Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-450
4-50. országos ülés ll 3 13 május 6-án, kedden. 19 egészen helyesen járt el a t. képviselő ur, amidőn a maga és képviselőtársai mentelmi jogának sérelmét bejelentette. Ez a helyes útja annak, hogy ebben a tekintetben az orvoslást megnyerje. Ami a többi sérelmet illeti, talán helyesebb lett volna, hogy amennyiben csakugyan oly szabálytalanságok és törvénytelenségek fordultak elő a választáson, beadtak volna a választás elleni panaszt, kérvényt, amely a választás megsemmisítésére irányul, mert ez az eljárás lett volna hivatva kideríteni, hogy csakugyan megállanak-e azok a dolgok, amelyeket a t. képviselőtársam felhozott. Mert az a kívánság és felfogás, hogy valamely választásnál ha egyik vagy másik fél panaszkodik és panaszos sürgönyöket meneszt a belügyministerhez, ez a belügyministert mindjárt feljogosítja arra, hogy elegyedjék bele a választási proczesszusba és nem tudom milyen önkényes intézkedéseket tegyen egyik vagy másik jelölt javára vagy sérelmére — bocsánatot kérek, ez nemcsak a törvénynyel nem egyezik meg, de egyenesen a legnagyobb veszélyt foglalja magában, és meg vagyok róla győződve, hogy ha valamely beliigyminister ilyen intervenczióra határozná el magát, talán épen a t. képviselő úrék volnának azok, akik a legerősebben és akkor valóban alapos vádakkal illetnék az illető ministert, aki törvény ellenére önkényesen beleavatkozik a választás dolgába, (Ugy van!) amelynek lefolyását a választási törvény elég preczizen megállapítja, és amely nem utalja a kormányt arra, hogy különböző önkényes intézkedésekkel zavarja az eljárást. (Ugy van ! Ugy van!) Épen ezért nem fogadhatom el a vádat a t. képviselő ur részéről, hogy ő sürgönyileg panaszt emelt hozzám és én nem tettem semmi intézkedést. Bocsánatot kérek, én nem adhatok utasítást. Mily jogon adjak én utasítást a választási elnöknek, hogy igy vagy amúgy járjon el? Mint ministernek erre semmiféle jogom nincs. (Ugy van! Ugy van!) A törvény megállapítja a választási közegek jogait és kötelességeit, azokért azok felelősek és a minister az illető proczedurákba önkényesen beavatkozni semmi körülmények közt nincs jogosítva. (Ugy van!) Azt igenis megtettem erre a panaszra, hogy kiküldtem a ministeriumnak egy alkalmazottját, kisérje figyelemmel az egész választás menetét és tegyen jelentést az ottan tapasztaltakról. Ez meg is történt és amit előadandó leszek e kérdésben, az főleg erre a jelentésre támaszkodik. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Nem fogadhatom el a t. képviselő urnak azt a felfogását, hogy abban az esetben, ha az általa említett, nem tudom milyen erőszakosságok nem történtek volna meg, akkor okvetlenül az ő jelöltjük győzött volna. Nekem egészen autentikus tudomásom van arról, hogy épen a képviselő úrék egyik vezérlő férfia kijelentette bizalmas körben, hogy ők körülbelül 100 szavazatnál többre nem számítanak e választásnál. Tehát már a priori nem volt semmi kilátás arra, hogy a jelöltjüket diadalra vigyék. Ennek daczára, az ő meggyőződésük ellenére 535 szavazatot kapott a t. képviselő úrék jelöltje. Ez talán mégis valamelyes, bizonyítéka annak, hogy nem történhettek ott' olyan rettenetes dolgok, mert különben nem kaphatta volna meg az ő jelöltjük az ötszörös számú szavazatát annak, amire ők . maguk eredetileg számítottak. (Igaz! Ugy van!) A legsúlyosabb vád az, hogy a hatóságok preventív rendőri intézkedéseket tettek. T. képviselőház, ez nem szórványos jelenség, nem is törvényellenes, mert errenézve van belügyministeri rendelet, gróf Andrássy Gyula belügyministersége idejéből, mely erre a hatóságokat feljogosítja, sőt kötelezi is, hogy ahol szükség van, ilyen előzetes, preventív intézkedéseket tegyenek. Itt ez az intézkedés megtörtént, szabályszerűen kihirdettetett, a nemzetiségi párt vezetőivel közöltetett, azok azt tudomásul vették, és ha azután egyik vagy másik ur, ki a kerületben megjelent idegen helyről, nem tartotta szükségesnek alkalmazkodni ezekhez a megállajütott szabályokhoz és ebből kellemetlenségek származtak, ez mindenesetre ' Sajnálatos dolog, de azért, azt hiszem, a hatóságot ilyen vádakkai illetni nem lehet. Mert hiszen én arról is kaptam értesítést, hogy épen a t. Pop Gsicsó képviselő ur környezetéből, daczára minden tilalomnak, az egyik ember mégis bement abba a községbe, a honnét ki volt tiltva, tehát mégis sikerült bejutniok a tilalom ellenére, ami mindenesetre bizonyítja azt is, hogy nem tartották kötelességüknek szigorúan alkalmazkodni a kiadott tilalomhoz. Hogy ott valami rettenetes nagy erővel lépett volna fel a hatóság, ezt méltóztassék a t. képviselőháznak abból megítélni, hogy ott sem gyalog-, sem lovaskatonaság egyáltalában nem volt alkalmazva, pedig tudjuk, hogy bizony a választásokon több helyen szükséges katonaság alkalmazása. Az egész erő száz csendőrből állt, kik a választókerület különböző _ községeiben el -voltak osztva. Ez volt az egész karhatalmi erő, 'mely rendelkezésre állt. Megjegyzem, hogy ugyanezen kerületben korábbi választásoknál 800—900 csendőrre volt szükség, most pedig az összes kirendelt erő száz csendőrből állt. A t. képviselő ur tagadja, hogy szükség volt preventív intézkedésekre és azt mondja, hogy még mielőtt ők megjelentek volna, már kiadatott a preventív intézkedés. Bocsánatot kérek, senki sem állította azt, hogy csak a t. képviselő urak akartak volná ott bizonyos nyugtalanságot előidézni. Vol> tak ott, ugy látszik, mások is, akiknek nem kellett idegenből odajönni, hogy a népet' izgassák. A tény pedig az, hogy valóban voltak izgatások, névtelen fenyegető levelek közöltettek, voltak bujtogatási esetek és voltak másnemű izgatások 3*
