Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

í77. országos ülés 1913 naüernbef lá-én, szombaton. ÖT utján terjesztett lapokban a közerkölcsiséget sértő olyan botrányos részletek, hogy komoly férfiak, a magisztraturának olyan tagjai, akik évtizedeket töltöttek az igazság folytonos kutatásában, kétségbeesve jöttek hozzám csak ezen a héten is és tizennyolcz ur jelenlétében mondotta szintén a magisztraturának egyik ilyen tagja, hogy: miért nem intézkednek az urak? Közölnek egyes utczán terjesztett zuglapok válóperekből olyan részleteket — igaz, hogy a nevek elhallgatásával — amelyeket lehetetlen reprodukálni, amelyekről a legöregebb huszárkáplár is zavarba jönne. (Vgy van ! jobbfelől.) Megengedhetjük-e minden előzetes megvizsgálás nélkül ezeknek terjesztését, hogy bármely serdülő leány, aki a villamoson utazik, a maga négy filléreért ilyen pornografikus szemetet vehessen kezébe? (ügy van! Vgy van! jobbfelől.) A pornográfiának ilyen csúf példái mutatkoznak természetesen csak kivételesen a magyar sajtónak kisebb részében, amelyekkel szemben nem lehet lemondani a terjesztés ilyen korlátozásáról. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Most rátérek arra, hogy az utólagos, t. i. a büntetőjogi utón való felelősségrevonásról le lehet-e mondani ? Bocsánatot kérek, erről nem mondott le még a forradalmi törvényhozás sem. Az 1792 márczius 25-én kelt franczia decretum halállal büntetendőnek mondja ki az olyan mű nyomtatóját és szerzőjét, amely a nemzeti képviselet feloszlatására vagy a népfenség ellen izgat vagy bűntettre hiv fel. Hogy ezt épen a forradalmi időben, amidőn a sajtószabadság frazeológiája kétségtelenül legjobban volt virágzásban, nem vették olyan játszi módra, arra nézve legyen szabad azt a történelmi adatot felhoznom, hogy ezen dekrétum alapján Francziaországban húsz zsurnalisztát és ötven irót végeztek ki. Akkor nem játszottak ilyen fontos kérdésekkel. Ezeket az időket bizonyára senki sem kivánja vissza. Hála Isten, hogy elmultak. Természetes, hogy ilyen rendszabályokra nincs szükség, természetes, hogy senkinek sincs ezen a párton az a vágya, hogy a sajtót — majd leszek bátor erre még bővebben rátérni beszédem egy másik részében — nem -tudom, miféle represszáhákkal terrorizálják. Hogy nem terrorizálunk, arra nézve bátor leszek felhozni a legutóbbi napok történetéből olyan intézkedésemet, amelyet a t. túloldal elé fogok tárni. De magát az elvet, hogy a büntetőjogi felelősségről nem lehet lemondani, hogy ezt, kivéve egynéhány radikális túlzót, Magyarországon sem kivánták soha, vagyok bátor hivatkozni — és itt a felelősség megállapításának szükségére nézve hivatkozhatom egy olyan igazságügyi hatóságra, melynek véleményét bizonyára a mélyen t. túloldal és különösen Vázsonyi t. képviselőtársam is nagyon respektálná — a budapesti ügyvédi -kamara. (Halljuk!) Ez a kamara választmányi jelentésében, — tehát a kamara hivatalos képviselete a maga hivatalos jelentésében —- amelyet az igazságügyministerhez tett, felfogásom szerint kissé túlsötét képet ad bizonyos visszaélésekről. KÉPVH. TíAPLÓ 1910 —1915. XX. KÖTET. Én nem megyek annyira, mint a kamara megy ; én azt mondom, hogy ezek a visszaélések nem oly elharapózottak, ezek csak kivételesen forduhiak elő. De idézem magát a kamara felterjesztését. Olvasható ez az Ügyvédi Kamarai Közlöny IV. évfolyamának 5. számában a 23. és 24. oldalon. (Olvassa) : »Ugy tapasztaltuk, hogy a sajtó életében a zsarolási vagy az u. n. félzsarolási esetek eleddig nem is képzelt módon elszaj^orodtak és hogy e részben a judikatura képtelen a bajt számba vehetőleg orvosolni«. Én ismételve hangsúlyozom, hogy magam, nem vagyok ilyen pesszimista ; én mindig teljesen elhibázottnak tartom, ha az arisztotelészi etikában foglalt örökké igaz mondás ügyeimen kivül hagyásával nem egyenlőkkel egyformán bánunk el; mindig a legnagyobb mértékben elitélem, ha egyes visszaélésekből általánosítunk ; mindig helytelenítem és kifogásolom, ha valaki egyes paraziták eljárásából elitélné az egész sajtót a maga nagy többségében, vagy a maga egészében. A magyar publiczisztika jellemes, derék, hivatásának magaslatán álló férfiakból áll, akik között nagy többségben vannak az idealizmustól áthatott férfiak, akiknek egy része talán az igazságnak fanatikusa, — és ez magyarázza túlzásaikat is — helytelenítem, ha az egészet akarják felelősségre vonni egyesek visszaélései miatt. (Helyeslés.) De hogy vannak visszaélések, ezt nem lehet tagadni. Itt csak ezt a kisebb csoportot lehet említeni és ez ellen irányulnak mindazok a rendelkezések, melyeket ez a javaslat mint a büntetőjogi felelősség szabályait felállít. Azok a t. képviselőtársaim, akik eddig részben az általános vitában, részben napirend előtti felszólalások alakjában nyilatkoztak, ismételve előállottak az időelőttiség kifogásával. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel szemben a leghatározottabban kiemeljem, hogy tiz hónapi jelenlegi szolgálatom ideje alatt semmit sem sürgettek nálam annyira és nemcsak egyik-másik érdekkörből, nemcsak a magisztratura köréből, hanem a közvélemény legszélesebb rétegei —, mellyel természetesen a kormánynak, mint felelős állással bírónak, bő alkalma van érintkezni — semmit sem hangoztattak annyira, mint épen azt, hogy semmi sem érett meg oly mértékben a megoldásra, mint a sajtóreform. (Helyeslés jobbfelől.) Ha valamely szemrehányást e részben hallottam, az mindig az volt, hogy miért áll elő a kormány pl. a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvényjavaslattal és más mindenféle reformmal és miért nem a sajtóreformmal. Azt is méltóztattak mondani, hogy ez a javaslat nincs kellőleg előkészítve, azért, mert egyes részleteire esak későn és pedig az utolsó három évben hallgattattak meg az érdekeltek. E helyen is legyen szabad nyomatékosan kiemelnem, hogy az 1907. évi sajtóankét, amelynek több mint 80 tagja heteken át tanácskozott s amelynek jegyzőkönyveit, minden sztenografikus feljegyzését betüről-betüre elolvastam, a sajtó minden hivatott 13