Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-458

110 4-58. országos ülés 19Í3 június Ik-én, szombaton. derülni a kikerekités, vagy akármelyik állapot tekintetében, ezeket meg javíthassa. A rendeletnek ez az intézkedése indított bennünket arra, hogy számtalanszor fordultunk Lukács László volt ministerelnök úrhoz, informáltuk öt és ő nyilt ülésen megígérte, hogy revízió utján egy vegyes bizottság segítségével szanálni fogja a bajokat. Kegyes volt ezt az álláspontot magáévá tenni gróf Zichy János volt kultuszminister ur is, aki szintén ezt az Ígéretet tette. Kérdem most már a t. képviselőházat, ha mi minden irányban megtettük kötelességünket, felhívtuk az illetékes faktorok figyelmét, most, mikor ez az ügy törvénybe iktattatik és már az uj püs]3Ök is ki van nevezve, nem kell-e megdöbbennünk azon, hogy abszolút semmi sem tétetett aggodalmaink és kétségbeesésünk eloszlatása végett. Most már abban a stádiumban vagyunk, hogy a püspök el fogja foglalni az egyházmegyei kormányzatot. Én látok lelkesedést, látok határozottan a mélyen t. előadó úrban és bizonyára a képviselőház igen tekintélyes része szintén lelkesedik ezen, de ez a lelkesedés csak akkor volna teljes, ha mi, akik legközelebbről vagyunk érdekelve, szintén lelkesednénk, mert bármily nagy értéket tulajdonítunk is az állam hatalmának, ez a hatalom csak akkor hatályos, ha valamennyi polgár békéjére, javára használtatik. Kérdem, lehet-e egy ilyen egyházat igy mir-nix, dir-nix az érsekmetropolita és a három suffraganeus püspök mellőzésével elintézni, lehetséges-e ennél az egyháznál, amelyet a pápai bulla szerint a szeretet jegyében bocsát ki, hogy a különböző nyelveket beszélő népek szeretete megerősíttessék, igy eszközölni a végrehajtást, amint, fájdalom, történik ? Minden előadásomban igyekszem kizárólag a tiszta igazságot és az objektivitást szem előtt tartani, és semmi olyasmit nem hozok fel, ami nem nyert beigazolást. Hogyan képzelte a vikárius ennek az ügynek végrehajtását ? Bátor voltam a múlt ülésben is felolvasni a czirkuláréját, amelynek értelmében felhívást intéz, hogy jöjjetek, mert a magas kormány fog gondoskodni rólatok, ugy, mint a többiekről, sőt hatványozottan is. Azután megkezdődött mindenkinek a megkérdezése nélkül a többi egyházmegyéktől átvett egyházközségek szervezése, ugy, hogy az összes esperesek és archidiakonusok meghallgatásának mellőzésével ezek mind át lettek kapcsolva, eddig teljesen ismeretlen főesperességhez. Azután megkezdődött a következő eljárás. Amint már bátor voltam említeni, az összes érdekelt egyházközségek vagy legalább is azok nagyobb része ugy a püspökséghez, mint a római szent székhez fordultak és tiltakozva kérték, hogy hagyják meg őket a régi egyházmegyében. Hiszen ez a legegyszerűbb kérelem. Ennek alapján azonban bűnvádi eljárás alá vették őket, a lelkészektől a kongruát elvonták. Igy elvonták egy 90 éves embernek, névszerint Ciobotariu GráboT kongruáját, amely egyetlen jövedelme volt. Elvonták a kongruáját egy Campian nevezetű esperesnek, akinek nyolcz gyermeke van, nemkülönben Denea lelkésznek, akinek szintén nyolcz gyermeke van. Kezdődött a harcz minden vonalon és beleavatkozott a kolozsvári kulturegylet is. Nóta bene annak szabad politizálnia ! Es mi történt Szatmár megyében ? Szatmár megyében, Kismajtény községben az úgynevezett vikárius értesiti a lelkészt, hogy egy bizonyos napon a románok nagyhetének délutánján három órakor meg fog jelenni. Tetszik tudni, mi a nagyhét a románoknál ? Akkor szoktak gyónni és áldozni. A tisztelt vikárius ur azonban a szolgabíró kíséretében nem három órakor jött, hanem délelőtt és behatolt a templomba akkor, amikor áldoztak. Természetesen a nép zúgolódott, a lelkész pedig folytatta a szertartást, mert az egyház törvényei szigorúan tiltják, hogy félbeszakittassék ez a dolog ; ő tehát osztogatta a szentséget. Amikor pedig vége volt, akkor a benedikcziót adta kereszt formájában, amint azt minden pap szokta tenni. Tényleg történt az, hogy a vikáriust a nép kitette a templomból saját inicziativájából, és ezért a pap talán 12 társával együtt több mint nyolcz hete ül előzetes letartóztatásban. Ez a pap, merem mondani, mert ismerem, a legjámborabb pap, még az akták szerint is ; a többiek sokkal harcziasabbak. Ez a jámbor pap, Muresan nevezetű, most előzetes letartóztatásban ül. Nagyon természetes, hogy megindult egy mozgalom ennek az ügynek hamaros lebonyolítására és a fogva tartottaknak kibocsátása iránt. Az ügyvédjük hozzánk fordult, hogy kérjük a minister urakat stb. Igy aztán elértük azt, hogy a lelkésztől, akinek összes jövedelme alig haladja meg a 2000 koronát, százezer korona óvadékot kértek, a többi szegény parasztoktól pedig 60.000-ret, tehát összesen 160.000 koronát, amenynyit a mai rossz viszonyok között az egész ottani román intelligenczia alig tudna összehozni. Akkor megszállta a szentlélek a királyi ügyészt és belátta, hogy ez a dolog talán mégis igen vastag és indítványt tett szabadlábra helyeztetésük iránt. Ez sem használt; az előzetes letartóztatást fentartották a királyi ügyész akarata ellenére, sőt felebbezése daczára. Állapodjunk itt meg. Vannak törvényeink és én mély tisztelettel kérem, hogy ezek a törvények betartassanak bárkivel szemben. A büntető perrendtartás 147. §-a azt mondja (olvassa) : »Az előzetes letartóztatás rendszerint csak a nyomozat befejezéséig és legfeljebb 15 napig terjedheti, mindazonáltal a királyi ügyész indokolt előterjesztésére egy ízben további 15 napra meghosszabbítható*. Aki jogász, az tudja, hogy több, mint 30 napig senkit sem lehet előzetes letartóztatásban tartani, hanem a vizsgálat iránt kell előterjesztést tenni és az illetőt vizsgálati fogságba helyezni. A királyi ügyész nemcsak hogy nem tett ilynemű indítványt, hanem az ellenkező indítványt tette, t. i., hogy helyezzék szabadlábra. És nem róható-e fel a bíróságnak ez az eljárása,