Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-428
428. ORSZÁGOS ÜLÉS 1912 deczember 16-án, hétfőn, Gr. Tisza István elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. — A pénzügyi bizottság jelentéseinek beadása az 1913. évi állami költségvetésről, továbbá az ipari s kereskedelmi alkalmazottaknak a tüdővész elleni védelemre létesitendő intézmények czéljaira, közművelődési czélok támogatására és a Bpesti Poliklinikai Egyesület által létesitendő kórház czéljaira engedélyezendő nyereménykölcsönről szóló törvényjavaslatokról. — A közgazdasági és pénzügyi bizottságok jelentéseinek beterjesztése a külkereskedelmi és külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat, valamint a m. kir. központi statisztikai hivatal 1903. évi munkatervéről szóló kereskedelemügyi ministeri jelentés tárgyában. — A pénzügyi bizottság jelentésének benyújtása az 1902 : XXII. t.-cz. módosításáról. —- A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása b. Solymosy Lajos 3, Serbán Miklós 3, Palugyay Móricz 1, Nóvák János 1, Nagy Sándor 1, Budiszavlyevies Bude 4, Csuha István 1, Dahinten Ernő 1, Beck Lajos 1 és Barcsay Andor 4 mentelmi ügyében. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Lukács László, gr. Serényi Béla, Székely Ferencz, Beöthy Lászlő, Josipovich Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 12 óra 10 perczhor.) : Elnök : T. ház ! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Szőj ka Kálmán jegyző ur jegyzi; a javaslatok mellett felszólalókat Nyegre László, a javaslatok ellen felszólalókat Mihályi Péter jegyző ur jegyzi. T. ház ! (Halljuk / Halljuk !) Mélyen megilletődve jelentem a t. háznak, hogy gróf Csáky Albin tegnap virradóra elhalálozott. Az ő alakjával közéletünknek egyik disze, (ügy van ! Ugy van !) és erőssége (Ugy van ! ügy van !) távozott az élők sorából. Egyike volt azon, — fájdalom —, mindinkább ritkuló nagyjainknak, akik részt vettek az alkotmány helyreállításáért lefolyt küzdelmekben, akik ott állottak a visszanyert alkotmányos élet bölcsőjénél és a magyar nemzet újjászületése magasztos feladatának szentelhették egész életüket. (ügy van ! Ugy van !) Az ő gyermekkorának első benyomásai a múlt század első felében lefolyt nemzeti ébredés nemes reményeit, ideálizmusát, itt-ott talán ábrándjait is szivták magukba, az a kor pedig, amikor a gyermekből ifjú s majdan férfiú vált, a megpróbáltatásnak, a küzdelemnek, a szenvedésnek megaczélozó kora volt egyesekre ugy, mint az egész nemzetre nézve, (ügy van! Ügy van!) Csodálhatjuk-e tehát, hogy azok a férfiak, akik végig szenvedték ezt a korszakot, lelkük egész erejét, szivük egész melegét, jellemük egész nemességét vitték bele a közéletbe, mert ők tudták, hogy mit jelent az alkotmányos szabadság a magyar nemzetre nézve, (Ugy van! Ügy van!) mert ők átérezték és átszenvedték azt a korszakot, amidőn ezen áldásoktól a magyar nemzet megfosztatott. (Élénk tetszés.) Egyike volt ő ama régi hagyományos magyar szabadelvüség és magyar hazafiság legnemesebb és legvonzóbb alakjainak, akik egy forró érzésben egyesitették hűségüket és ragaszkodásukat a nemzet és a király iránt, (ügy van ! Ugy van ! Élénk tetszés.) akik lelkesedtek az emberi haladás, a felvilágosodás, a szabadság minden vivmányáért, anélkül, hogy ezzel a múlt iránti kegyeletlenséget és a szektariánus türelmetlenséget egyesitették volna. (Ugy van ! Ugy van !) Felvilágosodóttsága mély vallásossággal párosult, szabadságszeretete összeforrt a rend és törvény iránti tisztelettel. Szellemi tulajdonságainak ezt az összhangját egész lényének vonzó egysége öntötte egy nagyobb harmóniába. Egyéni tulajdonságai, jellemének fenkölt tisztasága tették őt valóban azzá a nagy és erős emberré, aki volt. Nagy volt és erős, mert jó volt, hű volt és igaz. (Igaz! Ugy van!) Jóságában, igazságában, nemességében rejlett a sors minden hullámaival daczolni képes rendületlen lelkiereje. Mert ilyen erős csak az az ember lehet, aki az egyéni önzés, 62*
