Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

íül. országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. 159 Ha már most tekintjük ezen előirányzat nélküli kiadásokat, azt látjuk, hogy volt előirányzat nélküü kiadás 1907-ben 57 millió korona, 1908-ban 80 milüó korona, (Felkiáltások: Borzasztó!) 1909-ben 113 milüó korona. (Felkiáltások : Ez a progresszivitás !) T. ház ! Ahol az egyes ministeriumok, részint tulkiadás, részint előirányzat nélküli kiadás czimén egy-egy évre átlag körülbelül 200 millió koronával többet utalnak ki az állampénztárból, mint a mekkora összeg költségvetésileg engedélyezve van : ugyebár, méltóztatnak belátni, hogy nem azt a pénzügyministert és ministerelnököt terheli első sorban a felelősség, hanem azokat a resszort-ministereket, mert — hacsak preventív intézkedések nincsenek, amelyeknek megtételét én az uj számviteli törvényben és az ahhoz kiadandó utasításokban kívánatosnak tartom — ezen dolgokban a pénzügyminister sokszor úgyszólván tehetetlenül áll többi ministertársaival szemben. (Felkiáltások: Nem egészen igy van! A mostani pénzügyminiszterrel csinálják meg! Felelős ő azért!) Sztranyovszky Sándor : Nem lehet ezt elsimítani ! Beszéljünk őszintén ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Antal Géza : T. ház ! A koalicziós gazdálkodásnak ez a rendszere csak a formai része, csak a képe annak, hogy hogyan történt maga az eljárás. Azonban maga az eredmény szintén épen olyan érdekes, sőt mondhatnám még érdekesebb, bár azt előre is föltehetjük, hogy ettől az eljárástól valami kedvező eredményt csakugyan bajos is volna várni, aminthogy a zárszámadás adatai tényleg kétségbevonhatatlanul mutatják, hogy épen ezen gazdálkodás következtében évről-évre jobban közeledik a magyar állam ahhoz, hogy nem a maga évi rendes jövedelmeiből, hanem a maga vagyonából fedezze szükségleteit. Amint méltóztatnak tudni, az állami zárszámadások három mérleget közölnek : a pénztári mérleget, a jövedelmi mérleget és a vagyonmérleget. A pénztári mérleget mi a megítélés kiindulási pontjául nem fogadhatjuk el, mert a pénztári mérleg a naptári év szerinti bevételeket és kiadásokat és azok szembeállítását tünteti fel, már pedig van egy pótkezelési időszak, amely alatt még az előző évre utalványozások történnek és amely pótkezelési időszak három hónapig tart. Tehát egyedül a jövedelmi mérleget és a vele sok tekintetben kongruens vagyonmérleget fogadhatjuk el a megítélés alapjául. Nem mondom, hogy ez a vagyonmérleg feltétlenül megbízható bázis. Nagyon jól ismerem vagyonmérlegünk tökéletlenségeit, fogyatékosságait. Az azonban kétségtelen, hogyha azonos alapon tekintjük a koaliczió három esztendejét és azonos alapon tekintjük az előző és következő kormányzat eredményét, akkor mégis hozzávetőleg tiszta képet nyerünk arról, hogy hogyan történt az egyik régime alatt az államháztartás vitele és hogyan a másik alatt. (Halljuk ! Halljuk !) Epén ezért a zárszámadásoknak a vagyonmérlegi részéből leszek bátor közölni az úgynevezett vagyonszaporulatot, amelylyel a koalicziós régime három esztendeje, az állami számvevőszék kimutatása szerint, az állami vagyont gyarapította. Ez a vagyonszaporulat kitett az 1907-ik esztendőben 126 millió koronát, 1908-ban kitett 85 miihót és 1909-ben kitett 8 millió koronát. (Mozgás.) Ha tehát ezen három évi vagyonszaporulatot egymással összehasonlítjuk, akkor látjuk, hog}^ fokozatos csökkenés van, nevezetesen 126 millióról 85 millióra és 85 millióról 8 millióra, vagyis 40, iUetőleg 80 millió koronával fokozatosan csökken az állami vagyonszaporulat (Mozgás.) és 1908-ban ezen a czimen már nem mutatkozik több mint 8 millió korona. Hogy némi összehasonlítást tehessünk, megemlítem, hogy 1905-ben, amikor — amint tudjuk —• áldatlan viszonyok uralkodtak Magyarországon, a zárszámadás tanusága szerint a vagyonszaporulat mégis kitett 62 milliót, 1910-ben pedig, tehát már a mostani rezsim alatt, kitett 163 milliót és 1911-ben kitett 183 milliót. (Éljenzés.) Azonban ez a vagyonszaporulat, amint itt kimutatva van, igazán csak nagyon bruttó tételekből áU, azt mondhatni, hogy olyan soi-disant vagyonszaporulat, mert hiszen ezen vagyonszaporulatban előfordulnak olyan tételek is, mint például a kamatbiztositást élvező vasutaknak adott előlegek, amelyeknek értéke bizony meglehetősen prekárius, de különösen — ami nekem nagyon feltűnt és amit meglehetősen subsummálok is — az államvasutaknál mutatkozó kibocsátási veszteség is az állami vagyonszaporulathoz van számítva, ami azt jelenti, hogy minél nagyobb a kibocsátási veszteség, természetesen annál nagyobb mértékben szaporodik a vagyon. Miután ez csak az államvasutaknál van igy és — tudtommal legalább — más olyan dolgoknál, amelyek kölcsön utján fedeztetnek, nincs igy, ezúttal csak felhívom rá a figyelmet, anélkül, hogy valami konkrét j avaslatot tennék. Megjegyzem, hogy ha mi ezt a kibocsátási veszteséget a vagyonszaporulatból leütjük, akkor azt találjuk, hogy 1908-ban ilyen czimen leütendő volna 4 millió, 1905-ben 7 miUió, ugy hogy tulaj donképen tisztán csak a kibocsátási veszteségnek a vagyonszaporulatba való beállítása folytán mutatkozik 1908-ban 8 millió vagyonszaporulat s tulajdonképen az 1908-ik évi zárszámadás, ha a kibocsátási veszteséget leütjük, a legjobb esetben, egy millió korona plusz vagyonszaporulatot eredményez. De még tovább is mehetnék a zárszámadás egyes tételeinek vizsgálatában. Nevezetesen vannak itt a zárszámadásban olyan vagyonszaporulati tételek, amelyek nem járnak közvetlen pénzkiadással, amint hogy vannak olyan vagyoncsökkenések is, amelyek viszont nem járnak pénzbevétellel. Azonban mivel itt nagyon nehéz volna kimutatni, hogy tényleg mennyi az, ami ezekből a tételekből nem kormányzati tevékenységből folyó