Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

426". országos ülés 1912 deczember 13-én, pénteken. 443 hez és azt mondotta : ezt az adreszt irja az utalványra, mert pénzt küldök Hamburgba. A postán megkérdezték, hogy ki irta, amire azt mondotta, hogy a pap, akit ezért bünfenyitő eljárás alá vontak, elmarasztalták 10 koronára és az eredmény az lett, hogy értesítették arról, hogy a kongruája három évre el lett vonva. (Mozgás. Felkiáltások : Talán más is volt!) Bocsánatot kérek, hallottam vezető férfiaktól, hogy bizony nagyon sok visszaélés történik, sőt hallom, hogy történt olyan intézkedés is, hogy van — ezután a személyes animózitást ne tekintsék állami érdeknek — szolgabíró, aki animózitását azonosítja az állam érdekeivel, holott nem mindig állami érdek annak a szolgabírónak animózitása. Az a kérdés pedig, amely engem felszólalásra késztet, különösen a görög-katholikus román egyháznak a legnagyobb sérelme. Ezzel jelezni akarom a hajdu-dorogi egyházmegyének felállítását. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés felette fontos, következményeiben beszámíthatatlan eredményekkel jár, szükségesnek tartom, hogy ezt a fontos ügyet a ház minden tagja ismerje, és pedig nem szónoki hévvel előadott beszédekből, hanem pragmatikus előadásokból, hogy meggyőződjenek arról, hogy nem frázis, amikor azt mondja több mint 1,300.000 görög-katholikus román, érsekeivel, püspökeivel és összes híveivel egyetemben, hogy ennek az egyházmegyének felállításával a román unió végromlása kezdődik. T. képviselőház ! Szükségesnek tartom rövid történeti visszapillantást vetni az unió keletkezésére. Megczáfolom Mártonffy t. képviselőtársamat és Giesswein t. képviselőtársamat is, aki azt mondja, hogy kétszáz éves a mi kultúránk. Jelzem, hogy már 1439-ben Dámján moldvai metropolita kötötte meg az első uniót a flórén czi zsinaton, amikor is biztosíttatott a románságnak nemcsak a keleti szertartás rítusa, hanem a liturgikus román nyelv is. Ez ezelőtt majdnem 600 évvel történt. Igaz, ez az unió visszament. Mikor a többi uniók létrejöttek, Lengyelországban a rutének uniója 1495-ben az úgynevezett Bresti unió, akkor azok a férfiak is kikötötték, hogy igen, egyesüljünk Kómával, liturgikus nyelvünket és keleti rítusunkat azonban épségben fentartjuk. Akkor a pápa okmányban biztosította jogaikat, az úgynevezett »Magnus Dominus laudabilis nimis« czimü bullában kijelentette, hogy igenis, tiszteletben fogja tartani a kultuszt és a liturgikus nyelvet. Mártonffy Márton : Az ó-szláv nyelvet! Pop C. István : Ez történt 1698-ban és 1700ban is. Amikor ä románok az uniót megkötötték, akkor Erdélyországban tudvalévőleg a katholikus egyháznak alig volt néhány parochiája és akkor Lipót császár, aki, mint köztudomás szerint minden Habsburg, igen nagy propagátora volt a katholiczizmusnak, egy rendeletet bocsátott ki, amelyben azt mondja (olvassa): »amely román nyelvű pap azon hitvallást teszi, hogy marad az ő görög hitében, azonban oly köteléket létesít a katolikusokkal, amely szerint elismeri a római pápát legfőbb pátriárkának, az mindazon privilégiumokban részesülni fog, amelyeknek részesei a római katholikusok«. Ez indította a románokat, egyháziakat és világiakat arra, hogy Gyulafehérvárott 1698-ban zsinatra gyűljenek össze és elfogadják az uniót azon feltétellel, hogy mindazok a praerogativák, amelyek biztosítva vannak a katholikusok részére, biztosíttassanak nekik is, és elfogadják különösen a követ-, kező kitétellel: A keleti egyház rítusát fentartjuk és ugy egyesülünk, hogy összes törvényeink, egyházi istentiszteletünk, lithurgiánk és böjtjeink tiszteletben tartassanak, ami, ha nem történnék meg, akkor ezen pecséteknek semmi joghatályuk nincs. T. képviselőház ! Hogy mi történt az idők folyamán, azzal a t. házat untatni nem akarom ; hivatkozom azonban a román görög katholikus egyház alapvető okmányára, mely szentnek sérthetetlennek és felbonthatatlannak lett deklarálva amikor köttetett. Ez történt 1853 deczember 6-án, az u. n. Ecclesiam Christi, amely bulla reaktiválja a gyulafehérvári román érsekséget és kreált még két egyházat, még pedig a lugosit és a szamosuj várit és a nagyváradival egyetemben kivéve ezeket az esztergomi herczegérsek fennhatósága alól, örök időkre, in perpetuo a gyulafehérvári hatósága alá rendeli. Ezen bullának ama részeit, amelyek erre vonatkoznak — mivel mint mondám, ez alkotmányjogi alapvető munkája egész egyházi autonómiáknak, mert nekünk van egyházi függetlenségünk — legyen szabad idéznem. A bullának a területi integritást örök időkre megalapozó része igy szól: »Ut ipsius dioecesis (Fogarasiensis) Antistes queque inibi existunt Ecclesiae ... a pristitía, cui antea suberant, Metropolitae Strigoniensis jurisdictione et quavis alia potestate et praerogativa jurisdictionali in perpetuum pariter exemtae sint et liberate . . . Porro huic novae metropolitane Ecclesiae Fogarasiensi tamquam suffraganeas eadem apostolica auctoritate etiam perpetuo addicimus et attribuimus tum Ecclesiam Episcopalem Magnó var adinensem in Hungária, tum novasiper Nos erectas Episcopales item Ecclesias Lugosiensem silicet et Armenopolitanam . . , ut suprodietae Episcopales Ecclesie Metropolitano Antistiti Fogarasiensi juxta suum ritum obsequentes- subsint invinculo charitatis.« Ez állapítja meg örök időkre a .területi- önállóságot és az integritást. Egy másik része, amely nagyon rövid, és amely egyúttal czáfolatul szolgálhat azokkal szemben, akik azt mondják, hogy görög-katholikus román egyház nem éxisztál, hanem csak görög-katholikus egyház' létezik, a bullának következő kitétele, amely igazolja,

1 hogy mi igenis szervezve vagyunk metropoliai. provincziában, mint görög-katholikus román egyház. (Olvassa) ; ": *-t »Quae cum ita sint, tum Magnóvaradinen56*