Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

468. országos ülés 1913 o któber úO-án, csütörtökön. 245 lehet azért, mert parlamenti őrség van itt. (Zaj a baloldalon.) Miskolczy Imre (a szónokhal halkan néhány szót vált. Élénk derültség balról.) Sztranyavszky Sándor: Hogy miért kelt mosolyt, hogy egy képviselőtársam hozzám szólt, azt nem értem, annál kevésbbé, mert éppen az előbb gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársamhoz, mikor beszélni akart, négy képviselő ur is hozzá futott correpetálni. (Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl.). Önök igenis maguk bizonyították be, hogy a parlamentben, ha akarnak, részt vehetnek a tárgyalásokon és szólhatnak is. Méltóztassanak tehát a komoly munkához látni és ne botrányokra vadászni. Ez a magyar képviselő kötelessége. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur jelentkezett szólásra. Vázsonyi Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur azt a szemrehányást tette az ellenzéknek, hogy csak azért jön be a házba, hogy panamára vadászszon. Egy kis tévedésben van a képviselő ur. Háziállatokra nem lehet vadászni, a panama pedig — fájdalom — háziállat. (Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ezt a szemrehányást, hogy az ellenzék csak azért jön be a házba, hogy panamával foglalkozzék, különben megjegyzem, a ministerelnök urnak a múlt ülésen, távollétünkben elmondott beszédéből már olvastuk. Olvastunk ott egyúttal lesújtó kritikát is az ellenzékről, s ha ezt a nagy és fenséges magaslatról elhangzott erkölcsi bírálatot valaki olvassa, azt kell hinnie, hogy talán valami uj tartomány meghódítása duzzasztotta meg annyira a többség önérzetét, hogy igy szól az ellenzékről, vagy hogy talán épen az emberi jogokat proklamálta és nagy szabadsággal ajándékozta meg a nemzetet, (Derültség.) avagy a gazdagságnak valamely uj bányáját vagy forrását nyitotta meg . . . Eitner Zsigmond: Sóbányát! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos :... vagy hogy ez a lesújtó és gyilkos bírálat annak az örömünnepnek folyománya, hogy egy uj panama derült ki. (Derültség.) Éos hát, ez egészen uj az erkölcsi bírálat terén. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha egy uj szemetesláda ürül ki az ország színe előtt, azt hiszem, ez a szemetesláda legkevésbbé alkalmas arra, hogy az erkölcs alapzatául használják fel. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur és az előttem szólott t. képviselő ur is azt mondotta, hogy nekünk nagy örömünk telik a panamákban és hogy azokra vadászunk. Hát kérem, a panamákra semmikéjjen nem kell vadásznunk. A panamákat házhoz szállítják; (Elénk derültség.) a panamák maguktól buggyannak ki, maguktól lepleződnek le. Mert végre is, mi nem tehetünk arról, ha a többségnek — hogy egy kulináris szót használjak — az a pechje van, hogy a Désy-ügyben a becsületbirák annak idejében, itt vagy amott, elszólták magukat és igy kiderült a Magyar Bankkal csinált panama. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arról se tehetünk, hogy a Forgalmi Bank és az idegenek kaszinója czimű vállalat amiatti dühében, hogy a játékbank nem engedélyeztetett, egy a bankoknál teljesen szokatlan udvariatlansággal és erélylyel (Derültség a baloldalon.) maga leplezte le ezt a dolgot és állapította meg az 1,400.000 koronának pinkapénz czimén a pártkasszába való befizetését. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha azonban mi ezeket itt szóvá teszszük, nem azért az örömért teszszük, hogy minekünk a panamák tárgyalásában vagy leleplezésében gyönyörűségünk van. Sztranyavszky Sándor: Abból élnek! Vázsonyi Vilmos: Nem, kérem, hanem teszszük azért, mert minekünk szükségünk van nem a szobor, hanem a talapzat leleplezésére. És amikor önök itt, t. többség, esküdtszéki reformot és sajtójogot csinálnak, amikor szabadságjogokat akarnak megnyirbálni, akkor rá kell mutatnunk arra a talapzatra, amelyen állanak, azokra a jDanamákra, amelyeknek létüket köszönhetik. (Igaz ! TJgy van! Taps a bal- és szélsőbáloldalon. Nagy zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) A t. ministerelnök ur a múlt alkalommal, amikor távol voltunk, kijelentette, hogy mi bujkálunk, hogy mi azért nem vagyunk itt a házban, mert reszketünk az általa gyakran emlegetett kontradiktórius eljárástól, amely a házszabályok szerint és a palotaőrség mellett olyan kontradiktórius eljárás, mintha én valakivel telefonon vitatkozom és az akkor akasztja le a telefonkagylót, amikor neki tetszik. (Elénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Andrássy ! Andrássy!) Miskolczy Imre: Andrássy akasztotta le! (Derültség jobbfelöl.) Sztranyavszky Sándor: Ki tért ki a kontradiktórius eljárás elől? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: A ministerelnök ur megállapította beszédében, hogy mi nem is annyira a házszabályoktól, nem is a palotaőrség éles kardjától, amely tompán vágott — némelyek sajnálták, derültséggel fogadták —, hogy mi nem is ettől félünk, hanem az ő érveinek még a palotaőrök kivont kardjánál is rettenetesebb és élesebb hatásától. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Ez az igazi beszéd, attól félnek! Zaj a baloldalon.) Ezzel mindenesetre szerelmet vallott önmagának, és ez a szerelem szerencsés, mert teljes erővel viszonozza. Egyúttal, mint a felelősség fanatikusa, utóbb megállapitotta azt, hogy a mi távollétünkért is ő felelős, mert mi oly borzasztóan félünk a ministerelnök ur érveitől, és attól, hogy itt szemtől szembe lesújt minket, hogy ez