Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-477
114 i77. országos ülés ÍÖ13 november 15-én, szombaton. tak volna a túloldalon a már megszokott eszközökkel. (Zaj jobbjelől.) így nyilvánvalóvá vált, hogy igenis, az 1905. évi választásoknál ép ugy dolgoztak, ép ugy vesztegettek, mint az 1910. évinél, amin nem is lehet csadálkozni, hiszen a mostani munkapártnak jogelődje a szabadelvüpárt és a munkapárt vezéreinek a szabadelvüpárt volt a tanítómestere. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Mindezek után, t. képviselőház, a következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. Tekintettel arra, hogy a »Budapesti Tudósitó« folyó évi szeptember hó 27-én közölte, hogy a Fejérváry-kormány a volt szabadelvüpártnak hátralékait elvállalta és körülbelül egynegyed részét ezeknek ki is egyenlítette, következő interpellácziót intézem a ministerelnök úrhoz : »1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak, hogy a szabadelvüpártnak feloszlatásakor adósságai voltak ? (Derültség jobbfelöl.) 2. Miből származtak ezen adóságok és milyen természetűek voltak ? (Elénk derültség a jobboldalon. Zaj balfelól.) 3. Mily nagy volt az adósság % (Derültség jobbfélől. Elnök csenget.) 4. Mennyit és miből fizetett ezen adósságokra a volt Fejérváry-kormány ? 5. Mikor, ki és hol fizette ki ezen adósságok egynegyed részét ? (Derültség jobbfelől.) 6. Benfoglaltattak-e ezen adósságokban a ministerelnök ur 1905. évi belvárosi választási költségei is ? 7. Ha a rendelkezési alapból, vagy más állami pénzekből történt a Fejérváry-kormány által kifizetett adósság résztörlesztése, szándékozik-e a ministerelnök ur gondoskodni, hogy ezen összeg az állampénztárba visszafizettessék ?« (Helyeslés balfelól.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Az interpelláczióra nyomban kivánok válaszolni és a t. háznak kegyes engedelmével azt a gondolom helyes utat fogom választani, hogy az elibém állított kérdéseknek — tulaj donkép egy kihallgatási formuláié (Igaz! Ugy van! Derültség jobbfelől.) — pontonkénti elintézése helyett az én régi TOSSZ szokásom szerint elmondjam egészen egyszerűen mindazt, ami ebből a közönséget, a közérdeket csak a legtávolabbról is érdekli. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hiszen tulaj donképen ugyanezt tettem meg akkor is, amidőn az a bizonyos félhivatalos közlemény, amit természetszerűen én tétettem közzé, megj elent. A helyzet egyszerűen az volt, hogy a választások alkalmával a választási költségekre felhasznált és szükségesnek mutatkozott pénzre nem volt a maga egészében fedezet, hanem a szabadelvű pártnak ezen választási akcziója bizonyos deficzittel, bizonyos tartozással járt, amely tartozásnak fedezéséről, mint a pártnak akkori vezére, ideiglenesen gondoskodtam, nem ugy, hogy különböző vállalatoktól kértem volna azt a pénzt, hanem ugy, hogy azt egy nagy pénzintézettől kölcsön vettem a párt részére. (Helyeslés jobbfelől.) Báró Fejérváry Géza, aki hosszú kérés és rábeszélés után arra az önfeláldozó feladatra vállalkozott hogy a szabadelvű kormányt az őt ért választási vereség után abból a lehetetlen helyzetből, amelyben itt hónapokig állott, kimentse, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) aki tehát akkor még minden politikai program nélkül — mert hiszen a haladópárti program hónapokkal később született meg — egyszerűen arra vállalkozott, hogy minden pártszinezet és politikai program nélkül gondoskodik a folyó ügyek viteléről, gondoskodik arról, hogy az ország kormányzata össze ne roskadjon addig, amig a megegyezés a korona és az * országgyűlés többsége között helyreáll, — mondom, báró Fejérváry Géza értesülvén erről a körülményről, nekem felajánlotta, hogy amennyiben lehetségessé válik, ezen terheknek törlesztéséről gondoskodni fog. Én elfogadtam ezt az ajánlatot és ennek folytán az igy felmerült összegeknek, tartozásoknak mintegy negyedrészét báró Fejérváry Géza tényleg ki is fizette. A többi résznek a rendezése azután a Fejérváry-koimány lemondása után, továbbra is az én feladatom volt. (Halljuk ! Halljuk !) Most a képviselő ur arra kíváncsi, hogy báró Fejérváry Géza ezt állami alapokból, vagy állami pénzekből fizette-e ki. Ezt én természetszerűleg nem tudhatom . . . (Mozgás balfelól.) ... hát honnan tudjam ? Sághy Gyula : A saját pénzéből adta ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: ...de kizártnak tartom, kizártnak kell tartanom azért, mert ismerem báró Fejérváry Géza fenkölt gondolkozásmódját és kizártnak azért, mert állami alapokból nem lehet ugy pénzt kivenni, hogy annak a zárszámadásokban nyoma ne legyen. Hiszen a koaliczió zárszámadási bizottsága — nem is vettem rcssz néven — meglehetősen igyekezett kellemetlenkedni a zárszámadásoknál mindenütt, ahol módjában volt — hiszen erről tudok én is beszélni ; de mondom, ezt nem veszem rossz néven, hiszen politikai ellenfelek voltunk és bizonyára észrevette volna, ha ezen a czimen bárhol valamely állami alap vagy közpénz megcsonkíttatott volna. Ezek után tehát tulaj donképen én meg is adtam a felvilágosítást. De mielőtt befejezném felszólalásomat, egy igen sajátságos történelmi tévedésre kell a t. képviselő urat figyelmeztetnem. A képviselő urat emlékezete teljesen cserbenhagyta. A szabadelvű párt nem oszlott fel báró Fejérváry Géza koTmányra léptekor, a szabadelvű párt együtt maradt egészen a koalicziós kormány megalakulásáig. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Akkor tehát, amikor báró Fejérváry Géza ezen kötelezettségek rendezésével foglalkozott, azok még egy tényleg létező, működő párt kötelezettségei
