Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-451
451. ORSZÁGOS ÜLÉS 1913 május 26-án, hétfőn, gr. Tisza István elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A biráló-bizottság újonnan beválasztott tagjainak és az összeférhetienségi állandó bizottság tagjainak eskütétele. — A ministerelnök-, a pénzügyminister-, a kereskedelemügyi minister és a vallás- és közoktatásügyi minister előterjesztései. — A pénzügyi-, az igazságügyi- ós a közlekedésügyi bizottságok előadóinak előterjesztései. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Lukács László, Teleszky János, Balogh Jenő, Beöthy Lászlő, gr. Serényi Béla, Jankovich Béla, b. Hazai Samu, Josipovich Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 30 perczkor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Mihályi Péter jegyző ur vezeti, a javaslatok mellett felszólalókat Szojka Kálmán, a javaslatok ellen felszólalókat Hoványi G-éza jegyző ur jegyzi. Elszomorkodott szívvel jelentem a t. háznak, hogy Perczel Dezső, Tolna vármegye bonyhádi választókerületének képviselője folyó hó 18-án meghalt. T. ház! Perczel Dezsővel is egyike azoknak távozott el nagyon is korán sorainkból, kiknek egész élete a közügy szolgálatában telt el, ki a hü, önzetlen, odaadó szolgálat példányképe volt. (Élénk helyeslés.) Mint fiatalember Tolna vármegye közéletében vett élénk részt, mint a vármegye vezető tisztviselője, majd a képviselőháznak volt egyik közbecsülésben és köztiszteletben álló tevékeny tagja. (Igaz! ügy van! Utóbb ministeri állásban is igazolta a hozzáfüződő reményeket. Az a feltétlen önzetlenség és hűség, melyet a közügy szolgálatában tanúsított, egyéniségének vonzó varázsa és az ebből folyó szeretet és becsülés, mely környezte, (Igaz! ügy van!) predesztinálta őt a képviselőház elnöki székére. Két izben töltötte be Perczel Dezső az elnöki széket. Első izben akkor fordult feléje a közfigyelem, midőn vigasztalannak látszó obstrukcziós anarchia dúlt a képviselőházban, s ő a tőle megszokott önfeláldozással ily nehéz körülmények között vállalkozott az elnöki szerepre. A sors ugy akarta, hogy ezen alkalommal az elnöki szék betöltése előtt simuljanak el az obstrukcziós küzdelem huUámai ; a beállott béke emelte Perczel Dezsőt 1899 márczius 2-án az elnöki székbe és békés viszonyok közt töltötte azt be 1901 szeptember 5-éig két és fél esztendőn keresztül. Ezen idő alatt a mindenki iránt figyelmes, az elnézésig méltányos (Igaz ! Ugy van !) a pártatlan elnöknek mintaképe volt. (Igaz ! Ugy van !) Ugyanezek az egyéniségével összeforrt tulajdonságai nyilvánultak második elnöksége alatt is. Talán mindnyájan emlékezünk azokra a körülményekre, melyek között ő 1903 november 7-én az elnöki széket másodszor elfoglalta, midőn ugy az akkor még hónapokig dúló obstrukcziós viszonyok között, mint a rövid időre helyreállott béke áldásos korszakában is az egész ház osztatlan becsülésétől, szeretetétől és bizalmától környezett elnöke volt a képviselőháznak. (Igaz ! Ugy van !) De ezen második elnöksége alatt azt a küzdelmet, melyre teljes önfeláldozással vállalkozott négy esztendővel ezelőtt, többé nem kerülhette el. Kitört az élet-halálharcz a parlamenti rend, a munkaképesség álláspontja és az obstrukczió között, és az élet-halálharczban természetszerűleg a ház elnökére hárult a legnehezebb feladat. (Ugy van ! Ugy van!) T. ház ! Nagy küzdelmek áldozatokat követelnek, nagy ügyek mártirok önfeláldozása nélkül ritkán arathatnak diadalt. E nagy küzdelemnek Perczel Dezső esett áldozatul, és ő volt az a mártír, aki a maga önfeláldozó bukásával előkészítette a végső diadalt. (Ugy van! Ugy van!)
