Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-403

60 403. országos ülés 1912 június 2k-én, hétfőn. megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 519, 537) és az ezzel kapcsolatban beadott jelentések tárgyalása. Először általánosságban. Az előadó urat illeti a szó. B. Solymossy Ödön előadó: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt elfogadásra ajánlanám az élőttünk fekvő, az 1912. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot, azt néhány rövid szóval ismertessem. (Halljuk !) Méltóztatnak tudni, hogy a véderőtörvény 13. §-a megállapítja, hogy az ujonczjutalék az uj véderőtörvény első fejlesztési évében 103.100-ró! felemeltetik 136.000 főre és ugyanezen szakasz 3. bekezdése kimondja, hogy az 1900-ben évben megejtett népszámlálás szerint ezen ujonczok mennyisége Magyarországon 58.141 fő lesz. De azon idő alatt, mig a törvényjavaslat tárgyaltatott, megtörtént az 1910. évi deczember 31-iki népszámlálás, amely munkálatok feldolgozása után most a tényleges 21,011.555 fő után Magyarországra most 144 fővel kevesebb ujoncz esik, vagyis az első fejlesztési évben csak 57.997 ujoncz. Ugyancsak, miután a véderőtörvény 17. §-a elrendeli, hogy a fősorozásnak márcziusban és áprilisban kell történnie, de ezen időt most már elmulasztottuk, a jelen törvényjavaslat rendelkezést foglal magában az iránt, hogy a honvédelmi minister ur rendeleti utón állapithassa meg a fősorozás idejét a legalkalmasabb időpontban. Az első átmeneti fejlesztési évben a honvédség számára megállapított 17.500 főnyi ujonczjutalék, mely a népszámlálási viszonyoktól független, nem szenved semmiféle változtatást. A törvényj avaslat 16. §-a szerint ez évben az 1889.1890 és 1891. évi születésű állitáskötelesek hivatnak be. Mindebből láthatjuk, t. képviselőház, hogy e törvényjavaslat intézkedései ugy az uj védtörvény, valamint az uj honvédtörvény rendelkezéseivel teljesen egybehangzóak, azokkal egyöntetűek. Midőn ennélfogva a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, méltóztassanak megengedni még, hogy a honvédelmi minister urnak háromrendbeli jelentését is röviden ismertessem és tudomásvételre ajánljam. Az első jelentés az 1910-1911. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről szól. Az arány itt egy százalékkal kedvezőbb, mint 1909-1910-ben. A második jelentés az 1910/1911-iki szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi csapataiban és intézeteinél, valamint a honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről számol be. A jelentés szerint alig két-három esettel fordult elő több, mint 1909/1910-ben ; az illetők nem a katonai szolgálatból kifolyólag, hanem családi viszonyaik, betegség és egyéb körülmények miatt fogtak fegyvert maguk ellen. A harmadik jelentés a cs. és kir. közös hadsereg magyar honosságú tisztjeinek számáról és szolgálati beosztásáról szól. Az 1909/1910. évvel szemben csak 0'02% a különbség, ennyivel több magyar honosságú tiszt szolgált a közös hadseregben. Miután az igen t. minister ur ezen fontos és részletes jelentéseivel ugy az elődei által tett Ígéreteknek, valamint az országgyűlés különféle határozatainak pontosan megfelelt, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényj avaslattal együttesen ezt a három jelentést is elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik % Gr. Draskovich János jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László : T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy az után a beható és szakszerű ismertetés után, amelylyel t. barátom, az előadó ur, a törvényjavaslat tárgyalását bevezette, néhány reflexiót tegyek egész röviden ehhez a törvényjavaslathoz. Ennek a törvényjavaslatnak tulaj donképen nincs egyéb czélja és rendeltetése, mint minden egyéb ujoncz javaslatnak, hogy tudniillik gondoskodjék a véderő szükséges kiegészítéséről. Epén azért is lehet vele röviden végezni, mert ez a gondoskodás az állam fegyveres erejének karbantartásához elengedhetetlenül szükséges. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban nóvum a tekintetben, hogy először hozza az eddiginél magasabb ujonczlétszámot. Es megbocsát nekem a t. ház, ha én itt még egyszer bátorkodom foglalkozni a létszámemelésnek sokat hangoztatott és sokat feszegetett kérdésével, amelyet bizonyos oldalról oly rettenetes sérelemnek és nagy áldozatnak szeretnek feltüntetni és amelylyel leginkább törekedtek hangulatot kelteni az ellen a törvényjavaslat ellen, amelyen az előttünk fekvő javaslat alapszik. (Halljuk! Halljuk !) Nekem már volt alkalmam máskor is kimutatni, hogy az a létszámemelés, amely tulajdonképen a hadsereg fejlesztése végett vétetett föl a vederéről szóló törvényjavaslatba, igen csekély, mert a létszámemelésnek jelentékeny része a kétéves szolgálat behozatala végett volt szükséges. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a kétéves szolgálat életbeléptetése az eddigi békeállomány fentartása mellett elméletileg csakis ugy lehetséges, ha az eddigi ujonczlétszám 50%-kal fölemeltetik. (Igaz! ügy van !) Már most csak a Magyarországra eső ujonczjutalékot veszem számításba és veszem a véderőtörvényben megállapított harmadik évi létszámot, mert 159.500 ujoncz volt a Magyarországra eső kontingens s akkor hogy állunk ? Eddig Magyarország a közös hadsereg részére adott évenkint 44.076 embert, ha ezt 50%-kal akarjuk felemelni, akkor 66.114 ujonczot kell adni, vagyis 44.076 plus 22.035, holott a végleges ujonczlétszámnak Magyarországra eső ujonczjutaléka az uj véderőtörvény szerint a helyesbített népszámlálási adatok alapján évi 68.018 ember. Különbség tehát 1904 : ennyivel adunk több ujonczot, mint amenynyit magában véve a kétéves szolgálat életbeléptetésének lehetővé tételéért kellett volna adnunk. Hiszen az igaz, hogy ez a csekély erő is a had-