Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-436

30 456. országos ülés 1913 február 2í-én, hétfőn. lés és tetszés.) Materiális alapja, materiális indoka a banknak erre egyáltalában nem volt; sem logikailag, sem lélektanilag egy ilyen eljárás a bank részéről indokolt nem lett volna, (Ugy van ! Ugy van !) És miféle bizonyitékai vannak a vádnak, amivel ezen áUitását támogatja, hogy a sószerződésből kifolyólag ilyen vagy olyan összegek a rendelkezési alapba folytak be ? Semmiféle bizonyítéka nincsen, csak egyszerű, egyoldalú állitások ezek; nyilatkozatok, melyeket valaki tett a titok pecsétje alatt, (Derültség.) amelyeket azután ez a valaki átadott a titok pecsétje alatt (Élénk derültség és tetszés.) másoknak. És igy ment ez tovább, száz ember és ezer ember körébe, amely állitások, egyoldalú állitások — ismétlem, szóbeli egyoldalú állitások — alkalmasak letettek annak idejében egy igen kinos bank-ügynek az elcsendesitésére és elintézésére, de semmi esetre sem bírhatnak bizonyító erővel egy ilyen súlyos vád esetén, (Igaz ! ügy van !) semmi esetre sem bírhatnak bizonyító erővel azon vádak alkalmából, amelyeket ellenem emeltek. (Igaz ! ügy van !) Igaz, azt mondják a vádlók, a három gróf ur, aki aláirta azt a nyilatkozatot, (Derültség.) hogy vannak nyugták a banknál, amelyek bizonyítják ezeket az általuk felállított tényeket. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ón kétségbe vonom, hogy volnának ilyen nyugták, és én azt hiszem, hogy igen nagy zavarba jönnének az illető urak, ha valaki kényszerítené őkefc, hogy ezeket a nyugtákat mutassák be. De ha volnának is nyugták, bármiféle nyugták, határozottan állítom, hogy olyan nyugták, amelyekből az tűnnék ki, hogy a sószerződéssel kapcsolatban akárcsak egy garas is fizettetett volna a rendelkezési alapba, nincsenek, nem léteznek, mert nem létező dolgokról nyugtákat és bizonyítványokat kiállítani nem lehet. (Élénk helyeslés és taps.) Hallottam egy tényt, hogy volna egy nyugta, hogy láttak volna egy nyugtát, amelyet a pénzügyministerium segédhivatali főigazgatója állított ki, amely nyugta 500,000 K-ról szól. Erről van tudomásom, ezt igenis elismerem. Igenis, a Magyar Bank egy alkalomból egy más üzletből kifolyólag deponált a pénzügyministeriumban 500.000 K-át, ami nem éppen ritkaság a pénzügyministerium kezelésében. Csakhogy ha az illető, aki azt a nyugtát látta, egy kicsit lelkiismeretesebb és utána járt volna a dolognak, meggyőződhetett volna arról, hogy ez az 500.000 K a banknak visszafizettetett és erről még 1911-ből kelt elismervény ott van a törvényszéki iratok között, amiről mindenki meggyőződhetik, akit érdekel. Tehát ha visszafizettetett, nem folyt be a pártkasszába és nem fordíttatott választásokra. (Igaz ! 11 gy van !) Egy hang a középen: Depozitum volt! Lukács László miniszterelnök: Ezen szóbeli mendemondákkal szemben pedig én konstatálom, hogy írásbeli bizonyíték semmi sem támogatja ezeket az állításokat, mert sem a bank könyveiben, sem jegyzőkönyveiben, sem levelezésében, sem sehol a világon nyoma sincs annak, hogy a sószerződésből kifolyólag akár csak egy garas is fizettetett volna ide vagy oda. (Élénk helyeslés és tetszés.) T. képviselőház ! Ezeket akartam mint objektív tényeket szembeállítani azokkal a vádakkal, amelyek egyszerű szóbeli mesékre, mendemondákra voltak bazirozva. De hát kérdem, micsoda erkölcsi értéke leheó Désy Zoltán vádjainak, (Felkiáltások : Semmi! Élénk helyeslés.) aki ugy magánbeszélgetésekben, mint a bíróságnál hivatalosan tett nyilatkozatában beismerte, hogy ő már régen tudta ezeket a misztifikácziókat a pénzügyminister részéről, azonban hallgatott róluk, mert béketárgyalások folytak a pártok között és ő ezeket nem akarta megzavarni, (Élénk derültség.) ami más szavakkal annyit jelent, (Halljuk! Halljuk!) hogy reménysége volt, hogy az ellenzéki vezérférfiak bejussanak a kormányba. (Igaz ! Ugy van ! Élénk tetszés.) Amig ez a reménység fennállott, Lukács becsületes ember volt, (Élénk tetszés és hoszszantartó taps.) attól a pillanattól kezdve, amint ezek a reménységek szétfoszlottak, Lukács panamistává lett. (Élénk derültség és éljenzés.) Hát, t. képviselőház, akinek az erkölcsi meggyőződései egyik napról a másikra igy változnak, annak nincs joga arra, hogy mások felett morális dolgokban ítéletet mondhasson. (Igaz! Vgy van! Élénk helyeslés.) De, t. képviselőház, én nem vagyok hipokrita, nem akarom sem állítani, sem másokkal elhitetni, hogy nincs pártkassza, hogy nem volt pártkassza. (Felkiáltások : Lesz is !) Azt sem akarom másokkal elhitetni, hogy bizonyos pénzek ne folynának be a pártkasszába különböző oldalakról, és azt is konczedálom, hogy ezek között vannak olyanok, amelyek bizonyos ellenszolgáltatást feltételeznek. De én tudok képzelni magamnak olyan ellenszolgáltatást is, amely nem jár az államnak vagy az államkincstárnak semmiféle kárával vagy hátrányával. (Ugy van ! Ugy van I) Hogy milyen pénzek folytak be az 1910-iki évben a választások czéljaira, erről én felvilágosítást nem adhatok. Én nem kezeltem a pártkasszát, annak dolgaiba nekem betekintésem nem volt és az nem is tartozott én rám. Azonban voltak, meg vagyok győződve és a dolog természetéből folyik, hogy voltak bizony olyan szolgáltatások a pártkassza részére, amelyek tisztán politikai meggyőződésből és abból a czélzatból tétettek, hogy a régi rendszer megbukjék és annak helyét az uj rendszer foglalja el. (Ugy van ! Ugy van !) De hát azt kérdezheti valaki, mi birhat rá egy magánost vagy egy intézetet, hogy ilyen ellenszolgálat nélküli áldozatokat hozzon politikai érdekből ? Erre nézve, azt hiszem, nem nehéz a válasz. Azt hiszem, ugyan az az indok birta rá