Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

í02. országos ülés 1912 június 22-én, szombaton. 45 reformnak előhírnöke, mintegy előkészítője és a keretek tágításával és anyagi és közigazgatási feltételek felállításával úgyszólván a reform kapuját épiti meg. A javaslat négy fejezetre oszlik. Az elsőben meghatározza a városok állami segítésének módját és összegét, egyfelől azon tartozás lerovásával, melylyel az állam a városoknak mint az állami fejlődés góczpontjainak tartozik, másfelől azon állami szolgálatok rekompenzácziójául, amelyeket a városok teljesítenek. A második fejezet a kor szükségleteinek megfelelően tágítja a városok autonóm és háztartási jogkörét, hogy feladataiknak a fejlődés arányaihoz mérten szabadabban és akadálytalanul megfelelhessenek. A harmadik fejezet felemeli a városi alkalmazottak kvalitatív szinvonalat és azok anyagi javadalmazását legalább is a hasonrangu és hasonhelyzetü állami tisztviselők és alkalmazottak nívójára. A .negyedik fejezet tartalmazza az átmeneti intézkedéseket a múlt állapota és a jövő reformjának akadálytalan áthidalása czéljából. Maga a javaslat semmi egyéb, mint a közigazgatási élet és fejlődés megkönnyítését czélzó intézkedések összessége és mint ilyen, alkalmas kiindulási pont az immáron halaszthatatlan városi reformnak sikeres intendálására. Épen azért ajánlom a t. képviselőháznak, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot ugy egészében, mint részleteiben elfogadni méltóztassék azokkal a módositásokkal, amelyeket a részletes tárgyalás során bátor leszek a pénzügyi és a közigazgatási bizottságok nevében előterjeszteni. (ElénJc helyeslés.) Egyúttal azonban utalnom kell a pénzügyi bizottságnak azon vélekedésére, amelynek külön kivánt kifejezést adni, hogy miután a javaslat 1. §-a szerint az 1913. évtől fogva rendelkezésre jutó 1—4 millió koronát a városok rendőrségének fejlesztésére kell fordítani, és miután a javaslat 30. §-a szerint a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslat terjesztendő elő: a bizottság magától érthetőnek tartja, hogy azok a többletek, amelyek az 1. §. értelmében az 1913. évtől fogva veendők fel a költségvetésbe, a városi rendőrségek országos rendezése esetén e rendezés czéljaira fordítandók, és igy az országos rendezés keresztülviteléig sajátképen ezek az összegek csak ideiglenes hatálylyal oszthatók ki a városok között. Azonkívül a pénzügyi bizottság felhívni kívánja a t. képviselőház figyelmét a városi tisztviselők és alkalmazottak illetményeinek a III. fejezetben kontemplált rendezése alkalmából különösen arra, hogy a városok az altisztek és szolgák illetményeit, melyek eddigelé kellő figyelemben nem részesültek, korszerűen, a kor kívánalmainak megfelelően rendezzék és akként alakítsák, hogy az illetőknek megélhetéséről kellő gondoskodás történjék. E két megjegyzés kíséretében bátor vagyok újból ajánlani, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot egészében elfogadni. A részletekre nézve bátor leszek majd a két bizottság javaslatait egyenként előterjeszteni. (Helyeslés.) Elnök: Következik? Szojka Kálmán jegyző: Szentpály István! Szentpály István: T. képviselőház! A városok segélyezéséről most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a városoknak és a városi lakosságnak régi óhajtását és törekvését igyekszik megvalósítani. Maga a javaslat sok üdvös és helyes intézkedést tartalmaz. Bár a részletekben némi módosításokat óhajtanék, azt mégis örömmel fogadom általánosságban és a magam részéről a kormánynak hálás köszönetemet nyilvánítom érte. (Helyeslés.) T. ház! A magyar városoknak és különösen a kisebb városoknak helyzete a mostani időben már majdnem tathatatlanná vált. A fokozódó drágaság folytán a városi tisztviselők növekedő igényei, az állam részéről a városokra hárított közigazgatási teendőknek kiadásai, különösen pedig a városi lakosságnak szaporodása és ezeknek igényei a városokra mindnagyobb kiadásokat róttak, amelyeknek most már a pótadókból nem tudnak megfelelni. Ismétlődik nálunk is az a fejlődési folyamat, amely a külföldön már lejátszódott, hogy t. i. az állam lakosságának mindnagyobb kontingense tömörül a városokba, a városok egyre hatalmasabb góczjrontok lesznek, amelyek produktív ereje, kereskedelme, ipara és felszívó képessége nagyságuk szerint kiterjed kisebb vagy nagyobb környékre, az egész országra, sőt még azontulra is. Ezt a rohamos fejlődést csak akkor látjuk a maga egész valóságában, ha hosszabb időről szóló statisztikai adatokat veszünk szemügyre és az állam népességének szaporodásával állítjuk szembe a városok lakosságának szaporodását. így látjuk azt, hogy az utolsó száz év alatt, 1800-től 1900-ig Ausztriában az állam népessége 70 százalékkal, a városok lakossága 967 százalékkal szaporodott; Angliában az állam népessége 153 százalékkal, a városoké 472 százalékkal gyarapodott; Erancziaországban az állam népessége 18 százalékkal, a városoké 330 százalékkal emelkedett. Poroszországban csak az utolsó ötven év adatai ismeretesek; ott a városok népességének szaporodása 192, az államé 88 százalékot tett ki. Nálunk, Magyarországon, a városok népességének szaporodása 895 százalék, míg az államé csak 92 százalék. A népességnek a városokba való ezt a nagymérvű tömörülését kétségkívül az okozza, hogy a városokban több a kereseti alkalom, másrészt, hogy a városok több kényelmet biztosítanak rendezett közlekedési, világítási, csatornázási és egyéb közegészségügyi viszonyaikkal. De a városok fejlődése, azt lehet mondani, az állam egész képét megváltoztatja és azok a modern törekvések, amelyek ma a parlamentben és a parlamenten kivül a tömegek részéről