Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-456
80 Í56. országos ülés 1913 De különben is mondhatom, hogy már 1868 óta minden egyes kormány, kormányférfiak és kormányelnökök bemutatkozásuk alkalmával ígérték, hogy a nemzetiségi kérdést meg fogják oldani, a nemzetiségekkel szemben törvényesen, igazságosan és méltányosan fognak eljárni. Sajnos, azonban, egyetlen egy kormány sem váltotta be ezen igéretét, amennyiben nemcsak hogy nem orvosoltattak a nemzetiségek jogos igényei, hanem napról-napra rosszabbodott a helyzet, ugy hogy ma már a nemzetiségek ki vannak szolgáltatva a biróságok, a közigazgatási hatóságok önkényének. (Nagy zaj és ellentmondások.) B. Podmaniczky Endre: Frázis! Wliháli Tivadar: Nem szoktam frázisokkal élni; (Zaj.) nem vagyok az az ember, aki valamely dologról nem objektíve nyilatkozik. Ez, sajnos, tapasztalat, ezt meggyőződésből mondom és tartom fenn. Igaz, az előző kormány Ígérte, hogy bár mi ellenzéki állásponton állunk és bár velünk, pártunkkal szemben ellenséges indulattal van, mindazokat a sérelmeket, amelyeknek orvoslása törvényen, igazságon és méltányosságon alapul, orvosolni is fogja. De sajnálattal tapasztaltuk, hogy ezeket nemcsak hogy nem orvosolta, hanem a lemondott kormány alatt annyira szaporodtak a sérelmek, hogy ma már egyházaink szent oltáránál sem lehetünk nyugodtak, (Zaj és mozgás. Ellenmondás.) mert oda is behatolnak a csendőrök, a a bíróság, oda is behatol a közigazgatás. És látjuk, hogy már a családi tűzhelyet is megmételyezik. (Nagy zaj.) Konkrét esetre is tudok hivatkozni, ujabban ez is be fog következni, amennyiben a csendőrség már kutatja házról-házra azoknak az egyéneknek nevét, akik tavaly május 28-ikán a gyulafehérvári kongresszuson részt vettek. 10— 12.000 ember volt ott jelen és az a kongresszus belügyministeri engedélyivel tartatott, annak a kongresszusnak határozatait a lapok nyíltan közölték, de ennek daczára mindazokat, akik abban részt vettek, zaklatják és különböző kérdéseket tesznek fel, hogy ki referált, ki indítványozott azon a kongresszuson, stb. Nem akarok több konkrét esetet felhozni ; hiszen csak röviden óhajtok reflektálni az igen t. ministerelnök ur beszédére. Mi részünkről óhajtjuk a békét ; hiszen a sok harcz és sok szenvedés után mindenki vágyik bizonyos békés állapotokra, (Helyeslés.) de ez nem tőlünk függ, hanem függ a t. kormánytól, függ alantas közegeitől, hogy a nemzetiségekkel szemben törvényes, igazságos és méltányos politikát folytassanak. Miután az eddigi tapasztalatokból kiindulva, nehezen tudjuk elhinni most is, hogy más kormányrendszer és más állapotok fognak e tekintetben bekövetkezni, ennélfogva ugy általános politikai szempontból, mint különösen nemzetiségi álláspontunk szempontjából a t. kormánynyal szemben bizalommal nem viseltetünk. (Helyeslések a közéfen. Mozgás.) Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. utiius 12-én, csütörtökön. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Csak egy pár igen rövid szót kívánok a t. képviselő ur előadására megjegyezni. (Halljuk ! Halljuk !) Teszem ezt főleg azért, mert a t. képviselő ur általánosságban olyan vádakat hangoztatott (ügy van ! Ugy van !) az ország közhatóságai és pedig ugy közigazgatási, mint bírósági közhatóságai ellen, amelyeket egy pillanatig sem hagyhatok szó nélkül. (Elénk helyeslés.) T. ház ! Ebben az országban jogrend és jogtisztelet uralkodik. Ebben az országban az állam bizonyos, az állam ellen irányuló agitácziókkal szemben is túlmessze megy a türelmességben. (Ugy van ! ügy van !) Méltóztassanak megengedni, én minden konkrét esetet nagyon szívesen megvitatok és megvizsgálok és ha itt-ott egy-egy tévedés történt, tudni fogom kötelességemet, mert én sem kívánok jogtalanságokat elkövetni. (Helyeslés.) De ilyen általános vádak helyességét el nem ismerhetem és azokat a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés.) Ami különben a t. képviselő urnak azt a kijelentését illeti, hogy a képviselő ur óhajtja a békét, — amint magát kifejezte — ezt örömmel veszem tudomásul. De hogyha a t. képviselő ur azt jegyezte meg ehhez, hogy ez nem tőlük függ, akkor méltóztassék nekem megengedni, hogy ehhez én is egy megj egyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Először is nem békéről van szó, mert béke van ebben az országban, (Igaz! Ugy van!) hanem arról van szó, hogy sikerüljön politikai törekvéseik és a magyar állam egysége között megteremteni azt az összhangot, mely az ő hatékony és sikeres közreműködésüket a nemzeti politika intézésében biztosítja. (Helyeslés.) Ez az a czél, amelyet, azt hiszem, mindnyájan óhajtunk. De engedelmet kérek, ennek a czélnak az elérése mindnyájunknak az óhaja és törekvése, és ha ezt igazán akarjuk szolgálni, akkor ne azon legyünk, hogy ennek a nemlétéért egymásra hárítsuk a felelősséget, hanem igyekezzünk kivenni részünket mindnyájan abból a munkából, amely a létező félreértések elhárítása utján a közreműködést az egész vonalon biztosithatja. (Elénk helyeslés.) Ezeket akartam megjegyezni. (Elénk helyeslés és tetszés.) Elnök: Minthogy szólni senki sem kivan, és miután a mai napirend egyetlen tárgya a további teendők iránti intézkedés volt, azt gondolom, hogy a napirendi teendőit ezzel a ház kimerítette és így most a holnapi ülés ideje és napirendje iránt leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. (Halljuk ! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy méltóztassék a holnapi napirendre elsősorban kitűzni azon javaslatok harmadszori olvasását, amelyek a június 4-én tartott ülés napirendjére már ki voltak tűzve és pedig : a választói jog büntetőjogi védelméről; továbbá a Budapest székesfőváros területéről kiinduló villamos üzemre berendezett helyi érdekű
