Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

146 >ű8. országos ülés 19Í3 november 2'i-én, hétfőn. kodifikáeziókkal elhomályosítani, azt mondja (olvassa) : »Elvégre nem szabad szem elől téveszteni, hogy a védelem a sajtóperekben szóbeli, nyilvános és közvetlen, amelynek az esküdtek szine előtt van helye.« A főtárgyalás az a hely, ahol az igazságnak ki kell derülnie és senkit a bizonyítékaitól azért, mert azokat a fötárgyalásig kellő időben be nem mutatta, elütni nem lehet. Ilyen bűnvádi perrendtartást az igazságügyminister nr, aki ismeri a perrendtartásokat, aki hivatásos művelője ennek a tudománynak, sehol a világon felmutatni nem lesz képes. Ebben mi specziaíisták leszünk. T. ház! Megengedem, hogy kelleténél hoszszabbra nyúlt felszólalásom. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) De azt hiszem, medáliát érdemiek, mert egyetlenegy elnöki figyelmeztetésre sem adtam alkalmat. (Derültség balfelől. Felkiáltásolc jobbfelöl: Hisz ez kötelessége volt!) Bár talán szívesen vették volna, ha témámtól eltérek, iparkodtam mindig a magam témája mellett maradni, iparkodtam pedig legfőképpen azért, mert ezt a kérdést, a sajtó szabadságának kérdését túlságosan fontosnak találom és akczeptálom azt az elvet, amelyet a kormány is hirdetett, de annak konzekvencziáját nem vonta le, amidőn elismeri, hogy a sajtó szabadsága, a sajtó joga a mi alkotmányunk egyik garancziája, biztositéka. De még ennél is sokkal több nálunk a sajtó. Bár megengedem, hogy a sajtónak vannak visszaélései, de ezek miatt a visszaélések miatt az egész sajtójogot kodifikálni, az egész sajtót rendszabályozni, az egész sajtónak szabadságát elvenni, teljesen felesleges volt. (Ugy van! Ügy van! balfelől.) Nálunk nemcsak az alkotmánynak biztositéka a sajtó, nálunk ennél sokkal több. nálunk egyúttal a kultúrának is a hordozója. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Merem állitani, hogy nem túlzok akkor, midőn azt mondom, hogy nálunk, ahol a tudományt kevesen művelik és még kevesebben olvasnak tudományos könyveket, nálunk a kultúra, a magyar nemzeti kultúra tekintetében a sajtónak a múltjában és a sajtónak a jelenében legalább olyan hivatása van, mint az iskolának. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Legalább annyit köszönhet a magyar nemzeti kultúra és általában az emberi kultúra a sajtónak ebben az országban, mint amennyit köszönünk az iskolának. (Ugy van! balfelöl.) Mert a könyvek, a tudomány produktumai nem jutnak' el mindenhova, igen kevés helyre jutnak el, ellenben ma már odáig fejlődött a sajtó, hogy lapot mindenki olvas; lapot olvasnak a parasztkunyhóban, lapot olvasnak júnczékben, a gyári műhelyekben, lapot olvas az utczán lézengő koldus is. Megengedem, hogy a lapolvasás ezen elterjedésének lehetnek hátrányai is, lehetnek hátrányai annak, hogy a lapközlemények tartalmát valaki nem érti meg jól és nem emészti meg, azonban az ilyen esetleg támadó hátrányok mind gyenge jelenségek a mellett a kétségtelen tény mellett, hogy végelemzésben a betű mégis csak felvilágosít, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) a betű tanít, a betű oktat (Ugy van! balfelöl.) és a háttérben jelentkező visszaélések mellett mégis csak áldásthozó és az iskolával egyenértékű kulturális hatású a sajtó. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Ép olyan kevéssé lehet a sajtót üldözni és megrendszabályozni azért, mert visszaélések vannak, amint például, ugyebár, nevetséges volna az a Czézár, aki a napot el akarná tüntetni az égről, vagy a nap elé ernyőt akarna vonni azért, mert egy neki tetsző szép hölgynek az arczára a meleg sugarai szeplőt csalnak; ép oly kevéssé lehet az egész, egyetemes sajtót megrendszabályozni a visszaélések miatt, amely sajtónak ilyen rengeteg kulturális missziója volt a múltban ós amely sajtóra a nemzeti kultúra szempontjából oly nagy szükségünk van a jövőben is. (Élénk helyeslés balfelől.) Azután, az alkotmánybiztositékon és a kulturális hivatáson felül, méltóztassék csak elképzelni — hiszen egyikünk sem kívánja a visszaéléseket letagadni — az államhatalom részéről, a közigazgatási, azonkívül minden egyéb rendű és rangú hatalom részéről megnyilatkozó hány jogtalanságot orvosolt már a sajtó! Azt mondják, a törvény előtt mindenki egyenlő, mindenki kívánhatja igazságának érvényesítését; de el is küldik onnan! Merem állitani, hogy legalább annyi igazságtalanságot és jogtalanságot — és j)edig kisembereket ért igazságtalanságot — reparált a sajtó a múltban és fog reparálni a jövőben, mint amennyit reparáltak a bíróságok. Ha tehát a kulturális téren egyértelmű a sajtó működése az iskoláéval, a jogtalanságok üldözése, a panaszok meghallgatása és nyilvánosságra hozása terén egyértókü a biróságok működésével. (Helyeslés balfelől.) Mikor mindnyájan elismerjük, hogy a sajtónak ilyen hivatása van és hogy ilyen becsületes működési kört töltött be a magyar' közéletben, akkor megértein, hogy a sajtó reformjánál nem adnak uj privilégiumokat, uj jogokat, de ha szabadságát megfojtják és teljes mértékben kiszolgáltatják a, kapitalizmusnak, ezzel sem a magyar alkotmányt, sem a magyar kultúrát, sem a magyar igazságszolgáltatást nem szolgálják. (Taps balfelöl.) Legyünk őszinték! Kern a sajtó terén előfordult egyes helytelenségek és visszaélések azok, amelyek a t. kormányt bántják, hanem az a körülmény, hogy akadt egy tényező, amelyet nem lehet sem parlamenti őrséggel, sem czenzus-választói -joggal, sem semmiképpen megrendszabályozni és amely kényelmetlen a t. kormánynak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tisztán és kizárólag politikai okokból méltóztatnak ebben a válságos gazdasági és alkotmányos életben egyszerre sürgősnek találni ezt a reformot és idehozni azért, hogy megfékeztessék ez á fék-