Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-461
í-61. országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. 149 Következik a napirend 3. pontja, a magyar társadalomtudományi egyesület kérvénye (írom. 253) a kivándorlás korlátozása tárgyában. Az előadó ur láván szólni. Hámory László előadó: T. ház! A magyar társadalomtudományi egyesület a kivándorlás és a visszavándorlás tárgyában szakértekezletet tartott 1909. január 24-ikén és 25-ikén. Az amerikai kivándorlás és visszavándorlás kérdéséről történt felszólalások eredményét egy 10 tagú bizottsággal emlékiratban feldolgoztatta és azt a t. ház elé juttatta, hogy az abban összegyűjtött becses anyagot a törvényhozás rendelkezésére bocsássa és az emlékiratban fölvetett eszméket megvalósításra ajánlja. A kivándorlási bizottság nevében javaslom a t. háznak, hogy ezt az emlékiratot, amely az előző országgyűlésből elintézetlenül maradt vissza, a m. kir. belügyminister urnak pártolólag kiadatni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Szólni kivan valaki ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, hozzájárul-e a kivándorlási bizottság előadójának azon javaslatához, hogy a kérvény pártolólag a belügyministernek adassék ki: igen, vagy nem 1 (Igen !) A javaslat elfogad tatik és ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a tárgysorozat 4-ik pontja: a Nordatlantischer Dampferlinien-Verband-ban (Continental Pool) egyesült gőzhaj ós-társaságok részére kivándorlók száUitására adott engedélyek tárgyában a belügyminister jelentése (ír. 248, 273,280). Megjegyzem, hogy különvélemény is adatott be. Ezzel kapcsolatban tárgyalandók a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének, a BáesBodrog vármegyei, a Bereg vármegyei, a Fej érmegyei Gazdasági Egyesületnek, a Hontvármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Nógrád vármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Sárosvármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Somogymegyei Gazdasági Egyesületnek és a Temesvármegyei Gazdasági Egyesületnek e jelentésre vonatkozó kérvényei. Az előadó ur kivan szólni. Hámory László előadó: T. ház! Tisztelettel ismertetem a kivándorlási bizottság 273. számú, továbbá a közigazgatási bizottság 280. számú jelentését a belügyministernek a Nordatlantischer Dampferlinien Verband-ban, Continental Pool-ban egyesült gőzhajóstársaságok részére kivándorlók száUitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésre vonatkozólag. A belügyminister ur 1911/47.237. szám alatti jelentésével a kivándorlásról szóló 1909 : II. t.-cz. 6. §-ának rendelkezéséhez képest bejelentette, hogy engedélyt adott a Nordatlantischer-Dampferlinien Verbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajóstársaságoknak, u. m. a Hamburg-Amerika Linie-nek Hamburgban, a Nordatlantischer Lloydnak és expediensének Missler F. czégnek Bremenben, a Holland Amerika Linienek Rotterdamban, a Red Star Line-nek Antverpenben és a Compagnie Générale Transatlantiquenak Havreban kivándorlóknak az Északamerikai' Egyesült-Államokba és Kanadába való szállítására, egyúttal bemutatta a szerződést, melyet a nevezett gőzhajóstársaságokkal 1910 deczember 9-én kötött s amely szerződés az engedélyezés alapját képezte. A belügyminister ur jelentésében a szerződés történelmi előzményeit ismerteti s azt én is leszek bátor itt röviden előadni. (Halljuk ! Halljuk I) Az 1903. évi IV. t.-cz. első izben szabályozta törvényhozásilag a kivándorlás ügyét. E törvény alapján a belügyminister ur 1904 június 4-én 10 éves időtartamra engedélyt adott a Cunard Síeamship Co. Ltd. liverpooli hajósvállalatnak arra, hogy a fiumei kikötőn át hatósági felügyelet és ellenőrzés mellett kivándorlók szállításává] ioglalkozzék. Ez a szerződés azonban nem felelt meg a várakozásnak, mert a Cunard-társaság nem volt képes a kivándorlást Fiúmén át lebonyolítani és ezért a belügyminister ur kénytelen volt megengedni, hogy a Cunard-társaság helyettese, az Adria m. kir. tengerhajózási r.-t. a kivándorlók többletét, az összesnek körülbelül háromnegyed részét az északnyugati kikötők felé irányítsa ottani hajósvállalatokhoz. Ezenkívül az 1903. évi IV. t.-cz.-nek különösen a meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezései káros hatásuaknak bizonyultak, mert a meghatalmazottaknak, irodáknak és kirendeltségeknek az ország belsejében történt szervezése és működése, még ha kivándorlási propagandát ki sem fejtettek volna, a kivándorlás emelkedését idézte elő. E mellett az országban szétszórt szerveknek kellő eüenőrzése a legnagyobb nehézségekkel is járt. Hozzájárult ehhez az a visszásság is, hogy az északnyugati hajósvállalatok tett Ígéretük ellenére az agitácziót be nem szüntették és az általuk szállított kivándorlók után kötelezett 10 korona fejdij megfizetését is megtagadták, azt mondván, hogy az utasokat saját ügynökeik akvirálták, nem pedig az Adria-hajóstársaság. Ezt az állapotot óhajtotta megszüntetni az 1909. évi II. törvényczikk, mely megszünteti a meghatalmazottakat és fiók-telepeket, szigorúbb intézkedéseket létesít az engedélyek megadása és gyakorlása tekintetében. A törvény azonban nem juthatott teljes érvényre a külföldi hajóstársaságokkal szemben, miért is a belügyminister ur, hogy ugy az 1909. évi törvényczikknek érvényt szerezzen, valamint ezen visszás állapotokat megszüntesse, az említett Continental Poolban egyesült hajózási vállalatokkal 1910 végén tárgyalásokat kezdett, melyeknek eredménye a ház előtt elfekvő szerződés. Ezen szerződés szerint a vállalatok engedélyt nyernek, hogy kivándorlókat bizonyos európai kikötőkből külön megjelölt tengerentúli kikötőkbe szállithas-