Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-423

376 423. országos ülés 1912 deczember 10-én, kedden. a csendre és a rendre vonatkozó intézkedéseiben szintén bennfoglaltatik, helyesnek látszik azonban ennek a külön hangsúlyozása azért, hogy esetleges félreértések eloszlattassanak. (Élénk helyeslés.) Az 1. §. második pontja az elnök hatáskörébe utalja, hogy (olvassa): »a képviselőház tanácskozását háborgató egyes hallgatót vagy egész hallgatóságot, ha egyszeri figyelmeztetésnek sikere nincs, eltávozásra szólithatja fel és szükség esetében karhatalom alkalmazásával is eltávolíttathatja*. Ez az intézkedés is teljes határozottsággal benne foglaltatik az 1848 : IV. t.-czikk 11. és 12. §-aiban. A különbség a törvényjavaslat intézkedése és az 1848: IV. t.-czikk intézkedése között mindössze az, hogy a törvényjavaslat szerint az elnök az engedetlenkedő hallgatóságot karhatalom alkalmazásával is eltávolíttathatja. Igaz, hogy ez teljes határozottsággal nincsen meg az 1848: IV. t.-czikkben, de amidőn az 1848 : IV. t.-czikk 10. §-a azt mondja, hogy az elnök a házszabályok végrehajtását szigorúan eszközli, midőn továbbá ugyanezen törvény 14. §-a azt mondja, hogy a rend és csend fentartása terembiztosok által szükség esetében a nemzeti őrség alkalmazásával eszközöltetik, ebből következik, hogy az 1848 : IV. t.-czikk ezen a hallgatóságra vonatkozó intézkedését is az elnök szigorúan és szükség esetén karhatalom alkalmazásával köteles végrehajtani, (Ugy van ! Ugy van !) ugy hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen intézkedése is megegyezik, ha nem is az 1848 : IV. t.-czikk szavaival, de megegyezik annak szellemével, megegyezik annak irányzatával, megegyezik annak rendelkezéseivel. (ügy van ! Ugy van l) Az 1. §. harmadik pontja ezt mondja (olvassa) : »Az elnök a képviselőház oly határozatának, amelylyel valamelyik tagját az ülésekből időlegesen kizárja, szükség esetében karhatalom alkalmazásával is foganatot szerez«. Ezt az intézkedést szintén nem találjuk meg az 1848: IV. t.-czikkben, hanem a házszabályok 255. §-a intézkedik arról, hogy milyen esetekben, milyen formalitások megtartása mellett lehet a képviselőház egyes tagjait bizonyos meghatározott számú ülésről kizárni. Most, ha a házszabályoknak ezen intézkedését egybevetjük az 1848 : IV. t.-czikk intézkedéseivel, amelyek a házszabályok szigorú végrehajtását teszik az elnök kötelességévé, amelyek továbbá, a 14. §-ban, ezen házszabályok szigorú betarthatására karhatalmat bocsátanak az elnök rendelkezésére, világossá válik, hogy ez az általam felolvasott intézkedés is tökéletesen megfelel az 1848-iki törvény és a házszabályok intenczióinak. (Igaz! ügy van!) Felmerült itt az a kérdés, és több izben hallatszott már az az ellenvetés, hogy az 1848 : IV. t.-czikk 14. §-a által az elnök rendelkezésére bocsátott karhatalom csupán a hallgatósággal a közönséggel szemben, de a képviselőház tagjaival szemben nem alkalmazható. T. ház ! Erre a feltételezésre, a törvény intézkedéseinek erre a szűkebb magyarázatára tulaj donképen semmiféle alap és semmiféle indok nincsen. Sőt, az 1848 : IV. t.-czikk intézkedéseiből kiindulva, egész határozottan megállapíthatjuk az ellenkezőt. A törvény intézkedéseinek czélja az, hogy a képviselőház működését biztositsa és lehetővé tegye. Egészen természetes, hogy a képviselőház működésének lehetővé tétele olyan fontos kötelessége az elnöknek, hogy azt akár a hallgatósággal szemben, akár pedig a képviselőház egyes tagj aival szemben egyformán kötelessége megvédelmezni. (Igaz ! Ugy van !) De alapot nyújt erre a magyarázatra az 1848: IV. t.-czikk 1. §-a is, amely igy szól (olvassa) : »A tanácskozásban szükséges csend és rend és a hallgatóság teljes hallgatagságban tartása iránt intézkedik az elnök.« Szembe van tehát egymással állitva ez a két fogalom: a tanácskozásban szükséges csend és rend fentartása és a hallgatóság teljes hallgatásban tartása. Erre a két külön fogalomra vonatkozólag a törvény további folyamán teljesen egyenlően intézkedik. Mindkét fogalomra vonatkozik a 14. §., amely az elnöknek intézkedései végrehajtására karhatalmat bocsát rendelkezésére. Természetes tehát, hogy ez a karhatalom nemcsak a hallgatóság teljes hallgatagságban tartására, de a tanácskozásban szükséges csend és rend fentartására is az elnök rendelkezésére áll, a tanácskozásban szükséges csend és rend pedig, amint tudjuk, elsősorban, igenis, a tanácskozásban résztvevő egyénekkel, a képviselőház tagjaival szemben tartandó fenn. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) A törvényjavaslat 1. §-ának negyedik pontja az elnöknek hatáskört ad arra, hogy azt a képviselőt, aki a csendet és rendet, a tanácskozást teljesen meghiusitó módon zavarja, ugy hogy rögtöni eltávolitása nélkül az ülés egyáltalában nem folytatható, karhatalom alkalmazásával is Idvezettetheti és a képviselőháznak vagy bizottságnak erről az üléséről távoltarthatja. Sem az 1848 : IV. t.-czikk, sem a házszabályok ezt az intézkedést expressis verbis nem foglalják magukban, de az 1848: IV. t.-czikk igenis, kötelességévé teszi az elnöknek, hogy a tanácskozásban szükséges csendet és rendet fentartsa és kötelességévé, illetőleg jogává teszi, hogy erre a czélra karhatalmat is alkalmazzon. A házszabályok 255. §-a pedig az elnök hatáskörébe utalja azt, hogy a tanácskozás lehetővé tételére az esetleg szükséges rögtöni intézkedéseket megtegye. De hogyha az elnöknek a tanácskozás lehetővé tételére rögtöni intézkedések elvégzésére hatásköre van, hogyha továbbá az elnök kötelessége, hogy a tanácskozás csendjét és rendjét szigorúan tartsa fenn és ha erre a szigorú fentartásra karhatalom is állhat rendelkezésére, akkor ebből logicze nem kövétkezhetik egyéb, mint hogyha a képviselőháznak egyik vagy másik tagja oly módon zavarja a tanácskozást, hogy ezen zavarás megszüntetése nélkül a tanácskozás