Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

459. országos ülés 1913 janius 16-án, hétfőn. 117 a lelkész, amennyiben az állami forrásból eredő jövedelme pedig, kongrua és korpófclék együttvéve nem haladja meg az egyházi forrásból eredő jövedelem háromszorosát. Ez ugy értendő, hogy amely lelkésznek, mondjuk, egyházi forrásból eredő 400 korona jövedelme van, annak a régebbi törvények szerint a kongrua-kiegészitése 1200 korona, tehát mindössze csak 1600 korona jövedelme lehet. Az ilyen lelkész korpótlékra már egyáltalában nem emelhet igényt'. Ez a rendelkezés, t. képviselőház, ugy látszik, hogy rossz vért szült épen az alsóbb papság körében. S egyházi ügyekben különben igen jól informált hirlapban volt is alkalmunk olvasni egy erre vonatkozó támadást, ahol a ezikkiró annak a nézetének adott kifejezést, hogy a törvényjavaslat szerkesztői talán maguk sem tudták, hogy mit tesznek, mert hiszen lehetetlen, hogy épen az egyház által legszegényesebben dotált lelkészségtől akarják megvonni az állam segítségét, ahol pedig a logika minden törvénye szerint legszükségesebb ez a segitség. Bocsánatot kérek, itt a törvényjavaslat szerkesztői nagyon jól tudták, mit cselekszenek. Ez ismét a — megengedem — jogosult magánérdek és közérdek összeütközése, ahol természetesen a közérdeknek kellett győznie. Közérdek t. i.. hogy az állam támogassa az egyházakat kötelességük teljesítésében, de hogy e támogatás csak segitség jellegével birjon és ne fejlődjék oda, hogy az állam egyedül veszi magára az egyház kötelességének teljesítésével járó terheket; közérdeknek mondható továbbá az, hogy megakadályoztassák a törpe plébániák keletkezése, amelyeknek összes terheit azután az államra ruháznák és közérdek az is, és pedig ethikai szempontból véve, hogv a társadalmi és magánjótékonyságnak ne vessünk gátat az egyháznak fentartása körül. További intézkedése a törvényjavaslatnak az, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister felhatalmazást nyert, hogy a korpótlékok engedélyezése alkalmával egyes lelkészek jövedelmi bevallását revizió alá vehesse, hogy megállapíthassa a helyes jövedelmet, illetve a naturális értékekben időközben beállott változásokat. A törvényjavaslat intencziója szerint ez a katholikusoknál a meglevő és erre hivatott hatóság, az országos katholikus kongrua tanács előzetes meghallgatásával fog történni. A hol pedig elvi, véleményösszeütközés merül fel e téren, módjában lesz az illető lelkésznek is, módjában lesz a lelkész főhatóságának is, hogy a közigazgatási bírósághoz folyamodjék. Továbbá külön intézkedése a törvényjavaslatnak az is, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium egy külön felveendő hitel keretében fog rendkívüli segélyeket nyújthatni e czimen. Ily segélyeket, a törvényjavaslat intencziói szerint, a kisebb képesítésű lelkészek fognak kapni, akik opportunus okokból erre méltók és annyira amennyire tudom, igen sokan fognak ebből részesülhetni, mert elég nagy lesz ez a hitel. Továbbá a magasabb képesítéssel bíró segédlelkészek fognak részesülni ebből, nemkülönben azok a lelkészek, akiknek jövedelmét az e törvényjavaslatban megállapított valamely okból korpótlék utján emelni nem lehetett. Ide tartoznak azok is, akiknek állami forrásból származó jövedelme háromszor nagyobb, mint az egyházi forrásból eredő jövedelmük és ennek folytán nem kaphatnak korpótlékot. A segédlelkészekre vonatkozólag is tartalmaz a törvényjavaslat intézkedést. Ez is végre opportunus megalkuvás eredménye, amennyiben a segédlelkészek korpótlékára vonatkozólag ugy rendelkezik, hogy az első öt esztendőre egyáltalán nem kapnak korpótlékot. További szolgálati idejük be fog számíttatni a korpótlékba, ugy, hogy aki pl. 13 évig szolgált mint hitoktató vagy segédlelkész, annak számára öt évi korpótlékra való igénye nyilik meg. Megjegyzem végül, hogy az 1913. évi költségvetésbe már 3,690.267 korona vétetett fel az e rendszer életbeléptetésével járó első költségek fedezésére. Ej miután kezdetben csak 10 évi korpótlék fog kiutaltatni, természetesen emelkedni fog, az összeg azonban 5 milliónál nagyobb nem lesz. T. ház ! Ezekben nagy vonásokban ismertettem ezt a törvényjavaslatot és most ugy a közoktatásügyi, mint a pénzügyi bizottság nevében tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni (Blénh helyeslés.) Szász Pál jegyző : Pop Cs. István ! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Megvallom őszintén, hogy mély benyomást tett reám a t. előadó urnak pszichologicze nagyon is megmagyarázható magatartása, hogy midőn a törvényjavaslat azon részét akarta indokolni, mely szerint a kisebb képzettségűek kizáratnak a korpótlék jótéteményeiből, ezt nagyon nehezen terjesztette elő és meglátszott, hogy az ő költői lelkületével nem fér össze az ilyen elv, hogy tudniillik épen azokat foszszák meg a törvény jótéteményeitől, kik arra leginkább rászorulnak. Ennek előrebocsátása után legyen szabad megmutatnom, hogy milyen igazságtalan ezen törvényjavaslat, azon alapelveket tartva szem előtt, melyeket vallott ez a ministerium az egyházakkal szemben és azon alapelveket, melyek le vannak fektetve az 1898. évi XIV. törvényezikkben és kimutassam, hogy mindezen törvényezikkekből átvette azt, ami az egyházakra sérelmes és abandonnálta azon elveket, melyek jók és azokban már le vannak fektetve. A 8. §-ban átveszi azokat a súlyos intézkedéseket, melyekkel a lelkészt quasi kiveszik saját egyházi hatóságának fegyelmi hatósága alól és a mindenkori kormányoknak rendelkezésre bocsátja és teljesen abandonnálta az 1898. évi XIV. és az 1909. évi XIII. törvényezikkekben lefektetett azon elvet, hogy tudniillik mihelyt az államháztartás viszonyai meg fogják engedni, ezen jövedelmek emeltetni fognak. E törvényekben sohasem emiitettetett az, hogy csak bizonyos lelkészeké fog emeltetni, a többieké pedig nem,