Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

92 440. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. amely ugy van megállapítva, hogy annak összeállítására, például a folyóirat szerkesztésére, a folyóirat szerkesztőjének megválasztására a közoktatási kormánynak abszolúte semmiféle ingerencziája nincs, sőt annak a folyóiratnak szerkesztője — amint az elő is fordult egy alkalommal — bárminő magatartást tanusit, ugy hogy már az ő társai sokalják meg az éles kifakadások durvaságát és azok lépnek közbe, és azok szólítják fel az illetőt a visszavonulásra, a közoktatásügyi kormánynak akkor sincs módjában bármiféle intézkedést tenni. Ez egyúttal direkt czáfolata annak a némely ellenzéki lapban szintén hangoztatott vádnak, mintha a magyar tanitóság elnyomva vagy véleményének nyilvánításában korlátozva volna. (Ugy van.') Amig én az államtitkári állásban voltam, egyébként is mindig oda törekedtem, hogy a legélesebb hangú kifakadások és nyilatkozatok se toroltassanak meg a fegyelmi eljárás rendes eszközeivel sem. Vagy fogadjuk el ezt olyannak, mint egyesek, talán a radikálisok és a szoczialisták táborához tartozók nyilatkozatainak, vagy mint az elkeseredés kellőleg meg nem fontolt hangjának. Nem is indíttatott, amint méltóztatik emlékezni, az utóbbi időben fegyelmi eljárás sem az ilyenekkel szemben. De hogy minők voltak ezek a nyilatkozatok, arra nézve jellemzésül — hiszen erről órákig lehetne beszélni, — csak egyetlen egy példát engedjen meg a t. ház. Egyik tani tó-egyesület elnököt választ és az uj elnök azzal a kijelentéssel foglalja el az ő székét; ^támogassatok, t. kartársak, hogy megküzdhessünk az államhatalommab (Derültség és mozgás.) Méltóztassék megjegyezni : nem ezzel az időleges kormánynyal vagy egy másikkal, amely utánunk jön, hanem az államhatalommal. Egy olyan tanitó, aki az egyik kezével üzetésjavítást kér a kormánytól és el is fogadja azt a fizetés javítást, (Derültség.) a másik kezével azonban az államhatalommal akar megküzdeni, lehet ideális anarchista, vagy nem tudom, micsoda, de mint állami tisztviselő, minden esetre nagyon sajátságos, ha szabad így szólnom, groteszk látvány. (Igaz ! Ugy van ! Taps). Szüliő Géza: Fegyelmit! Balogh Jenő igazságügyminister: Tehát akkor, mikor a tanitóság ügyeivel méltóztatnak foglalkozni, ne ezekre a kivételekre méltóztassék gondolni és méltóztassék a t. ház minden tagjának leküzdeni az elkedvetlenedésnek azt a bizonyos érzését, amely hasonló jelenségeknél feltárul és amelylyel más államokban is találkozunk. Méltóztassék csak a franczia példára gondolni, ahol sokkal crősebben megrendszabályozták a tanitól szervezeteket, ahol a tanítói szindikátusokat feloszlatták. Méltóztassanak ezeket a dolgokat csak mint kivételeket tekinteni és méltóztassanak a tanítók zömét mint érdemes, csendes, buzgó és kötelességtudó embereket (Ugy van ! Ugy van !) azzal a tiszteletteljes ragaszkodással kisérni, amelyet ők méltán megérdemelnek. (Helyeslés.) A jövőre nézve, amikor kötelességem, ha csak időlegesen is, helyettesíteni a vallás- és közoktatásügyi minister urat, kifejezést kell adnom annak a meggyőződésemnek, hogy állandóan, hosszú időn át bizonyos visszásságokat fentartani nem lesz lehetséges. Lehetetlennek tartom, hogy ezek a fizetésj avitási mozgalmak, bizonyos szakszervezeti alapon, bizonyos orgánumok utján hónaprólhónapra megujittassanak és örökre ébren tartassanak. (Helyeslés.) Semmi más annyira meg nem kívánja — saját tapasztalatomból, 22 esztendős munkásságomból tudom — a nyugodt, a csendes tanulmányozást, a kontemplativ életet és az állandó, rendes munkát, mint épen a tanítói és tanári pálya, a közoktatásügy szolgálatában és akkor minden hónapban kongresszusokat tartani, arra az egész ország tanítóságát — szerencsére nem nagy sikerrel — összehívni, a mint a szoczialistapártnak lajrja állandóan megírja : a tanítók parlamentjét rendezni, (Derültség.) ahol a kisebbség az illető országos szövetségnek általuk választott vezetőségét — mert az szerintük még mindig nem elég agressziv — a legdurvább kifakadásokkal illeti és ki akarja húzni a székből, ez, t. ház, lehetetlen állapot. (Igaz ! ügy van !) Tarthatatlan az is, hogy, amint erre nagy sajnálatomra júliusban volt egy példa, sok száz tanitó összeverődik és végigmenve a városon, mintegy tüntető felvonulást rendez. Ez a legnagyobb hiba volt az egész mozgalomban és ez reám is igen kedvezőtlen benyomást tett. De méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez egy pillanatnyi elhatározásnak és az akkor uralkodó hangulatnak következménye volt, amelybe egyesek, amint arról személyesen meggyőződtem, szintén akaratuk ellenére sodortattak bele. (Igaz I Ugy van !) Azt sem tartom indokoltnak, hogy a tanitóság bizonyos szervezetei kijelentik, hogy ők csak olyan fizetésrendezést fogadnak el, amelyet ők állapítottak meg ; például az adott esetben ezt a 10 millió korona évi többletet nemcsak kielégítőnek nem tartják, hanem azt mondják : ez roszszabb, mint a semmi; 33 millió kell legalább is. Olyan fizetésrendezés, amelyben az illető szervezetek állapítanák meg a minimumot, melyről egyáltalában tárgyalni lehet: ez az államtisztviselői minőséggel homlokegyenest ellenkezik ! (Helyeslés.) T. ház ! Ha ezektől most eltekintve, magát a javaslatnak alapgondolatát vizsgálom, egyáltalában nem tartom igazoltnak azt a kritikát, amely ezt a rendezést annyira csekélynek, annyira ki nem elégitőnek minősiti. Méltóztassanak csak arra gondolni, — mindnyájan ismerjük a viszonyokat — hogy egy egyetemet végzett fiatalember, aki nem 18—19 éves korában jön ki a tanítóképzőből, hanem 22—23 éves korában, szigorlatainak, vagy más jogi vizsgáinak letételével áll ott, hogy pályát kezdjen, a ministeriumokba, a bíróságokhoz, az igazságügyi szervezetbe néha jóformán még fizetés nélkül sem nevezhető ki, mert annyi már a fizetéstelen alkalmazott, hogy