Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-439
82 4-39. országos ülés 1913 márczius 1-én, szombaton. segítésben is részesittessenek, még pedig semmi szin alatt a víztároló költségeit meghaladó összeg erejéig, és ebből a szempontból javasolnám, hogy ezen vízmüvek segítésére vagy külön alap létesíttessék vagy pedig a már létező iparpártolási alap külön dotáltassék. (Helyeslés.) Ezek után bátor vagyok még rámutatni a vízjogi törvénynek, az 1885. évi XXIII. t.-czikknek némely biányára, és néhány abból származó anomáliájára, amelyeknek orvoslását azonban sajnálatomra ezen törvényalkotás fel nem öleli. (Halljuk!) Ilyenek különösen a fa-usztatásra és tutajozásra vonatkozó intézkedések, amelyeket a régi formában hagyni nem lehet. Továbbá, amit talán elsősorban kellett volna említenem, az ármentesitő társulatoknak azon önkényes eljárásából származó anomáliák, amelyekkel a maguk szervezetébe vonják be az illető ártéri birtokokat, beosztják a szabályozási osztályokba és kivetik az u. n. vízszabályozási költségeket. Itt különösen rámutatok a vízjogi törvény ama hiányára, hogy a vizterületeknek ezen Önkényes beosztásánál a sérelmet szenvedő publikumnak úgyszólván nincs jogorvoslata, mert a földmivelési minister ur maga csak akkor avatkozhatik be az ilyen határozatokba, ha ezek alakilag sérelmesen jöttek létre. (Igaz! ügy van !) Engedtessék meg, hogy egy pár saját tapasztalatomból eredő rövid példával illusztráljam ezt a helyzetet. (Halljuk!) Az én kerületemben a Kőrös-Szabályozási-Társulat annak idején bevonta Bihar-Keresztes, Bors és Artánd községeket az árterébe, amelyek sokkal távolabb eső községek a Kőröstől; a meghívott elöljáróságok bizonyos mulasztása folytán ezek a községek nem képviseltették magukat és akkor az ármentesitő társulat oly magas osztályokba sorozta ezeket a földeket, hogy sokkal nagyobb ártéri költséget fizettek, mint a közvetlenül a Kőrös folyó közelébe eső Kornádi és Szakál községek, bár ez utóbbiak milliókat érő hasznait élvezik az ármentesitő társulatnak, azok a községek pedig jóformán 1878 óta nem láttak árvizet és mégis magasabb költséget fizettek, mint emezek. Ezek a községek, mondhatom, kálváriáját járták a jogorvoslásnak, kérvényeztek, ujra-felvételeztek, küldöttségeztek, hogy szabadítsák meg őket az ártéri költségtől, vagy legalább is a magasabb ártéri osztálytól; a ministerium, daczára annak, hogy belátta, hogy a kirovás igazságtalan alapon történt, még sem tudott rajtuk segíteni. (ügy van !) De itt van egy másik igen érdekes dolog, amelynél azzal sem vádolhatnak, hogy saját kerületemről hazabeszélek. Bihar községében van az u. n. Rózsavölgyi tanya, amelyet bátran lehet bihari Ararátnak nevezni, mert Noé bárkája bizonyára itt kötött volna ki, ha a vízözön itt játszódott volna le. Ezt a területet a Berettyó Szabályozási Társulat be akarta venni a maga árterébe és mondhatom, csalás Isten végtelen kegyelme és a községi lakosoknak óriási felzúdulása mentette meg ezeket az embereket a Berettyó Szabályozási Társulat szerelmet esdő ölelő karjaitól. (Derültség és tetszés.) De műszaki téren is mindenütt igen érdekesek az ármentesitő társulatok adatai. Valósággal élczlapba való tény az, hogy a Berettyó Szabályozási Társulat árterénél, ahol a Közép Tiszai szabályozási társulat ártérvonalával találkozik, a kivetített vizszinnek nivellálni kellene és egyforma magasnak kellene lennie, ott egy méter különbség van. (Derültség, ügy van!) Ezek mind oly hiányokból származó anomáliák, melyek igen sürgős jogorvoslást kivannak, amiért is tisztelettel kérem a földmivelésügyi kormányt, hogy ha már ilyen óriási nagy munkát méltóztatik ezen javaslattal végezni, terjedjen ki a figyelme ezen hiányoknak is a minél sürgősebb pótlására, (Helyeslés.) Ezek után, t,. ház, még egyszer meghajtva a földmivelésügyi minister ur és munkatársai előtt az elismerés zászlaját, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Kivan valaki szólani ? A földmivelésügyi államtitkár ur kivan szólani. B. Kazy József államtikár: T. ház ! A vizjogról szóló 1885 : XXIIL t.-cz. régóta javításra, módosításra szorul, de ezt nem lehet rövid idő alatt megcsinálni; az adatgyűjtés azonban már folyik és az adatok egy része együtt is van. Épen ez a körülmény, hogy t. i. a törvényjavaslat végleges elkészítése még hosszabb időt fog igénybe venni, indította a földmivelésügyi ministert arra, hogy a törvény legégetőbb hiányait a jelen törvényjavaslatban pótolja. (Elénk helyeslés.) Ez a törvényjavaslat igyekszik tisztázni olyan kérdéseket, amelyek már nem eliminálhatók. Ezek a víz jognak azon kérdései, amelyeket eddig kevéssé méltatott figyelemre a törvény. Ilyen az ivóvíz védelme, az artézi kutak védelme, a földalatti vízmüvek létesítése, a hajózásnál a ki- és berakodás, azután a kikötőhelyek, végül pedig a nagyfontosságú vízierőművek stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket az eddigi törvény alig érintett, még kevésbbé oldott meg. Nem mulaszthatom el e kérdés tárgyalásánál, hogy t. képviselőtársam, Ertsey Péter, aggályai tekintetében ne tegyek megnyugtató nyilatkozatot. A t. képviselő ur többek között felhozta ugyanis, hogy a vizierőmüveknél a kisajátítás alól ki vannak véve bizonyos tudományos, egyházi stb. czélt szolgáló ingatlanok. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a vízierőművek elhelyezése olykép eszközölhető, hogy alig fordulhat elő eset, hogy ilyen helyek kisajátítására okvetlenül szükség lenne. Máskép áll azonban a dolog a víztárolókkal; azok nincsenek kivéve a kisajátítás alól; e tekintetben megnyugtathatom t. képviselőtársamat. T. képviselőtársam felemiitette továbbá, hogy a vizerő-müvek létesítésére alakult társaságoknak e törvényben bizonyos támogatást kellett volna
