Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

4 4-73. országos ülés WÍ3 november il-éii, kedden. nyújtott, annak a kornak a közvéleménye sem volt kibékülve. Lássuk csak, t. ház, az akkori eseményeket! (Halljuk !) 1848 márczius 19-én Hajnik Pál vezetése alatt küldöttség jelent meg Kossuth Lajos előtt Pozsonyban és ennek a küldöttségnek adott válaszában Kossuth Lajos kijelentette, hogy »Pestet az ország szivének tartja, de mint törvényhozó utána nem indul. A magyar nemzet közös szabadságot, közös jogokat akar és e nemzet a magyarok 15 milliója, az ország egésze, nem pedig egy város, vagy csak egy kaszt, (Ugy van !) Csak az összes nemzet az, amelyet illet az ország sorsáról Ítélni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a nemzet elég erős és hatalmas arra, hogy eltiporjon mindenkit, minden egyes kasztot, rnuniczipiumot, amelynek eszébe jutna ellenszegülni*. 1848 márczius 20-án elfogadták a Karok és Rendek a sajtótörvényt. Már márczius 22-én »a pestmegyei Közcsendi Bizottság a szellemi kifejlődésre közcsapásnak jelentette ki a Rendektől márczius 20-án elfogadott sajtótörvényt, amely az eddiginél nagyobb biztositékot követel politikai lapoktól, de máskülönben is kevesebbet nyújt a helytartó tanács engedményénél. Még ingerültebben tárgyalta ezt a kérdést Pest városa : Irányi, Pulszky, Petőfi. Egressy, Vasvári és Klauzál voltak a szónokok ; a márczius 15-e elleni visszahatásokról, reakczióról beszéltek, a nép pedig az alatt odakünn elégette a törvényjavaslatot*. Hát, t. képviselőház, a népnek nem volt igaza, mert az a törvény, amely akkor biztosította a sajtószabadságot, megfelelt annak a kornak, amelyben az a nemzedék élt; de ma, amikor a legutóbbi félszázad alatt századokkal haladtunk előre a kultúra terén : ma az a sajtószabadság, amelyet az 1848-as törvény biztosit, nem sajtószabadság többé, az a szabad sajtó nem szabad sajtó többé. Mit is mond a negyvennyolczas törvény ? A negyvennyolczas törvény a politikai időszaki lapoknak alapitását bizonyos feltételekhez köti. Aki ezeket a feltételeket nem teljesiti, azt ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel és egy évig terjedhető fogsággal bünteti. Ezt a büntetést a köztörvényszékek rövid utón szabták ki, a felebbezés lehetősége nélkül. Ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, ugyancsak feltételekhez, nagyjában ugyanazokhoz a feltételekhez köti az időszaki lapok alapítását, de alig füz szankcziót e feltételek elmulasztásához. Ezek között a feltételek között ott találjuk a negyvennyolczas törvényben a kaucziót. A kauczió megvan a mi törvényjavaslatunkban is — a budapesti napilapoknál nagyobb terjedelemben, amiről majd később leszek bátor szólni — de a negyvennyolczas törvény szerint, ha a kiadó tiz nap alatt a megcsökkent kaucziót nem egészítette ki, megszűnt a lap. Eszerint a javaslat szerint nem szűnik meg. .. , A negyvennyolczas törvény ismerte, a birói lefoglalást. A biró tüstént zár alá vehette a nyomtatványt. A mai napig nem volt a birói tévedésből történt lefoglalásért kártalanítás ; ez a törvényjavaslat a birói lefoglalást a sajtóterméknek csak bűncselekményt tartalmazó részére korlátolja és teljes kártalanítást biztosit alaptalan lefoglalásokért. A negyvennyolczas törvény egy esetben a nyomdatulajdonost bűntársként veszi elő. bűntársként vonja felelősségre s egyébként is felelőssé teszi, mint a rangsorban utolsót. Ez a törvényjavaslat csak egyetlenegy esetben teszi felelőssé a nyomdatulajdonost: nevezetesen akkor, ha valamely felelős személynek a neve hiányzik azon a sajtóterméken s emiatt senki sajtójogi felelősségre nem vonható. A negyvennyolczas törvény felelősségi rendszere szerint az igazi bűntettesről ártatlanokra is áthárítható a felelősség ; ez a törvényjavaslat kizárja a Strohmann-rendszert, lehetetlenné teszi azt, hogy ártatlanok lakoljanak az igazi bűntettesekért. (Élénk helyeslés.) Megvédi azt, aki csak eszköz a más kezében és rácsap az igazi bűntettesre. (Élénk helyeslés.) Hát, t. képviselőház, előveszem a 48-as törvényt, amelyet a javaslat támadói ugy állítanak oda velünk szemben, a mi javaslatunkkal szemben, mint a szabadság evangéliumát; előveszem a törvényt és keresem benne, hogy hol a szabadság. A törvény első paragrafusa egy általános elvi kijelentés, a második paragrafus egy defmicziót tartalmaz és mindjárt e két paragrafus után az első fejezet nyomban és azonnal a sajtővétségekről beszél. Ez nem szabadság. A második fejezet a birói eljárásról szól. Ez sem szabadság. A harmadik fejezet az időszaki lapokról szól és azokról a feltételekről, amelyeket teljesíteni kell, ha valaki időszaki lapokat akar alapítani és ismét azokról a büntetésekről, amelyek a feltételek nem teljesítőit sújtják. Ez sem szabadság. A negyedik és utolsó fejezet a nyomdákról és könyvárusságról szól és ezen negyedik és utolsó fejezet utolsó rendelkezése, utolsó, úgynevezett radikális rendelkezése igy hangzik. (Halljuk! Halljuk !) : »Az úgynevezett házaló- vagy zugkönyvárulók az illető hatóság rendőri felügyelése alá helyeztetnek*. (Mozgás.) Ez a sajtószabadság nem a huszadik század sajtószabadsága. Az a szabadsajtó, melyet az a törvény szabályoz, nem az a szabadsajtó, amelyet mi akarunk, amelyet mi szeretnénk, és amelyet igenis biztosítani fogunk, (Ugy van!) amelyet meg fog teremteni ez a törvényjavaslat, hogyha törvényerőre emelkedik. (Ugy van !) Teljesen szabaddá teszszük a terjesztés jogát, a helyreigazitási jog intézményét instituáfjük, ugy ahogy az megvan minden njmgateurórjai sajtótörvényben, de institutáljuk sokkal liberálisabb formában, mint ahogy másutt megvan. Es felöleljük e törvényjavaslatba azokat a nagy területeket, amelyeket a 48-iki törvény természetszerűen akkor még föl sem emlit. T. képviselőház ! Az a törvény, amelynek e törvényjavaslat helyébe lép, (Halljuk ! Halljuk !) egy ébredni kezdő, nagy tettekre, nagy fejlődésre hivatott nemzet szabadságának első szárnypróbá] -