Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-457

457. országos ülés 1913 június 13-án, pénteken. 91 Hegedüs Lóránt előadó: T. képviselőház! A pénzügyminister ur javaslata a költségvetési év kezdetét január 1-éről Julius 1-ére helyezi át. Ezáltal a kormány eleget tett a házban többször hangoztatott és különösen ellenzéki oldalról felhozott azon óhajtásnak, hogy a költségvetési viták uj rendje hozassék be. A dolgot két szempontból lehet megvilágítani. Az első szempont az, hogy a jelenlegi parlament, amelynek egyik legjelentősebb működése arra irányult, hogy az ex-lexes állapotok a magyar közéletből teljesen kiküszöböltessenek, ezáltal betetőzi ezt a munkásságát, amennyiben a költségvetési év kezdetének áthelyezésével a költségvetés rendes letárgyalását jobban biztositja. (Helyeslés.) A második szempont, amely szerint a kérdést meg lehet világítani az, hogy éppen agrárállamban gyakran nagy hibákat és károkat okoz az, hogy az államélet óraműve nem azon kalendárium szerint j ár, mint a gazdasági élet óraműve. Lehetőleg arra kell tehát törekedni, hogy a kettő egymáshoz közelebb hozassék. Ezek az indokok vezették a minister urat akkor, midőn ezen törvényjavaslatot beterjesztette s ezek az indokok vitték a pénzügyi bizottságot is arra, hogy a t. háztól a javaslat elfogadását kérje. Még csak azt jegyzem meg, hogy a pénzügyi bizottságban a minister úrhoz kérdést intéztünk az iránt, vájjon nem fognak-e bonyodalmak előállani abból, hogy míg mi 1914 Julius 1-től kezdve ezen időrendet hozzuk be, addig a közös költségvetés és az osztrák költségvetés más naptár szerint mozognak. Erre nézve a pénzügyminiszter ur azon igen kielégítő nyilatkozatot tette, hogy csak azért nem hozta fel ezen dolgokat az indokolásban, mivel a magyar állam közjogilag teljesen független abban, hogy miként szabja meg az ő költségvetési évét, de megállapodott ugy az osztrák kormánynyal, mint a közös kormánynyal aziránt, hogy ők is igyekezni fognak a mi rendünkhöz alkalmazkodni. Erre nézve a közös miniszterekkel Írásban is megvan a megállapodás, az osztrák kormány pedig legutóbb jelentette ki a Reichsratban, hogy ha mi megváltoztatjuk a költségvetési év kezdetét, ehhez ők is alkalmazkodni fognak. Mindezek alapján tisztelettel kérem, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni szíveskedjenek. (Helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Szólni senki sem kivan, tehát a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház az állami költségvetési év kezdetének megváltoztatásáról a pénzügyminiszter ur által benyújtott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—4 §§-ait, melyek észrevétel nélkül dJogadtatnaJc). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, a harmadszori olvasás idejéről a ház későbben fog határozni. Következik a napirend 10. pontja : a szeszkontingens biztosítása tárgyában a pénzügyminiszter ur törvényjavaslata (írom. 797, 841), illetőleg a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentése. Első sorban következik az általános tárgyalás. Az előadó urat illeti a szó. Pirkner János előadó: T. képviselőház! Midőn annak idején a szeszipart a túltermelés veszélylyel fenyegette, az 1888. évi XXIV. t.-czikkel a kontingentálás rendszere állapíttatott meg, mialatt az értendő, hogy az italként fogyasztott szesz mennyiségéhez képest állapittatik meg a termelésnek határa. A meglévő szeszgyárakon kivül csak újonnan létesült mezőgazdasági szeszgyárak nyertek részesedést a kontingensben. Az emiitett törvény azt czélozta a kontingentálással, hogy a szeszgyártás deczentralizáltassék és inkább a mezőgazdasággal szorosabb kapcsolatba jusson, illetve, hogy ez által azon vidékeken, ahol a mostohább gazdasági viszonyok a takarmánytermelést nagyon megnehezítik, vagy teljesen kizárják, a szeszgyártás melléktermékével, a moslékkal az állattenyésztés továbbfejlesztéséhez szükséges takarmány előállítható legyen. Hogy a mezőgazdasági szeszgyárak az ipari szeszgyárakkal szemben a versenyt megállhassák, a kontingensen kivül gyártott szeszt 20 koronával nagyobb adóztatás alá vonta a törvény. Daczára ezen rendelkezésnek mégis újból veszélyeztetve lett a mezőgazdasági szesztermelés, úgyannyira, hogy az 1898. évi adótörvény ezt a bizonyos adókülönbözetet 20 koronáról 24 koronára emelte fel, azonban sajnos, miután az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződésünk értelmében ilyen megállapítások csak a monarchia másik államával egyetértőleg eszközölhetők és ott ez a kérdés ez idő szerint még rendezve nincs, ez a magasabb adó máig még életbeléptethető nem volt. A legutóbbi kampányban pedig ismét ujabb veszély merült fel, amennyiben újonnan keletkezett gyárak versenye folytán 55.000 hektoliterrel többet termeltek az ipari szeszgyárak, míg 22.000 hektoliterrel kevesebbet a mezőgazdasági szeszgyárak az előző évi termelési eredménynyel szemben. Az érdekelteknek kezdeményezésére, a mihez az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is hozzájárult, határozta el magát a pénzügyminister ur ezen most tárgyalás alatt álló két szakaszos törvényjavaslatnak készítésére és benyújtására, a melynek az volna a hivatása és feladata, hogy a mezőgazdasági szesztermelést az ipari szesztermelés túlkapásai ellen megvédje. A törvényjavaslat ugyanis azt tervezi, hogy a meglevő ipari szeszgyárakon kivül ujaknak telepengedély ne adassék, vagyis, hogy ujabb ipari szeszgyárak létesíthetők ne legyenek. Ezt imperative eltiltja. Azonban kivételt statuál etekintetben azon szeszgyári vállalatokra nézve, amelyeknek a telepengedély már ezen törvény életbeléptetése 12*