Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-425

Í25, országos ülés 1912 d lentést tette, még pedig Lukács László minister­elnök úrra vonatkozólag: »Bgész Európában nyilt titok, hogy Magyarország kormányelnöke a leg­nagyobb panamista«. (Mozgás. Felkiáltások : Szé­gyen, gyalázat!) Ezt a tényállást egy másik, szintén jelen volt ur, ítadványi Nándor újságíró is csaknem szószerint megerősíti, azzal a különb­séggel, hogy szerinte nem azt mondta volna, hogy »egész Európában nyilt titok«, hanem ugy hallotta, hogy »Magyarország kormányelnöke egész Európában a legnagyobb panamista«. Más eltérés a vallomásban nincs. (Derültség.) Ezzel az utóbbi tanúval a vacsora után be­szélve, Désy Zoltán képviselő ur az ő kérdésére kijelentette, hogy igenis, azért mondotta ezt, hogy a nyilvánosság elé jusson ez a kijelentése. Ennek következtében Lukács László minis­terelnök ur még október 27-én kelt felhatalmazásá­val, támaszkodva arra, hogy hasonló esetekben a Btk. 270. §-a szerint csakis felhatalmazásra van helye, még pedig hivatalból való vádnak, felhatal­mazást adott a budapesti kir. ügyészségnek, hogy rágalmazás, esetleg becsületsértés miatt üldözze Désy Zoltán képviselő urat ezért a kijelentéseért. Ezzel a felhatalmazással azután megindították az eljárást, még pedig a Btk. rágalmazási 258. §-a alapján, a 262. §. szerint közhatósági személy ellen — mert hiszen Magyarország ministerelnöke min­denesetre közhatósági személy — elkövetett rágal­mazás miatt. Felfüggesztették azonban az eljárást addig, amíg a képviselőház Désy Zoltán képviselő ur mentelmi jogának kérdésében határozni fog. A budapesti kir. büntetőtörvényszék, a budapesti királyi főügyész utján kéri a képviselőház elé ter­jesztett iratok alapján Désy Zoltán képviselő ur kiadását. T. ház ! Ami ebben az ügyben azt a kérdést illeti, hogy a használt kifejezés, t. i. hogy a mi­nisterelnök ur »panamista«, megállapít ja-e a delik ­tum jelenségeit, azt hiszem, nincs kétség abban, hogy mindenki ilyennek fogja azt venni, még pedig a Panama-affér révén, amelyből ez a kifejezés szár­mazik. Emlékszik talán még a t. ház arra, hogy 1893-ban a Panama-csatorna ügyében nagy, vi­lágraszóló botrány támadt Parisban, amelynek magva az volt, hogy képviselőket és állami tiszt­viselőket, sajnos, magát a pénzügyministert is, — Baihutnek hívták, — megvesztegették, még pedig az utóbbit 500.000 K-val. Baihut azután őszintén be is vallotta a hazája ellen elkövetett ezt a gonosz cselekedetét, és megfelelő büntetésben is részesült a bíróság részéről. Ebből kitetszik, hogy a »panamista« kifejezés kétségkívül azt akarja jelenteni és a közhaszná­latban is ugy szerpel, hogy valaki az állam pénzé­ből jogtalan módon elvon magának bizonyos összegeket, vagy éppen magát megvesztegetteti. (Igaz! Ugy van!) Hogy tehát itt rágalmazási cselekmény jelenségei forognak fenn azzal szem­ben-, aki ilyennel gyanúsít bárkit is, az kétségtelen. Hogy továbbá Désy Zoltán képviselő úrral össze­függésbe is hozható ez a cselekmény, azt hiszem. zember 12-én, csütörtökön. 435 ezt az említett két tanúvallomás egészen kétségen kívül helyezi. Hogy végül zaklatásról sem lehet szó, az onnan is kitetszik, hogy noha nálunk, fájdalom, a politikai életben és a politikai harczok közben, politikai okokból a legsúlyosabb rágalmazásoknak mások ellen való használata úgyszólván közszokás, (Igaz ! Ugy van !) ebben az esetben mégis Magyar­ország ministerelnöke ellen irányultak ezek a kifejezések, még pedig oly súlyos kifejezések, melyek valóban alkalmasak arra, hogy nemcsak Magyarország előtt, hanem egész Európa előtt is a legkínosabb helyzetbe hozzák Magyarország ministerelnökét. Sőt legyünk benne bizonyosak, magát az országot is kitették a gyanúnak. (Ugy van ! Ugy van !) Ebben az esetben tehát nemcsak hogy zakla­tás nem forog fenn, hanem egyenesen kívánatos, és pedig az ország nagy közérdeke szempontjából kívánatos, hogy Magyarország ministerelnökére nézve a használt kifejezések valósága vagy valót­lansága az arra illetékes független bíróság színe előtt és pedig ezúttal minél hamarább megáUa­pittassék. (Élénk helyeslés.) Ennek következtében van szerencsém a men­telmi bizottság részéről ajánlani a t. háznak, hogy méltóztassék a mentelmi jogot ebben az ügyben Désy Zoltán képviselő úrra nézve felfüggeszteni {Élénk helyeslés). Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a mentelmi bizottságnak most tárgyalás alatt lévő javaslatát, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen !) A ház a javaslatot elfogadta. Következik a kérvények 8. sor jegyzékének (írom. 657) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Br. Láng Mihály előadó : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A kérvények 8. sor jegyzékében foglalt, 1—320-ig terjedő folyószámnial ellátott kérvények — a 297-ik számú kérvénytől, a klopodiai népgyű­lés kérvényétől eltekintve — valamennyien azonos tárgyúak, mind a választói jognak kiterjesztésé­vel és annak minő módon való kiterjesztésével foglalkoznak. Ha megengedi a t. ház, röviden is­mertetem azokat a különböző szempontokat, melyek e kérvényekben foglaltatnak. (Halljuk! Halljuk 1) Elnök : A képviselőháznak először abban a tekintetben kell határozatot hoznia, hogy a kér­vényeket egyenkint kivánja-e tárgyalni, vagy pedig, miután egyet kivéve az összes kérvények a választójogra vonatkoznak, együtt kivánja-e eze­ket tárgyalni. (Felkiáltások: Együtt!) Ha jól értettem, az előadó ur javasolja, hogy együttesen tárgyaltassanak. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben a ház elfogadta az előadó ur javaslatát és a kérvények együttesen fognak tárgyaltatni. Br. Láng Mihály előadó: A kérvények 1—30. folyószámig törvényhatóságok kérvényei 55*

Next

/
Thumbnails
Contents