Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-450

14 Í50. országos ülés 1913 május 6-án, kedden. Hévér 51, .Nera-Szlatina 42, Alsó-Varmj 33, Mercsina '24, Csorda 11, Eelső-Varány 23, Illed 8, Meklisháza 9, Szokolán 6, Harangpatak 4, Kussova 1. T. képviselőház! Ezek megdöbbentettek és felvilágosítást akartunk kérni. Elmentek az ügyvédek, mert Oraviczabányának igen nagy intelligencziája van és láttam, hogy meglehetős intim barátságban vannak a főszolgabíró urakkal, tehát tanácsoltuk, hogy kérjenek felvilágosítást; de csodálatos módon majdnem sohasem bírtak találkozni velük, hogy tárgyalhassanak ezekről. Mivel igen helyeselni méltóztatnak ezt a rendeletet, bátor vagyok most megvilágítani, hogyan értik ezt a rendeletet, mikor végrehajtják. Van egy község, melyet említettem, Csiklófalva. Ott a községi jegyző olyan tényeket vitt véghez, hogy még Krassó-Szörény vármegyében is felfüggesztették, pedig ez a legritkább esetek közé tartozik. (Derültség.) Ez az ember a községet agyonkinozta és most a következő paktumkísérletek tétettek: Kedves románjaim, jösztök szavazni a munkapártra és akkor végleg megszabadultok tőle! Édes-kedves Pribitye, tudsz te hozni sok szavazatot Osiklófaluról, akkor visszahelyezünk téged! Biztos tudomásom szerint az, aki helyettesítve volt és hivatva van talán, hogy megválasztott legyen annak helyébe, azt mondta, hogy ő nem akarja elkeseríteni ezt a népet s ha azt akarják, hogy ö meg legyen választva, adjanak neki szabadságot. Szabadságolták is arra az időre ós jött az az ember, ki többször fel volt függesztve ós az első gazdákról azt állította, hogy betörték az ablakait, a községházára vitték őket, ott bántalmazták és fogvatartották azon a czimen, hogy a jegyző ellen merényletet követtek el, habár azok esküdöztek a csendőrök előtt, hogy annyira gonosz embernek tartják a jegyzőt, hogy a háza táján sohasem jártak. Az a csendőr megsajnálta őket, hogy egy ilyen emberért annyi embert kínoznak és fosztanak meg a szabadságuktól, talán szólt is az a csendőr, mert, amint értesültem, igen hamar elment és jött erélyesebb a helyébe. Én tehát azt szeretném, ha mélyen tisztelt képviselőtársaim nem minden erőszakosságot helyeselnének, hanem a dolog mélyére néznének és talán megfontolnák, hogy ennek az erőhatalomnak is lehet talán bizonyos határa. Mert azt már valóban nem lehet helyeselni, hogy 30—32 becsületes embert a községi jegyzők üldöznek, felpofoznak, letartóztatják őket csak azért, hogy intimidálják egy szerencsétlen politikáért, T. képviselőház! Ugyancsak ezen községben ugy a választási elnök, mint a járási főszolgabíró ur kijelentették, hogy az igazolójegy birtoka kötelező. Megjelentek e községben az emberek igazolványért, de ezen felfüggesztett jegyző mellett volt egy másik jegyző, aki mint Ahasverus járt községről-községre, valami Putics nevű, ki nem ismerte az embereket, és azon a czimen, hogy azonossága az illetőnek nincs megállapítva, egyszerűen visszautasította őket. Ezt tudomásunkra hozták és ón elmentem a főszolgabíró úrhoz. A főszolgabiróságnál azt az értesítést 1 aptam, hogy a főszolgabíró ur épen Csiklófalun van. Csiklófalun a községházára mentem, bejelentettem magam, de azt válaszolták, hogy menjek ki a községből. Ugy értelmezték tehát ezt a preventív intézkedést, hogy még belépni sem szabad a községbe. Én erre azt mondottam, hogy ön is hatalmas ur, de azért -legyen olyan jó megmondani a főszolgabíró urnak, hogy szeretnék vele pár szót váltani. Kijött és azt mondta, hogy a főszolgabíró ur itt nem fogad. Ebbe is belenyugodtunk. Később kijött a főszolgabíró ur, mire én felhasználtam az alkalmat és azt mondottam, hogy szabályszerűen jelentkeztem, a kezeim között levő határozat szerint is, de ez az ur nemcsak nem veszi tudomásul a kérésemet, hanem azt mondja, hogy nem is ismer engem, pedig az aradi törvényszék előtt egy alkalommal védtem őt. (Derültség.) Mondtam a főszolgabírónak, hogy legyen szíves mondja meg neki, hogy szolgáltassa ki az - igazoló jegyeket és ne bánjanak velem ugy, mintha valami bűncselekményt követtem volna el. Mosolygott a főszolgabíró, kocsira ült és elhajtatott. Jelentkeztek előttünk emberek, akik azt mondták, hogy tavaly is benne voltak a választók jegyzékében, de erre azt válaszolták nekik, hogy nincs is vagyonuk, hogyan kerültek be!? Másoknak azt mondták, hogy nem tudják igazolni a személyazonosságot, sőt ez az ember két lovascsendőrt is előhívott, akik engem is eszkortáltak és szemein láttára kardlapozták az embereket és csak akkor hagyták abba, mikor látták, hogy megbotránkozva nézem ezeket a szomorú dolgokat. Ezt a tényt különben leszögezem és mint mentelmi jogom megsértését is bejelentem. Márczius 28-án Serbán Miklós, Vajda Sándor orsz. képviselők ós Kedelcu János kíséretében Felsővarány községben mentem. A törvény megadja a- jogot nekünk, hogy párthiveinkkel mi is értekezhessünk. Ez annál inkább szükséges volt, mert a fuvarozás tekintetében nem történt intézkedés. Mikor a községbe igyekeztünk, már messziről láttunk két nekünk szegezett szuronyt. Egy német ember volt velünk, aki ennek ellenére hajtani akart, mire én azt mondtam, hogy álljon meg. (Derültség.) Megállottunk és alig tudtuk igazolás után is kieszközölni ezeknél a magas személyiségeknél, hogy beengedjenek a községbe. A községházánál a csendőrőrmester helyeselte a dolgot és azt mondta, akár képviselő valaki, akár nem, az neki mindegy. Hát kérem, ha valaki rólam és társaimról törvénybe ütköző cselekményt igazol be, mi levonjuk a konzekvencziát, de addig, amíg a