Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-441

118 Hl. országos ülés 1913 márczius 4-én, kedden. Giessweitl Sándor: T. képviselőház! Tulajdonképen nem olyan indítványt vagy határozati javaslatot akarok beterjesztem, amely ellentétben van a törvénynyel, csupán egy pótlást bátorkodom inditványozni, amely esetleg mint külön paragrafus is felvehető lenne. Emiitettem tegnap is, nem szükséges visszaidézni azokat a szavakat, hogy a tanitók sokszor nehezen jutnak fizetésükhöz. Ezért voltam bátor már az általános vitánál is szóvá tenni, hogy gondoskodj unk arról, hogy a községi és hitközségi iskolai adó az állami adókkal együtt a kivetés alapján közigazgatási utón hajtassék be. Azt hiszem, hogy ez budget-szempontból abszolúte nem okoz változást. Ha azonban mégis nehézségek merülnének föl, akkor legalább azt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy amennyiben elfogadta azt az indítványt, hogy az 1868: XXXVIII. t.-cz. módosittassék, adjon utasitást arra nézve, hogy ezen módositás alkalmával figyelembe vétessék ez a kivánság.... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Giesswein Sándor: ... és a törvény terjeszkedjék ki arra, hogy ezek a községi iskolai adók az adókivetés alapján közigazgatási utón legyenek behajthatók. (Helyeslés.) Ennyit voltam bátor megjegyezni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Sajnálatomra nem áll módomban Giesswein Sándor képviselőtársam pótlását elvi okokból sem elfogadni, még pedig azért nem, mert a felekezeti adózás szabályozása, illetőleg a felekezeti adók behajtásának részletes rendezése a jelen" törvény kereteibe egyáltalában nem tartozik. Kérem a határozati javaslat mellőzését. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Senki sem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Mivel a beterjesztett módosítvány az eredeti szöveghez pótlást képez, ennek folytán azt a szövegtől függetlenül fogom feltenni. Maga a szöveg nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem most a t. háztól, elfogadja-e a törvényjavaslatnak most már 33. §-ához Giesswein Sándor képviselő nr által pótlásképen javasolt módositványt, igen vagy nem ? (Nem !) A ház a módositványt mellőzi, ennek folytán a szakasz változatlanul fogadtatik el. Következik a régi 33., most már 34. §. Gr. Draskovich János jegyző (olvassa a 34. §-t). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) Elfogadtatik. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen; zajos felkiáltások! Éljen Balogh!) harmadszori megszavazása a ház legközelebbi ülésének napirendjére fog kitüzetni. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Következik az országgyűlési képviselők választásárólszólótörvényjavaslattárgyalása, (ír. 727,742) amelynek megkezdése előtt bejelentem, hogy a mi nisterelnök ur a netán szükséges felvilágosítások megadása végett Némethy Károly államtitkár urat is az ülésben való részvétellel bizta meg. (Helyeslés.) Méltóztatnak tudomásul venni. Következik az általános vita. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Németh Károly előadó: T. képviselőház! Amidőn a választói jog megalkotását czélzó törvényjavaslat egy 40 tagú bizottságban tárgyalás alá került, én e bizottság tárgyalásait egy a nagy Széchényi »Stádium«-ából merített idézettel vezettem be (olvassa) : »Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez és nem kevesebb forog most kérdésben.* (Ugy van ! ügy van !) Én ugy érzem, hogy ezekben a történeti időkben, amelyeknek központjába minket a sors állított be, mindnyájan érezzük annak a nagy felelősségnek a súlyát, amely vállainkra nehézkedik és elmondhatjuk, hogy a nyugateurópai kultúrának egy nemzetet, a kelet és nyugat ütköző pontján egy erős magyar nemzeti államot megtartani : ez és nem kevesebb forog most koczkán. (Helyeslés.) Nyugati példákat állítanak elénk ; azt mondják, hogy ami bevált ott, miért ne teremne gyümölcsöket, és pedig jókat, itt minálunk is. Elég volna csak arra rámutatnom, hogy azok a bizonyos gyümölcsök, amelyeket olyan kecsegtető módon elénk állítanak, akárhány helyen a rothadás tüneteit mutatják önmagukban ; (Ugy van ! Ugy van!) elég rámutatnunk arra, hogy megindult Európa-szerte minden országban a törekvés, korrektivumokkal javítani azokat a hibákat, amelyek az általános választói jognak gyors, (Ugy van! Ugy van!) a fokozatos fejlődést szem előtt nem tartó behozatala megérlelt. (Ugy van ! Ugy van !) Hiszen látjuk, hogy Francziaországban, ahol már a forradalom idejétől kezdve megtestesült ez az eszme, erős, hatalmas mozgalom indult meg, hogy megtalálják a korrektivumot a kisebbség képviselete formájában és tudjuk, hogy Briand ezt a javaslatot magáévá tette, és hogy az ma a szenátus előtt fekszik és megoldásra vár. Látjuk azt, hogy az északi államokban, amelyeknek összetétele, amelyek polgárainak temperamentuma (Halljuk ! Halljuk !) talán sokkalta alkalmasabb arra, hogy egy ilyen nagy, világ nézleteket egymással szembe állitó reformnak álláspontján álljanak, megkeresik az általánosságnak korlátját a családfők és családfentartók (Halljuk! Halljuk!) körére szorítkozó választói jogban, egyszóval azt látjuk, hogy mindazokban az államokban, ahol a választói jognak túlságos radikális kiterjesztése az ottani életviszonyoknak meg nem felel, ma utakat, módokat keresnek arra, (Ugy van ! Ugy van !) hogy a hibákat kiküszöböljék. De, t. ház, én hajlandó vagyok ráhelyezkedni a nyugati államok példájának álláspontjára is ;