekben az első fokot kihagyjuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket mondtam volna el a felelősségi rendszerről. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a javaslatban foglalt büntető rendelkezésekre. (Sálijuk/ Halljuk!) Ha ezen büntető rendelkezésekről szóló szakaszokon végigtekintünk, első pillanatra azt képzelnők, hogy itt garmadája van felállítva a deliktumoknak, amelyeket sajtó utján lehet elkövetni. De ha alaposan végignézzük ezeket az intézkedéseket, azt találjuk, hogy sajtódeliktum édes-kevés van bennük. Ez a törvény a sajtóadminisztráczió érdekében felállít bizonyos rendészeti szabályokat Kötelezi a nyomdászt, hogy bizonyos könyveket vezessen, a kiadót, hogy bizonyos bejelentéseket megtegyen, a kolportőrt, hogy a maga rikkancsai részére rendőri igazolványokat szerezzen be és ezen rendelkezések büntető szankczióval vannak ellátva. Hát összefügg ez a sajtószabadsággal? Érinti azon jogomat, hogy azt írjam, amit akarok és ugy, ahogy nekem tetszik, az, hogy a nyomdász köteles könyvet vezetni, a kiadó bizonyos határidőket betartani és rikkancsigazolványokat szerezni? Ezek egészen egyszerű adminisztraczionális intézkedések, ahol rendőri szempontból lehet vitatkozni, hogy egy büntetési tételt magasabbra vagy kevésbbé magasra szabjunk, de ezen intézkedéseket a sajtójog szempontjából igy bírálni talán mégis túlzott dolog. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Vájjon a sajtójogra vonatkozik az az intézkedés, amely az úgynevezett revolverezés ellen hoz be büntető szankcziót? Hiszen azokat az urakat, akik ezt a bűncselekményt el szokták követni, maga a hírlapirodalom nevezte el álhirläjiiróknak. Hát akkor itt sajtóról van szó ? Hiszen itt álsajtóról van szó. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Itt sajtószabadságról van szó ? Hiszen amit az urak védelmeznek, az álsajtószabadság. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hasonlóan a sajtószabadsággal szoros öszszefüggésbe hozzák azon intézkedést, amely a hirdetésekben elkövetett szemérem elleni bűncselekményekről szól. Hiszen tudjuk, hogy a lapoknak hirdetési rovata már nem irodalom, nem sajtó, különösen nem időszaki sajtó. Méltóztatnak tudni, hogy a mai rend szerint a felelős szerkesztő a hirdetések előtt írja alá és vállalja a felelősséget a lapért. Ami utána következik, az nem a sajtó, az hirdetés, kiadói üzlet. De belemegyek, legyen sajtó. Mert hiszen a szó szoros értelmében minden sokszorosított irodalmi termék sajtó. Előbb azt voltam bátor mondani, hogy a sajtónak hivatása becsületes gyakorlásához kiváltságokra van szüksége. De ilyen privilégiumokat, amelyek az általános törvényes felfogással, amelyek a közmorállal ellenkeznek, csak nem fog magának követelni a sajtó? T. ház! Ha mi a szeméremelleni bűncselekményeket mindenütt teljes joggal és teljes szigorúsággal s talán az egész közvéleménynek helyeslése mellett is, üldözzük, akkor én nem látom a sajtó szabadságát megsértve azzal, ha ezt az egyszerű kis intézkedést, amely a sajtójoggal szoros összefüggésben sincsen, a törvényjavaslatba felveszszük. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.)