Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

Í68. országos ülés 1913 t és azt engedélyezte volna, amit Lukács László engedélyezett. (Mozgás a jobboldalon.) Egyszer Széchenyit emlegetik, másszor meg becsületsértést csinálnak a dologból. Hát ez a szolidaritás ? Bocsánatot kérek, t. ház, nem lehet ilyen szolidaritásokat csinálni, hogy egyszerűen megalakítjuk a korszakokat, s azt mondjuk, hogy most egy uj korszak kezdődik, daczára annak, hogy dicsőitjük a régit, babérokkal övezzük a homlokát, ragyogó czimeket ajándékozunk neki. Nem lehet olyan beosztást csinálni a munkapártban ós a munkapárt korszakában, amely hasonlít bizonyos vendéglők beosztásához, ahol van egy tarka asztalkendős osztály, ahol szabadon lehet enni-inni minden etikett nélkül; a tányéroknak és a késeknek, villáknak nem kell tisztáknak lenniök: ahol lecsuroghat az étel, és ennek az osztálynak élére állítják Lukács Lászlót; a másik osztályban azonban tiszta fehér, ragyogó és puritán minden, (Élénk, derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ennek az osztálynak élén áll a ministerelnök ur. (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur Lukács László urnak azt az eljárását, hogy alaj)szabályok láttamozásiért, tehát egy közigazgatási cselekményért pénzt fogadott el, még pedig részletekben lefizetett 1,400.000 koronát, közérdekű cselekménynek és önzetlen cselekedetnek nevezi. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Kern tudom, hogy lm egy szubaltern tisztviselő, nem minister, szintén ilyen közérdekű cselekményt követne el, hogy közigazgatási cselekményért akár magának, akár másnak, — mert így szól a büntetőtörvénykönyv a zsarolásnál, csalásnál, hűtlen kezelésnél, vesztegetésnél — mondom, akár magának, akár másnak előnyt köt ki, — sőt a köztisztviselőre az van mondva, hogy ha akár Ígéretet is elfogad vagy nem utasit vissza, — hogy vájjon azt is közérdekű cselekménynek minősitené-e a t. ministerelnök ur ? (Mozgás jobbfelöl.) Ez egyszerű vesztegetési deliktum, azzal a különbséggel, hogy ennek a parlament a birája, ez a legközönségesebb vesztegetés, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely, ha tisztviselő követi el, azt börtönbe juttatja. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Közérdekű cselekmény a t. ministerelnök ur szerint az alapszabályok láttamozásiért elfogadni pénzt, s a kihágási büntetőtörvénykönyvnek kijátszása. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hiszen a kihágási büntetőtörvénykönyv bünteti a hazárdjátékot a közönségnek rendszerint nyitva álló helyen, és itt épen az czéloztatott, hogy a közönségnek rendszerint nyitva álló hely csalafintasággal olyannak deklaráltassék, amely zárt kör gyanánt jelentkezik. Ezt nevezi a t. ministerelnök ur közérdekű cselekménynek ? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az ellenzék számára talál súlyos elitélő szavakat, az ellenzéki sztrájkot gyilkos szatírával bonczolja széjjel, ellenben annak a ténynek elitélésére és megtóber 30-án, csütörtökön. 247 bélyegzésére, hogy az alapszabályok láttamozásáért egy minister pénzt fogad el. . . (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Egry Béla: Mit szól hozzá .az igazságügyminister ? Vázsonyi Vilmos: . . . erre a ministerelnök ur bő szótárában nem találok szavakat. A t. ministerelnök ur nagyon büszkén emlegeti azt, — és ide akarja átjátszani az egész kérdést, — hogy ő nem engedélyezte a játékbankot. Sem arról van szó, hogy engedélyezte-e vagy nem a játékbankot. (Felkiáltások jobbfelöl: Kanem ? Zaj.) Hanem arról, hogy pénzt kaptak érte, s azt a férfiút, aki pénzt kapott, koszorúval övezték. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) És nem arról van szó, hogy nem engedélyezték, hanem arról van szó, hogy miért nem engedélyezték. A játékbank ügyét a ministerelnök ur beszéde szerint véletlenül csak három héttel a Lukács-kormány bukása előtt tudta meg és akkor levélben fordult az akkori ministerelnök úrhoz, — ugy-e kérem, ez a három hét körülbelül összeesik a Désy-per előkészitő stádiumával és tárgyalásával. Tehát három héttel azelőtt értesült róla véletlenül, és nyomban tiltakozott ellene. Helyes, elhiszem, el is kell feltétlenül hinnem. A játékbank dolgában a közmunkatanács május 6-án tartott ülést és ott nagyon egyszerű módon óhajtottuk kivégezni ezt az egész tervezetet; egyszerűen azt indítványoztam ott, hogy a közmunkatanács mint bérbeadó vegye be a szerződésbe mint kikötést a bérlővel szemben, hogy üzleti vállalatszerű játókbank nem tartható a Margitszigeten, csak tisztességes, szolid kaszinó. Egy szavazattal, az elnök döntésével, szavazták ezt le, s nem tapasztaltam akkor, hogy a kormány képviseletében ott ülő, vagy a kormánynyal nexusban lévő férfiak ezt a nagyon egyszerű megoldást megragadták volna. Az egész kérdéshez nem volna szerencsénk, ha a közmunkatanács e jogával élt volna. Ellenben a közmunkatanács az akkori kormány szerint igazán mulatságos javaslatot fogadott el, hogy ugyanis intézzünk Lukács Lászlóhoz felterjesztést, hogy az alapszabályokban vegye figyelembe az én indítványomat. Igen, az vegye figyelembe az indítványt, akiről nyilt titok volt, hogy beigérte ezeknek az alapszabályoknak kikézbesítését. A közmunkatanács nem is próbálta meg ennek felterjesztését, a Lukács-kormány alatt e felterjesztés nem ment fel. E felterjesztés csakis a Tisza-kormány alatt ment fel, Julius havában. A ministerelnök ur, akinek szava oly döntő volt akkor is, mikor nem volt ministerelnök, három héttel a Lukács-kormány bukása előtt leadta a véleményét, hogy nem szabad játékbankot engedélyezni, mert bizonyos kommentárokat hallott. Nagyon lekötelezne, ha elárulná,