Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-458

108 A58. országos ülés 1913 június 14~én, szombaton. met el lehet tüntetni, bátor vagyok röviden ismertetni a bullának három főelvét. Az első főélve a bullának az, hogy azok számára állíttatik fel az egyházmegye, akik magyarul beszélnek, tehát a magyarok részére és ez kifejezést nyer — ez már nem lesz hosszú — a következő szavakban (olvassa) : »Inter fideles graeci-ritus exereverunt etiam qui lingua hungarica utuntur quique iam a Sancta Sede instantissime petierunt, ut dioecesis pro iisdem conderetur.« Tehát itt magyarokról van szó, azokról, akik magyarul beszélnek, azokról, akik gyakran és erősen szorgalmazzák azt, hogy részükre magyar egyházmegye állittassék fel. A másik nagy princzipium az, hogy ennek az egyházmegyének lithurgikus nyelve legyen az ó-görög s csak az extralithurgikus isteni tisztelet legyen az illető többségnek anyanyelvén, vagy ha egy megfelelő kisebbség követek, annak a kisebbségnek anyanyelvén. Ezen elveknél megállapodok annak kimutatására és bebizonyítására, hogy a magyarok nem ezt kérték. Az a mozgalom, amelyet néhány intelligens ember megindított s amely tulaj donképen 1898-ban öltött alakot, amikor az országos görög katholikus bizottság megalakult, nem ezt követelte. Az ő memorandumukban foglalt kérelmük az, hogy engedtessék meg nekik, hogy az istentiszteletet ők is magyar nyelven tarthassák és a memorandum 5. pontja körülbelül azt mondja, azt jelenti ki, hogy senkinek a jogait sérteni nem akarják, annyira tisztelik másoknak a jogait, hogy a maguk részére csak azt kérik, ami megvan a ruténeknek és románoknak az ő jogaik fentartása mellett. Sőt tovább megyek. Az van a memorandumban expressis verbis kijelentve, hogy nagyon jó volna egy önálló magyar egyházmegye felállítása, de ők azt állítják, hogy a meglevő keretben is érvényesíthető az ő kérelmük. Ezt azért vagyok bátor hangsúlyozni, hogy beigazoljam azt, hogy nem érezték magukat rosszul a magyarok a gyulafehérvári metropolita kebelében, mert különben valószínűleg arra helyezték volna a fősúlyt, hogy adjanak nekik önálló egyházmegyét. Ez a kérelem azonban egyelőre nem teljesült, és amint az indokolás is mondja, és a lapok is firtatták éveken keresztül, más bázisra kellett helyezkedni, és ez az volt, hogy fogadják el az ó-görög nyelvet ritusnyelvnek. Hogy ez mit jelent, azt röviden fogom önök előtt feltárni. Az eddigi gyakorlat nem az volt. A román egyházmegyék fejei tűrték, hogy a lithurgiát magyarul is olvassák, nem szólaltak fel ellene, magyarul prédikáltak mindenütt, miséztek is, és a görög katholikus román egyház, amely mondhatom a legtoleránsabb a világon, nem csinált kázust abból, bár nem tőle függött, hanem a szentszéktől, amely szentszék ezt határozottan elitélte. Most mi fog előállani, t. ház ? Azt mondják, hogy a lithurgia legyen ó-görög nyelvű. A keleti egyházritus szerint mi is a lithurgikus rész ? Az egész istentisztelet. Ha tehát ugy hajtják végre a bullát, amint az van, ha ez lesz az alap, amelyet határozottan követel a pápa is és követel a Sancta Congregatio de Propaganda fide is, akkor a magyar nyelv édes kevés lesz. Ugyanis a mi érsekünk kérdezte a congregatio sancta de propaganda fidet, hogy tisztázzák, mi is a lithurgikus nyelv a keleti egyházban, és megjött a válasz, t. ház, hogy a keleti egyház imakönyvei értelmében az összes imádságok, Hogy ez igy van, leszek bátor felolvasni a kongregácziós határozatot, amelyet a nuncziatura utján kapott az érsekség. (Olvassa) : Excellentissimo libris a sánta Nunziatura Apostolica. Viennae, die 20 Februarii 1913. Excellentissimo dominó Dno V. Mihályi de Apsia Archiepiscon Pogarasiensi. Excellentissimo Domine. Dubium a Dominatione tua Illma ac Revma, in literis suis aestimatisimis d. d. 26. Novembris 1912 circa usum linguae liturgice in sacris functionibus expositum, Sacrae Congregationi de Propaganda Eide, uti par erat, dirimendum, suo tempore proposui Porro, Sacra eadem Congregatio, hanc mihi repsonsionem circa praefatum dubium dedit, cum Amplitudine Tua communicandum, siüce: retinendum esse, judicio etiam peritorum in graeco ritu, preces quomodocumque in omnibus graecis libris A S. C. Propagandáé fide editis, omnes esse liturgicas ut etiam in proposite du bio a Eevmo Archiepiscopo innue batur Rationem autem dubitandi Dominationi Tuae forsan praebuerant verba epistolae meae circularis d. d. 28. Octobris 1912., in quibus sermo erat de precibus liturgicis et non liturgicis. Sed animadvertendum este, epistolam illám ad omnes Hungáriáé Revmos Episcopos etiam latini rítus datam fuisse, quo in ritu, uti Dominatio Tua bene novit, recte sermo fieri potest de precibus liturgicis e non liturgicis. Ceterum sensus aestimationis et reverentiae meae erga Dominatione tuam libenter proflteor, et permameo. Dominationi Tuae Illmae ac Revmae addictissimus in Chr. Rhapael Archiep. Laodicen. Nuntius aplicus. Ez a sancta congregatio de propaganda fide szokta a könyveket elkészíteni és görög egyházférfiaknak szakértelme alapján megállapították azt, hogy az egész istentisztelet, az összes imádságok liturgikus istentisztelethez tartoznak. Ezt követni kell, sőt tovább megyek, a magyar kormány vállalkozott is arra, hogy azt a damnandum uzum, azt az elitélendő rossz szokást, hogy a magyar nyelvet használták misézés közben is, feltétlenül el fogják törülni. E tekintetben szavatosságot váUalt a t. kormány és csak azért vagyok bátor ezt is felolvasni, nehogy azt mondják, hogy talán alaptalanul vádolom a kormányt. Azt mondja (Olvassa): »Amplitudinem Tuam minimé. latét, in nonnullis Hungáriáé paroeciis abusum irrepisse, lingua hun-