Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

h-26. országos ülés 1912 deczember 13-án, pénteken. 447 alig van embrióban ez az egyházmegye, még nincsen megalkotva, még csak administrátora van kinevezve és már megkezdődtek a vallási villongások, megkezdődtek akkor, amidőn nem közöttünk, hanem egymás között villonganak már a magyarok. Kezdődtek először a székhely elhelyezése körüli viUongások, amelyekben nem én, a nemzetiségi, hanem a mozgalom főnökei , akik az egész mozgalmat vezették, a szószólók. Az országos bizottság panaszkodik és egy felhivást tesz közzé, hogy ne Hajdudorogba, hanem máshova helyezzék a püspökséget és ebben a felhivásban már támadja a protestánsokat. Tessék csak meghallgatni, mit mondanak e felhívásukban, melyet első helyen Melles Emil, a budapesti görög-katholikus lelkész stb. irtak alá (olvassa) : »A dorogiak nagyra vannak vele, hogy városuknak püspöki székhelylyé való emelésében az ő kérelmüket a debreczeni református püspök és az ottani református főgondnok támogatták, és örömmel vették tudomásul, hogy Nyiregyháza ajánlata után az ottani lutheránusság vezetői a város és a vármegye összhangzó állásfoglalásával szembehelyezkedni nem késtek ; pedig látniok kellene, ha látni akarnának és tudnának, hogy az illetőket nem Hajdudorog java, hanem a protestantizmus érdeke vezette, hogy felekezeti féltékenykedésből készek áldozatul dobni az uj püspökség jövőjét és koczkáztatni mindazt, amit ettől az uj intézménytől az egyház és a magyar nemzet vár és remél. A jDrotestantizmus örökké a türelmet hangoztatja és dicsekszik vele. És mégis Debreczenben és Nyíregyházán a felekezeti szükkeblüségnek és türelmetlenségnek ennél a kérdésnél oly kihivó eseteit követte el, aminőt a katholiczizmus magyarországi évkönyveiben senki sem találhat. Hajdudorog egyházi és világi vezetőinek önzése és vaksága folytán oda jutottunk, hogy a közérdek kárára, jövőnk veszedelmére a protestantizmus egyházi és világi előkelőségei kívánják meghatározni, hogy hol legyen a görögkatholikus magyar püspökség székhelye. Szabad-e, lehet-e ebbe belenyugodnunk ?« Hát nem felekezeti villongás ez ? Nem kezdete ez a legcsunyább vallási viszálykodásnak ? Erre aztán válaszoltak a debreczeniek is, mikor a törvényhatósági közgyűlésen kijelentették, hogy felirnak a ministerhez, és mindentől elállnak, mert a protestánsok minden oldalról kaptak levelet, hogy ez árulásszámba megy stb. Szász Károly : Nem minden protestáns ! Cserny Károly : Majd elintézzük magunk közt! Popp C. 'stván : Ilyen uj egyházat felállítani nem lehet, az érdekeltek megkérdeztetése nélkül, mert ezeknek a működése következményeiben előre nem látható eredményekkel jár. De nézzük, hogyan üdvözlik ezt a magyarok, illetőleg az imperializmus szócsöve, a Budapesti Hírlap ? Azt mondja, megvan az az ágyú, amelylyel a nemzetiségieket el lehet hallgattatni. Olyan ágyú ez, mint Gábor Áronnak, vagy nem tudom kinek az ágyuja, nem érczből, nem aczélból, hanem a székelyek harangjából van. Itt különben csodálatosan egyetért a Budapesti Hírlap, amely talán a katholikus köröket és az imperialistákat képviseli, és a Pesti Hírlap, amely szintén magyar köröket képvisel, de inkább a szabadkőműveseket. Mihelyt tehát el kellett volna helyezni a püspökséget valahova, mindjárt kitört a vallási féltékenység. Ilyen jelenségek között nekünk, románoknak, a legnagyobb csapásnak kell tekintenünk ezt, ami valaha egyházunkra méretett. A mi püspökeink mélyen megalázva állnak hiveik, a ministerek, Ő felsége, a pápa előtt és ezen fájdalmas érzelmüknek különböző memorandumokban adnak kifejezést. Cui prodest tehát, t. képviselőház ! A mai nehéz viszonyok közt bontogatják azt az uniót, amely unióról a pápa ő szentsége mondja, hogy a románok ennek megvédése és terjesztése körül nagy érdemeket szereztek és erényekben mintaképei lettek a katholikusoknak a keleten. Hogy most a jutalom az legyen, hogy az a nemes lelkületű főpap, az érsek, két püspöktársával együtt teljesen megalázva, megszégyenítve álljon a világ előtt, hogy ilyen fontos ügyben, mikor az ő metropoliájának az integritásáról volt szó, meg sem hallgatták, hogy a hatóságok nem is folytattak egymás közt tárgyalást arról, hogy mikép lehetne ezt az egyházmegyét ugy emelni, hogy az az egyháznak, a hitnek is dicsőségére legyen, de a hívőknek is megelégedésére és az államnak hasznára. Az államnak hasznára nem lesz, mert ott a nagy protestáns miliőben meg fog kezdődni a vallási villongás. (Zaj. Ellenmondások. Elénk felkiáltások : Attól ne féltsen minket!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház . Pop C. István : Mi pedig, akik ennek az egyháznak fiai vagyunk, kötelességszerüleg el fogunk járni, hogy, igenis, megvédjük nemzetiségünket és nyelvünket és azt a liturgikus nyelvet, amelyet semmiféle görög nyelv a földön nem helyettesíthet, nem fogjuk odaadni. Az államférfiak első kötelessége vigyázni, hogy nagyobb bajok ne keletkezzenek. Ott van a ministernek különben igen vague kijelentése, de ott van magának a pápai nuncziusnak is a kijelentése, aki fentartja a jogot, hogy a határokat megállapítsa. Munkára és pedig sürgős munkára ! Ne engedjék ezeket a sebeket elmérgesedni, mert nem mese és nem legenda, hogy a románság inkább az életét adja oda, mintsem a nyelvét. (Zaj. Élénk felkiáltások: Nem bántja senki a nyelvét!) Hogyne bántaná, mikor tiszta román nyelvű községeket hasítanak ki az egyházmegyéből, és csatolnak oda ahhoz az egyházmegyéhez, amelynek alaptörvényei szerint a liturgia nyelve görög ; ez a liturgia pedig az istentisztelet egész tartalma, a vernaculus nyelve pedig lesz a magyar vagy román, fognak beszélni magyarul is, románul is, ebből fognak keletkezni a legnagyobb veszekedések. (Ellenmondások.) Cserny Károly : Csak ne izgasson, nem lesznek veszekedések. (Zaj.)