Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

HO. országos älés 1913 márczias 3-án, hétfőn. 101 sitva legyen. Ezért azt gondolom, hogy helyénvaló volna, ha a törvényjavaslat a napirendről levétetnék, és az általam itt nagyjában előadott alap és irányelveknek megfelelően módosíttatnék. Ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): »A törvényjavaslat a napirendről levétetik, s utasittatik a kormány, hogy azt az 1868 : XXVIII. t.-ez. 5. §-ában, valamint ugyancsak az 1868 : XLIV. t.-cz. 16. §-ában foglalt intézkedések szellemében oly rendelkezésekkel egészítse ki, amelyek szerint az állami elemi iskolákban a növendékek anyanyelvükön nyerjenek oktatást. Tová,bbá oly módosítások vétessenek fel, amelyek szerint a férfi- ós nőtanitók egységes fizetése biztosíttatik és őket a X.I., X. és IX. fizetési osztályba felvétetnek, a minősítés pedig egészen elmellőztetik. Az ily irányban kiegészített törvényjavaslatot még lehetőleg ez év első felében nyújtsa be a háznak.« Elnök: Szólásra következik? Almássy László jegyző: Zalán Gyula! Zalán Gyula: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédjére csak egy rövid megjegyzést vagyok bátor tenni. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőtársam beszédjében azt a tételt állítja fel, hogy sikeres elemi iskolai nevelés egyedül és kizárólag csakis a növendékek anyanyelvén eszközölhető. Ezt a tételt én teljesen nem fogadhatom el. Megengedem, hogy az oktatás eredményesebb a növendékek anyanyelvén, azonban épen a mi állami egységünk szempontjából az oktatás könnyüségén kívül vannak még más szempontok is. amelyek érvényesitendők. Gyakorlatias szempontból megengedek anynyit t. képviselőtársamnak, hogy annak a tanítónak, ha sikeresen akar működni, ismernie kell a növendékek anyanyelvét és nem is voltam sohasem híve annak, hogy a nem magyar ajkúak lakta vidékekre olyan tanítók helyeztessenek, akik az illetők anyanyelvét nem ismerik. (Helyeslés.) Tény az, hogy a tanitó kisegitőképen gyakran használhatja az anyanyelvet, hogy a gyerekeket a magyar nyelv oktatásába belevigye. De igen t. képviselőtársamnak azt a tótelét nem tartom elfogadhatónak, hogy ki akarja zárni az elemi iskolai oktatásból, nem magyar ajkú polgártársaink körében, a magyar állami nyelvnek, mint oktatási nyelvnek alkalmazását. (Helyeslés.) Áttérve már most az előttem fekvő törvényjavaslatra, mindenekelőtt őszinte tisztelettel és melegséggel üdvözlöm gróf Zichy János (Éljenzés) ő excellencziáját abból az alkalomból, hogy a tanítók rendezésének életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot megalkotta, kieszközölte, hogy az végre a törvényhozás elé kerüljön és ezzel lehetővé tette azt, hogy a tanítók között a lelkinyugalom helyreállhasson és hogy a magyar tanítóság azt a szép és nemes hivatást, amely neki osztályrészül jutott, a maga teljességében betölthesse. (Éljenzés.) T. ház! Ha az igen t. előadó urnak és az igen t. igazságügyminister urnak részletes ós igazán szakszerű fejtegetései daczára mégis felszólalok, azt nem azért teszem, mintha a javaslatnak törvénynyé válását megakadályozni volna czélom, hanem teszem azt abban a hitben, hogy egy objektív, jóakaratú kritika vagy előbb vagy utóbb, de mindenkor csak az ügy előnyére válik. (ügy van!) Mielőtt szerény észrevételeimet az előttem fekvő törvényjavaslatokra megtenném, méltóztassanak megengedni, hogy egy rövid visszapillantást vessek arra a mozgalomra, amely ezen fizetésrendezési javaslatokat megelőzte. (Halljuk! Halljuk !) Az igen t. volt kultuszminister ur. ha jól emlékszem, első költségvetési beszédében a tanítók illetményeinek rendendezését megígérte és ígéretét becsülettel be is váltotta. A tanítóság a legutóbbi egyetemes kongresszuson óhajait memorandumba foglalva illetékes helyre juttatta és igyekezett annak megengedhető módon érvényt is szerezni. Megütközéssel kell azonban visszautasítanom azokat a meg nem engedett eszközöket, azokat a kifejezéseket és kirohanásokat, amelyeket egyesek, anyagi helyzetükön javítani vélve, gyűléseiken alkalmaztak. (Igaz! JJgy van!) Szent meggyőződésem, hogy a magyar tanítói karnak szine-java szintén visszautasítja ezeket. Mert minél nagyobb értéket képvisel valaki a társadalomban, minél magasztosabb hivatást tölt be, annál becsületesebb fegyverrel kell küzdenie saját anyagi helyzetének javításán, nehogy abból a súlyból és értékből, amelylyel bír, veszítsen. (Helyeslés.) (Az elnöki széket grőf Tisza István foglalja el.) Ha kutatom, hogy tulajdonképen mi is tette ezt a mozgalmat elfajulttá, vagy hogyha szabarl ezzel az erős kifejezéssel élnem, forradalmi jellegűvé, ugy az eltévedtek mentségére elkeseredésükön, létért való küzdelmükön, kétségbeesett helyzetükön kívül kiképeztetési és nevelési rendszerüket kell okolnom. (Igaz! Ugy van!) Tudvalevő, hogy vagyonos ember nem igen megy tanítónak. Már most, amikor az a 14 éves gyerek bekerül a képezdébe, ott a legnagyobb kényelemmel találkozik: parkettás hálószoba, fürdőszoba, tágas refektórium, pipatórium, olvasóterem, játszóterem, villanyvilágítás, tenniszpálya, park állanak rendelkezésére, ugy hogy az élet és megélhetés gondjait még távolról sem ismeri meg az alatt a négy esztendő alatt, míg a képezdében gondtalanul él. Ha ehhez veszem, hogy annyi tudománynyal, filozófiával és más elvont tárgyakkai telitjük őket, mondhatom, hogy mindent kóstolnak, de semmit sem emésztenek meg (Ugy van!) és igy kerülnek ki az élet forgatagába anélkül, hogy fogalmuk volna a való életről. A tanitóképezdének a parkettjét ugyanis a padozatlan falusi viskó váltja fel, a villanyvilágítást petróleum-lámpás vagy faggyú-