Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

A-78, országos ütés 1913 november 24-én, hétfőn. 125 jogéletnek, akiknek a véleményére én magam is sokat adok — abban a szakmában, amelylyel azok foglalkoznak. Azonban e kapaczitások között alig találunk kettőt, sőt én csak egyet találok olyat, aki a sajtójog kérdésével foglalkozott. A többi a tudományos élet egész más terein működik és szerez dicsőséget és ka azok a sajtójog kérdéséhez hozzászóltak és ha azok véleményét a minister ur meghallgatta, akkor velük szemben is el lehet mondani azt, amit Hamlet mondott: »Nagyon sok dolog van ég és föld között, Horatio, amiről a ti iskolai bölcseségtek még csak álmodni sem képes«. (Ugy van ! a baloldalon.) Van azonban egy név azok között, amelyeket a minister ur felsorolt, Tainai János neve. Tarnai János valóban évek óta hivatásszerüleg foglalkozik a sajtójoggal, igen nagy eredménnyel. jakabffy Elemér: Szóval tévedett a másik demokrata ! Mégsem mind nulla ! Pető Sándor: A történelmi hűséghez csak félig ragaszkodott a minister ur, amikor nekünk a neveket megmondotta, mert azt elhaUgatta, hogy ezek a tudósok mit mondottak, helyeslik-e a minister ur álláspontját vagy sem ? Azután természetesen még kevésbbé mondotta meg, hogy ha helyeselték, milyen indokból helyeselték. Ma már dogmákkal nem lehet dolgozni, kivált a politika terén. Akár egekig nyúló kapaczitás legyen is valaki, csak azért, mert helyesel valamit, én az ő véleményét nem vagyok köteles akczeptálni. A kapaczitás sem a véleményével, hanem az indokaival győz meg. Mivel pedig a minister ur elmulasztotta megmondani, hogy a megkérdezett kajiaczitások közül kicsoda mit helyeselt a javaslatban és miért, én az illetők irodalmi munkái között kutattam és onnan próbálom meg az ő állásfoglalásukat megismerni. Itt van a kezemben' Tarnai Jánosnak, ennek a kétségkívül tekintélyes sajtójogi kapaczitásnak a könyve. 1913-ban jelent meg, tehát egészen friss sütete a tudománynak. Az a czime, hogy »Sajtójogi dolgozatoké Elolvastam. Én föltételezem Tarnai Jánosról — de nem is szabad egyebet föltételezni, mert sértés volna reá nézve — föltételezem, hogy nem mondott mást a minister ur szobájában, mint a nagy nyilvánosság előtt és hogy ő az igazságot nemcsak nekünk, laikusoknak, olvasóközönségnek, jogászoknak mondja meg művében, hanem megmondja az igazságügyminister urnak is. Elolvastam e könyvet és próbáltam megtalálni abban azon intézményeknek és elveknek indokolását, amely intézmények és elvek ezen sajtótörvényben le vannak rakva s amelyek tekintetében Tarnay itt idézve lett. Bakonyi Samu : Minden sora ellenkezik e könyvnek a javaslattal! Pető Sándor: Azt mondja Tarnai a felelősségi rendszerről szóló részben, amely igen lényeges része a javaslatnak is, a 9-ik oldalon ; megmondom az oldalt is, hogy könnyebben ellenőrizhető legyen (olvassa) : »A köztörvényi felelősség rendszere, az angol jog területét kivéve, amely egész sajátszerű, mindig a politikai reakczió eszköze volt.« Tehát Tarnai hive a fokozatos felelősségnek és megállapítja azt, hogy az a köztörvényi fele lőség, amely térre a magavegyes rendszerével e javaslat is rátért, a politikai reakczió eszköze. Ha tehát bizonyítványt ad Tarnai az igazságügyminister ur törvényjavaslatának, akkor ez a bizonyítvány nem szólhat máskép, minthogy ez a javaslat a politikai reakczió eszköze. Megjegyzi még Tarnai azt is, hogy amikor ezt a köztörvényi felelősséget a sajtóba bevitték Belgiumban, akkor még Németalföld is Belgiumhoz tartozott, — később Belgium csinálta meg a fokozatos felelősség rendszerét ; akkor a köztörvényi felelősségnek a sajtótörvénybe való bevitele volt oka a németalföldi forradalomnak, rendkívül visszaéltek tudniillik vele, felhasználták a politikai üldözés eszközéül; ez volt az igazi oka annak, hogy Németalföld Belgiumtól elszakadt. Azt mondja Tarnai könyvének 18-ik oldalán (olvassa) : »Nincs okunk az 1848 : XVIII. t.-czikk felelősségi rendszerének akár a köztörvényi, akár a vegyes rendszerrel való felcserélését óhajtani.<< Tehát nemcsak a tisztán köztörvényi felelősséget nem kívánja Tarnai, hanem még azt a vegyes rendszert sem kívánja, amelyet az igazságügyminister ur intézményileg most a sajtótörvényjavaslatba bevett. Igazán kíváncsi vagyok, hogy ezen sajtójogi kapaczitás miben találta helyesnek a törvényjavaslat szövegét ? Talán abban, amit a 48-iki törvényből át méltóztatott venni, mert vannak dolgok, amiket a javaslat átvett és amiket Tárnáival egyetértve mi is helyesnek tartunk. Azt mondja továbbá Tarnai: »Az anonimitás nem privilégium. . .« — pedig az igazságügyminister ur ugy beszél, hogy ezt a gyűlöletes privilégiumot, amellyel annyi visszaélést követtek el, ki akarja küszöbölni, — ». . . hanem ez biztosítja csak a polgárok korlátlan panaszjogát.* Továbbá azt mondja Tarnai egy másik helyen — szószerint idézem (olvassa) : »Az a fellengő érvelés, hogy minden embernek legyen bátorsága helytállni véleményéért, nagy jogpolitikai feladat megoldásánál figyelembe nem jöhet. A józan törvényhozó nem a hősi tulajdonságokra alapítja rendeleteit, hanem az átlagos emberi tulajdonságokkal számol. Deák Ferencz elég bátor ember volt, de azért névtelenül adta ki húsvéti czikkét, olyan vigyázatosan, hogy nem is az ő kézirata ment a nyomdába, hanem Salamon Ferenczé, akinek a czikket tollba mondta.? Tehát amint méltóztatnak látni, Tarnai feltétlen és lelkes hive az anonimitásnak a sajtóban, abban alkotmányjogi garancziát, a polgárok korlátlan panaszjogának biztositékát látja és a fokozatos felelősségi rendszernek hive. Az igazságügyminister ur üldözi az anonimi-