Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

12) i59. országos ülés 1913 június ÍG-án, hétfőn. akartak összehívni, püspökeik azonban megnyugtatták őket, hogy ez a komány egészen más álláspontra fog helyezkedni, mert erre vonatkozólag ígéreteket tett programmjában és más alkalommal is. Látjuk, t. képviselőház, hogy a helyzet tényleg nemcsak hogy meg nem változott, hanem — amint a mélyen t. előadó ur fejtegetéseiből hallottam — még indokolni is akarják ezt! Igaz, hogy az indokolás nehezen ment s hogy látnunk kellett, hogy ellenkezik az előadó ur nemes gondolkodásával, mert azzal, hogy valamit indokolunk, sebeket és fájdalmakat gyógyítani és megszüntetni nem lehet. T. képviselőház ! Ezt az intézkedést én felette sérelmesnek tartom, épen ezért a 2. §-hoz bátor leszek egy módosítást beterjesztem, olyan értelemben, hogy adassék mindenkinek korpótlék, akinek a törvény szerint magasabb jövedelemkiegészítéshez joga van és vétessenek be ezek közé a segédlelkészek is, mint olyanok, akik hasonló nehéz és terhes kötelezettségeket teljesítenek. A javaslat egyes intézkedéseit, igy különösen az 5. §-ban foglaltakat, szintén rendkívül sérelmesnek tartom. E szakasz rendelkezései is elsősorban a szegényebbeket érintik. Azt mondja ez a szakasz, hogy a korpótlékok által való jövedelemkiegészités nem lehet nagyobb, mint háromszorosa annak a tiszta jövedelemnek, amely az idézett törvények szempontjából a lelkész bevallása alapján megállajMttatott. Nos hát épen a legszegényebb községek azok, ahol a lelkésznek a legkevesebb, mondhatnám semmi jövedelme sincs. Epén ezek lesznek sújtva, akik különben is nehéz helyzetben vannak amiatt, hogy a legszegényebb vidékeken élnek, ahol egyéb sincs, mint 200—500%-os községi pótadó. Képzelhetik, t. képviselőház, milyen helyzete van ilyen községekben a lelkésznek s hogy mit fog az itt kapni a jövőben. A kormány azon intézkedésével, hogy ezt a kongrua-törvényt meghozta, elérte azt a czélját, hogy a nép és a lelkészség között fennállott szoros kapcsolatot lazította, Most a nép azt mondja, nem kell adnunk a papnak semmit sem, hiszen van neki kongruája, éljen az ő kongruájából. Mindaddig, amíg ez a kongnia nem volt meg, a nép gondoskodott a papról és ha volt valamije, azt odaadta. Első lisztjét, első termését' a papjának vitte. Amióta azonban a kongrua-törvény meghozatott, azóta ez a kapocs a papság és a nép között nemcsak meglazult, hanem valósággal elszakadt és mondhatom, ahogy ezt a kongruát adják, az nem jár áldással a papokra. Ha önök, t. képviselőház, azt követelik, hogy az a lelkész, »bonus pastor« legyen, aki az »animam suam«-ot odaadja a nyájáért; ha önök azt követelik, hogy az a lelkész is neveljen gyermekeket és járassa azokat iskolába, akkor nem érzik-e, hogy a legnagyobb igazságtalanságot követik el, amikor kirekesztik őket a korpótlékok élvezetéből ? Volt-e már ebben az országban olyan fizetésjavitás, amelynél ugyanazon hivatásbeli emberek közül kiszakítottak egy részt és azt mondották, hogy ezeknek a magasabb képzettségüeknek adunk, amazoknak, mert nincsen olyan magas képzettségük, nem adunk ? Van-e egyetlenegy törvényünk, amely azoknak a jegyzőknek, akiknek érettségijük van, emeljük a fizetését, azonban azoknak, akiknek csak hat középiskolai osztályuk van, ne adjunk semmit ? Én egy ilyen képtelen, absurd törvényt még nem láttam. Es sajnálom, hogy épen őnagyméltósága, a jelenlegi minister ur áldozata ennek a törvényjavaslatnak, amely által magára zúdítja a lelkészek legnagyobb részét, s amelylyel a legnagyobb felháborodást váltotta ki az összes hitfelekezetekből. Amint bátor voltam említeni, azok a lelkészek, akik szegény vidéken vannak, csak az egyháztól eredő jövedelem háromszorosát fogják kapni. Vannak olyan lelkészek is, akiknek csak 100 koronájuk van az egyháztól, ennek háromszorosa 300 korona, tehát csak ennyit kapnak, ha elsőrendű minősítésük van is, és hogyha 30 évig szolgáltak is. Ez a törvényjavaslat sem az igazságnak, sem a méltányosságnak nem felel meg. Van azután a törvényjavaslatnak egy szakasza az uj parochiákra vonatkozólag, amely teljesen jogosulatlan, mert az államnak nincsen joga ilyen tételeket felállítani. Ez az intézkedés a törvényjavaslat 11., illetőleg a bizottsági jelentés szerint 10. §-ának végső kikezdése, amely szerint (olvassa) : >>A vallás- és közoktatásügyi minister akkor, amidőn valamely uj lelkészi állás szervezését ismeri el indokoltnak, kikötheti, hogy a korpótlékok összegének egy bizonyos hányadát az egyház köteles viselni s hogy az elismerést megelőző lelkészi szolgálat korpótlék szempontjából nem számit.« Ez is a legnagyobb igazságtalanság, mert a hitközségre semmi körülmények között sem háríthatja az állam azt a kötelezettséget, hogy az egészítse ki a korpótlékot. Az előadó ur emiitette, hogy mégis van egy kis balzsam a kisebb képesítésű lelkészekre nézve. Ez volna a 10,, illetőleg 9. §., amely megadja a lehetőségét annak, hogy az ilyen lelkész bizonyos viszonyok és körülmények között kaphat segélyt. Ez semmi. Épen azért, mert a kormány azt mondja, hogy ilyen dolgokat nem akar labilis alapokra fektetni, épen azért, mert a kormány azt mondja, hogy ő a vallásegyenlőség eszméjéből indul ki, nem szabad ilyen tételeket a törvényjavaslatba felvenni, amelyek igen kitűnő kortestételek lehetnek, de sem a méltányosságnak, sem az igazságnak nem felelnek meg. Borzasztó nehéz állapota van az egyháznak és a lelkészeknek, amióta annyi fokozata állíttatott fel az úgynevezett Tauglichkeitnek, vagyis annak, hogy az illető segélyt kaphasson. Azt mondották, hogy aki büntető bírósági Ítélettel vagy fegyelmi utón el van marasztalva, az nem kaphat segélyt. Mi jogászok s mindenki ezt ugy értette, hogy a büntető bíróságok kizárólag csak a bíróságok, nem pedig a közigazgatási hatóságok is. így is mondja a törvény. És mi történik ? Jönnek a