Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

372 k2>. országos ülés 1912 deczember 9-én, hétfőn. eladási közvetítésekkel járó kezelési és eljárási költségek (becslési, mérnöki munkálatok stb.) fedezésére 20.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : Beruházások. 1. rovat. A tordai Szabó József-féle kisebb magyar gazdasági iskola szőlőgazdaságában szükséges építkezésekre 30.100 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyzi (olvassa) : 2. rovat. A Sirokán létesítendő kisebb gazdasági iskola czéljaira szükséges építkezésekre és felszerelésekre 46.000 K. Gr. Draskovich János jegyző': Szkicsák Ferencz! Szkicsák Ferencz: Igen t. ház ! Készséggel felszólalok ezen tételnél, hogy elismerésemet fejezzem kiarninister ur ő nagyméltóságának azért a figyelemért és mondhatjuk szeretetért, amelylyel ő a ministeri kirendeltségekkel foglalkozik, és csak helyeselni tudom a mmister urnak azon felfogását, — amely e tétel megindokolásában jut kifejezésre — hogy a kirendeltségeket nem tekinti segélyezési akczióknak, hanem olyan deczentralizált, adminis traczionális munkásságnak, amely a ministerium ezen programmpontját van hivatva megvalósítani, még pedig az ottani viszonyokhoz mérten és intenzivebb módon. Azonban ezen elismerésem mellett kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a felvidéki kirendeltség összes kiadásainak fedezésére csak 450.000 K-át irányoz elő. Ez oly kevés, hogy a kirendeltség kénytelen lesz intenzív gazdasági törekvésének feleutján megállani, mert ezzel az összeggel 5 megyére szóló gazdasági kultúrát kifejleszteni nem lehet. Ennek folytán hogy ugy mondjam, sok termékeny mezőség fog parlagon maradni, s emellett olyan fontos intézmény, mint pl. a gazdasági iskolák intézménye, egészen figyelmen kívül fog hagyatni. Itt nagy sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy az egész Felvidéken nem rendelkezünk eddig gyakorlati gazdasági iskolával és így hiábavaló az a törekvés, hogy intenzív gazdálkodást megteremtsünk, mert hiányzik az a nemzedék, amely ezt a programmot végrehajtsa. Épen azért nagy köszönettel tartozom a minister urnak azon intézkedéséért, hogy most először ebbe a költségvetésbe fölvett egy tételt abból a czélból, hogy épen megyénkben felállítson egy gyakorlati mezőgazdasági iskolát. En kötelességemnek tartom, hogy a minister ur ezen ténykedéseért itt ugy megyém, mint a felvidéki gazdaközönség nevében köszönetemet nyilvánítsam. De engedje meg a t. ház és a t. mmister ur, hogy itt ezen alkalommal megállapítsam azt, amit különben az ő intencziója is követni látszik, amidőn gyakorlati gazdasági iskolát állit fel, amelyben, amint hallom, az illető vidék nyelvén történik majd a tanítás, hogy t. i. ezen mezőgazdasági iskolákban olyan gazdálkodókat neveljünk, akik szeréttel visszatérnek majdan az eke szarvához és nem kívánkoznak valami, mondjuk hivatalszolgai vagy egyéb alkalmazás után. Ezt azért tartóin fontosnak, hogy ezen iskolák által megnyerjük azt a gazdálkodó társadalmat, amely azután az intenzív gazdálkodást a Felvidéken végre is hajtsa. De itt még egyszer hangsúlyozom, hogy ezeknek az iskoláknak feltétele az, hogy miután nemzetiségi vidéken vannak tervezve, természetesen, hisz ez természetes dolog is, az ottani vidék anyanyelvén történjék az oktatás, mert csak ugy vagyunk képesek eredményt elérni. Abból az okból is szükséges, hogy ezt megtegyük, mert csak így vagyunk képesek a kívülről ható vonzó erőt ellensúlyozni, amely pedig, amint azt ma itt hallottuk, a szomszéd állam kulturálisabb helyzeténél fogva megvan. Igen t. képviselőház ! Ezen pénzügyi résztől eltekintve, kell még a ministeri kirendeltségeknek sok és nagy nehézséggel megküzdeniök. Ilyen nehézség pl. társadalmunk közismert közönye, amelylyel az ilyen közhasznú, a nép érdekében fekvő, de sajnálatosan tiszteletdíj nélküli működéssel szemben viseltetik. A további nehézség, hogy a ministeri kirendeltségek sok helyütt a nép bizalmatlanságával találkoznak. Epén azért kerülendő minden olyan rendszernélküli intézkedés amely az ilyen bizalmatlanságot felkeltené a népben. Végül igen nagy nehézségnek tartom, amelylyel a ministeri kirendeltségeknek meg kell küzdeniök, a felvidéken, és egyáltalában nemzetiségi vidékeken előforduló társadalmi elkülönülést. A magam részéről nem helyeslem ezt, de hogy milyen fontos nemcsak ezen tisztán gazdasági kérdésben, hanem egyáltalában a nemzetiségi kérdés megoldásánál, nem kell egyebet mondanom, minthogy rámutatok a minsterelnök ur azon felszólalására, ahol ő érinti e kérdést és azon óhajának ad kifejezést, hogy ez az elkülönülés mindkét részről szűnjön meg és törekedjünk ezen elkülönítési falakat eltávolítani. (Helyeslés.) Hogy miképen lehetne ezen elkülönítést megakadályozni, azt mostani felszólalásom tárgyává nem óhajtom tenni, hanem csak bátor vagyok rámutatni arra, hogy igenis van gyakorlati példa, ahol az elkülönülés már megszűnt. Bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni az én megyémbeli viszonyokra. Az én megyém vezetői, a zsolnai kirendeltség vezetőjével egyetértően megértették azt, hogy mikép lehet ezt az elkülönítést megszüntetni, örömmel adhatom tudomására a t. háznak, hogy az én megyémben nyelvkülönbség nélkül megvan a társadalmi béke. (Élénk helyeslés.) Még csak a kirendeltségekkel kapcsolatos egy pár javaslattal akarok foglalkozni, amikot a t. minister ur és jelenlevő t. képviselője, az államtitkár ur figyelmébe ajánlom a felvidéken növekedő mezőgazdasági munkáshiány ijesztő mértékét és egyúttal abnormális voltát is, mert pl. az idei őszön sok száz vaggonra menő burgonya kiszedetlenül maradt a földben, sőt amint hallom, sok helyütt a czukorrépa kiszedése körül is nagy nehézségek voltak és eltekintve az Amerikába kivándoroltaktól, akik inkább ipari munkára mennek ki, légiószámra vándoroltak ki a mező-