Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-456
76 .456. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. sal bizhatjuk rá a politikai jogok gyakorlását. (Élénk helyeslés.) Ez a kérdés természetszerűleg liivja fel a figyelmet a munkásbiztositási ügy mai vigasztalan állapotára. (Igaz! TJgy van! Halljuk! Halljuk!) Az ipari munkásosztály biztosításügye alapjában elhibázott irányban indult meg. (Igaz! TJgy uan!) És bármilyen nehéz is egy ilyen, már életbe lépett, elhibázott intézményt gyökeresen reformálni, nem szabad ettől a feladattól visszariadni, ha valóban azt akarjuk, hogy a munkásbiztositási ügy nemcsak a munkások idevágó érdekeinek hatékony gondozása, de egyúttal a munkásokra nézve az önkormányzatnak a közéletre nevelő iskolája is legyen. (Helyeslés.) Misem áll tőlem távolabb, mint az intézményre vonatkozó kritikámmal az illető egyének felett kritikát gyakorolni. Meg vagyok győződve, hogy mindazok a férfiak, akik teljes odaadással szolgálják ezt az ügyet a mai keretben, mindazon személyi képességekkel rendelkeznek, amelyek e czél elérésére szükségesek. (Helyeslés.) De hibás az intézmény oly okokból, amelyekre kiterjeszkedni most talán felesleges. (Halljuk! Halljuk!) Az intézmény alapvető, hibás konstrukczióját azonban nem pótolhatja egyesek nagy képessége, egyesek megfeszített jóakaratú buzgólkodása, de meg vagyok győződve, hogyha a magyar társadalom minden rétege kiveszi az ügy által megkívánt ügyszeretettel és lelkesedéssel a maga részét ebből a nagy munkából: akkor kellő szervezet mellett ez az ügy meg fogja teremni a maga áldásos gyümölcsét. (Helyeslés.) Emellett, t. ház, meg kell mentenünk az ipart azoktól a veszedelmektől és rázkódtatásoktól, amelyek a sztrájk kérdésének mai rendezetlen állapotával járnak. (TJgy van!) És gondoskodnunk kell olyan törvényes rendelkezésekről, amelyek a munkásoknak a sztrájkhoz való joguk teljes elismerése mellett — mert hisz nem lehet ma már felvilágosodott ember, aki kétségbe vonja azt, hogy a munkabeszüntetés és a munkabeszüntetés czéljából való egyesülés olyan kardinális fontosságú joga a munkásoknak, amely nélkül nem jutottak volna életviszonyaik arra a fokra, amelyen ma vannak és amely nélkül jövő boldogulásukat sem tudnák kellő sikerrel munkálni, — ezt a jogot tehát el kell ismernünk bona fide a maga természetes kiterjedésében és nem szabad rossz néven venni, ha ezzel a munkásosztály komoly közgazdasági czélokra, saját sorsának javítására él, (TJgy van!) — mondom — gondoskodni kell törvényes rendelkezésekről, amelyek megakadályozzák azokat az anomáliákat, amelyek a jog gyakorlatával az ipart folytonos megrázkódtatásnak teszik ki (Halljuk!) s gondoskodni kell olyan törvényes rendelkezésekről, amelyek a dolgozni kívánó munkásoknak a munkához való jogát és szabadságát minden terrorisztikus kísérlettel szemben hatékonyan megvédik. (Élénk helyeslés.) T. ház! A másik kérdés, amelyik, igénytelen nézetem szerint, sokáig el nem odázható feladata volna a magyar államéletnek, de amelyet szintén sürgősebbé tesz a választói reform: a törvényhatósági közigazgatás rendezésének a kérdése. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Ami az én csekély személyemet illeti, nagyon soká voltam a törvényhatósági tisztviselők választási rendszerének a híve, és csak azok az élettapasztalatok indítottak rá az álláspontom megváltoztatására, amelyek arról győztek meg, hogy kellően képzett tisztviselői karról és jó közigazgatásról, különösen pedig — mert ez nem akar egyoldalú és igazságtalan vád lenni a törvényhatóságok ellen — a központi hatóságoknak kellő szakértelemmel bíró tisztviselőkkel való ellátásáról és helyes szervezéséről csak az u. n. államosítás utján, vagyis a tisztviselői kinevezés utján lehet kellően gondoskodni. (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés.) De ennek a szerintem régóta közszükséggé vált feladatnak megoldását még sokkal sürgősebbé teszi az a demokratikus reform, amelyik egész tömegeket részesít alkotmányos jogokban egyelőre csak a képviselői választások terén, de amelyik a dolog természeténél fogva rövid idő alatt át fog terjedni a törvényhatósági és községi életre is amelyik tehát az erőviszonyokat lényegesen át fogja alakítani a törvényhatóságokban is és olyan uj tényezők kezébe fogja adni sok helyen a törvényhatóságokban a hatalmat, amelyek mellett az állam szempontjából és a jogrend szempontjából a tisztviselők kinevezési rendszerének behozatalát feltétlenül meg kell valósítani. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) A kormány tehát foglalkozni fog ezzel a kérdéssel és a legrövidebb idő alatt, amit a komoly tanulmány igényel — és ez időnek nem szabad nagyon hosszúnak lenni — elő fog állani a vármegyei közigazgatás rendezésére vonatkozó javaslatával, (Élénk helyeslés.) amely javaslat a tisztviselők kinevezésének alapelvén épül fel, természetesen azonban az önkormányzatnak nemcsak meghagyásával, de minden egyéb vonalon való erősítésével ós fejlesztésével, (Élénk helyeslés.) amelynek módját fogjuk keresni, hogy csak egyes főbb elveket emeljek ki, a közigazgatási bizottság összeállításának olyan módosításával, amely ott a nem tisztviselő elem súlyát fokozza, a közigazgatási bizottság hatáskörének fejlesztésében és abban, hogy a vármegye által választott önkormányzati szervek állitassanak fel a járásokban (Elénk helyeslés.) amelyeknek, nézetem szerint, igen jelentékeny hatáskört fogunk adni, olyat, amely valódi életet fog az önkormányzatba behozni. (Élénk helyeslés.) Hogy egyebet ne említsek, pl. ott van az utügy, ahol a viczinális utak rendszerét a járási utak rendszerének kell felváltania, a községi adminisztráczió és a községi számadások ellenőrzése és felügyelete, továbbá a népiskolai ügyek hatékony felügyelete. (Élénk helyeslés.)
