Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-441

122 Hl. országos ülés 1913 működők, hogy ez egy átmeneti állapot; lassanként a széles néprétegek is rá fognak jönni arra, hogy inkább az intelligens elem kezére bízzák képviseltetésüket. Ez megnyugtató lehet azok szemében, akik nem számolnak azzal, hogy egy ilyen átmeneti idő alatt egy ország esetleg tönkre is mehet. (Igaz! Ugy van!) De rámutatni kívánok röviden arra is, hogy tudok én a történelemből példát nem egyet arra, hogy olyan parlamentek, amelyek az általános választói jog álláspontján állottak, szemben olyan parlamentekkel, amelyek a legmagasabb ezenzus révén küldöttek be képviselőiket, áldásos vagy áldatlan működést fejtettek-e ki. Csak rámutatni kívánok Svájcz történetére. Ott látni fogjuk azt, hogy a múltban Schwytz, Uri, Unterwalden századokon keresztül az általános választói jog alapján választották képviselőiket, mig ezzel szemben Bern, Zürich, Luzern és tíenf egy rendkívül magas cenzus álláspontján állottak. És mit látunk? Azt, hogy mig az utóbbiakban magas kultúra, hatalmas nagy népjólétnek jelei mutatkoztak az egész vonalon, ezek a kis köztársaságok a gazdagodás és a fejlődés utján haladtak előre, addig az előbb általam hivatkozott három kis államocska az általános választói jog alapján a teljes elmaradottság és a féktelen demagógia áldozatává lett. (Ügy van! ugy van!) T. képviselőház! Ez az, amitől mi és velünk együtt mindnyájan féltjük szeretett magyar hazánkat IS. GS £L kormánynak és nekünk, mint a kormányt támogató többségi pártnak, az a becsületes meggyőződése, hogy mi, számba véve a mi jelenlegi gazdasági helyzetünket, igenis kötelesek vagyunk azt az osztályt, amely a jelenleg érvényben álló választói törvényünk megalkotása óta részint a gyáripar fejlődése, részint magának a mezőgazdaságnak is industrializálódása révén — amelynek folytán a mezőgazdaság is már-már inkább vállalat, mint egy kedvtelésből való foglalkozás —, mondom, ezt az osztályt, amely ezen gazdasági fejlődés rendjén kialakult: a munkásosztályt szóhoz és joghoz jutassuk. (Élénk helyeslés.) de amikor a választójogot egy nagyon demokrata irányban kiterjeszteni kívánjuk, akkor ki kell választanunk a különböző társadalmi rétegekből azokat, akik ma értelmi fejlettségük és megbízhatóságuk révén olyan elemek, akik kezébe a törvényalkotás fontos jogát megnyugvással letehetjük. (Élénk helyeslés.) Nekünk nem szabad semmiféle apriorisztikus idea által vezettetni magunkat e reform megalkotásánál; nekünk figyelembe kell venni azt, hogy mi gazdasági tekintetben még nem értük el a nyugati államoknak industriális és industrializálódott társadalmát és társadalmi viszonyait, mi gazdaságilag és kulturailag még elmaradottabb fejlődési fokon vagyunk, ami széles néprótegeink sem kultúra, sem megbízhatóság szempontjából még nem elég érettek arra, hogy azokat egész tömegükben az alkotmány sánmárczius 4-én, kedden. czaiba bevegyük. (Igaz! Ugy van!) De viszont meg kell alkotnunk egy olyan választói reformot, amelynek alapelvei feltétlenül demokratikusak, meg kell állapitanunk a kellékeket ugy, hogy azokhoz minden társadalmi osztály minden tagja, ha megvan neki legalább a minimuma annak, hogy mint számottevő tényezője, mint dolgos munkása ennek a társadalomnak élhessen, ehhez könnyű szerrel hozzájuthasson. (Élénk helyeslés.) És ha mi ebből a szempontból és ezen a szemüvegen át vizsgáljuk ezen javaslatot, akkor azt fogjuk látni, hogy ama javaslat, amely a vagyoni czenzust csak kisegitőképen csak ott veszi igénybe, ahol az értelmi czenzusnak az előbb már emiitett 6. osztályos minimumon alul való leszállítására kénytelen, ahol azt látjuk, hogy az ipari munkásnak minden egyéb czenzuális kellék felállítása nélkül megadja a választójogot, ha az általános, mindenkire egyformán kötelező feltételek és kellékek birtokában van, az esetben, ha mint ipari szakmunkás valamelyik iparágban dolgozik, tekintet nélkül arra, hogy hol és mennyi ideig, de megadja annak az egyszerű munkásnak is abban az esetben, ha szakmájához híven, bizonyos átlagéven keresztül, meghatározott, de megszakítással is számitható időn át munkálkodott, akkor ép annak az osztálynak, amely ma általános sztrájkkal fenyegetve minket, kényszeríteni akar a legerősebb terror segítségével arra, hogy az ő érdekükben hozzunk törvényt, ennek az osztálynak van legkevesebb oka arra, hogy panaszkodjék. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) Es ón igazán a sors szatírájának tekintem azt, hogy aki évtizedeken keresztül otthon az én magam Ids körében sohasem tettem mást, mint mindig igyekeztem a munkásosztálynak segítségére lenni, hogy az joghoz, elismeréshez és érvényesüléshez jusson, épen nékem kellett egy olyan inzultus tárgyának lennem, (Igaz! Ugy van! Élénk éljenzés), amelyet csak az érdemelhet meg, aki a munkásság ellen foglal állást. Kijelentem nyíltan és őszintén, hogy abban az esetben, ha Magyarország teljesen független, önálló és egységes nemzeti állam volna, nem félnék a jogkiterjesztés terén egy sokkal merészebb lépés megtételétől. De akkor, amikor azt látom, hogy itt nálunk szerteszét húzó erők egyensúlyban tartása a kormányzás egyik legnagyobb feladata, és a kormányzók egyik legnagyobb gondja (Igaz! Ugy van!) amikor azt látom, hogy még a mai választóközönségnek egy része is felül hangzatos jelszavaknak s az igazi Bauernfängereinak valóságos áldozatává lesz, — mert hiszen regéket tudnánk elmesélni, hogy micsoda teroriák felállításával igyekezik egyikmásik demagóg megnyerni a maga politikai hitvallásának , azt az egyszerű, . naiv, ítéletre és belátásra nem képes nagy néptömeget, — akkor kiterjeszteni a választójogot, radikális irányban, azokra, akik intellektus szempontjából még a mai választók nívóján is alul maradnak, végze-