Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-422

344 k22, országos ülés 1912 deczember 9-én, hétfőn. egész hazánk, s addig lehetetlen továbbfejleszteni az országot. Ha azt akarjuk, hogy több legyen a kenyér, többnek kell lennie a földmivelő népnek is s annak a földmivelő népnek több földjének kell lennie ; azon kell tehát lennünk, hogy elsősorban a kötött birtokok, azután a nagybirtokok parczellázás által a nép kezébe, kerüljenek. így aztán felvirulhat a nemzet ugy osztályainak szaporodásával, mint gazdaságilag, vagyonilag, legfőkép azáltal, hogy egy konzumens tömeg volna az országban, amely konzumálná az ij^ar termékeit. Annak, hogy iparunk és kereskedelmünk annyira hátra van, legfőbb oka az, hogy nincs konzumens tömeg. Mert mit konzumálhat az a szegény falusi ember, aki annyira szegény, hogy napi munkája mellett még a ruháját is magának kell készítenie ? Mit konzumálhatnak a szabótól, az iparostól vagy gyárostól, ha nem gondoskodunk egy nagy konzumens tömegről ? Es a leghálásabb és legjobb konzumens tömeg az ipar és a kereskedelem számára is a jómódú földmives nép s ha igy a földmives népet megerősítenénk, akkor a többi osztályok egy egészséges földmivelő osztály mellett maguk is jobbmóduak lehetnének és sokkal jobban érvényesülhetnének. Most azonban a nagybirtokoknak nyomása, átka miatt egy nagy kő nehezedik az egész országra, az összes népek lelkére és testére, ugy hogy azok nem is mozdulhatnak. Bizony, ha én olyan gróf lennék, akinek 10—20.000 hold vagyona van, én szeretvén az én népemet s annak fejlődését kívánván, átengedném neki földemet csekély áron, hadd növekedjék. De én nem látom a magukat magyaroknak nevező tíz és százezer hold földdel biroknál azt, hogy ugy szeretnék az ő vérüket, mint ahogy én szeretném az én szlovák népemet és ugy iparkodnának az ő nemzetüket, fajukat emelni. így azután állithatom, hogy én nem hihetek az olyan hazafiság igaz voltában . . Elnök (csenget) : A t. képviselő urat eddig hagytam beszélni, daczára annak, hogy azok, amiket mondott, nagyon közel járnak az osztály elleni izgatáshoz (Igaz ! Ugy van !) s a legnagyobb mértékben elítélendőnek tartom, ha valaki ilyen czélból él vissza a képviselői mentelmi joggal. (Igaz! Ugy van!) Most azonban képviselő ur egyeseknek hazafiságát vonja kétségbe. Ezért a képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha ezt ismétli, meg fogom vonni tőle a szót. (Élénk helyeslés és taps.) Juriga Nándor: Továbbá érvényesülnie kellene a földmivelésügyi költségvetésben azon irányeszmének, hogy nem elégséges, ha a népnek földje van, de ahhoz tudás is kell. Mert, mit használ az, ha földje, van, de nincs hozzá szakképzettsége, műveltsége. S e tekintetben hiányosnak találom különösen az alsóbb gazdasági szakoktatást. Hogy ha vallási szempontból a különböző vallásfelekezetek a lélekbe beleoltják a különböző életfelfogások közül az ő vallásos meggyőződésüket, és gondoskodnak arról, hogy már az első elemi osztályban tanuljon a gyermek katekizmust és bibliát és továbbvezetik ezt a vallásos szakoktatást : én nem látom be azt, hogy miért ne volna lehetséges az, hogy a gazdasági szakoktatást épen ilyen módszerrel már az elemi iskolákban kezdenék, ugy hogy az első osztályban képekkel, később aztán könyvvel, katechetikus rendszerrel, egész kis gazdaságtant lehetne előadni. Annyival is inkább, mert ezek főként a falusi és gazdálkodó gyermekeket nagyon érdeklik, közelebb is vannak hozzájuk, mint akár a történelem, akár a földrajz, mert hiszen ezek a szaktanitások nem egyebek, mint rendszerbe szedett és tökéletesített tudások, amit többé-kevésbbé hazulról hoztak magukkal, és amit a legnagyobb figyelemmel, érdeklődéssel és örömmel tanulhatnának a gyermekek, már az elemi iskola legelső éveiben is. Miért ne lehetne ezt tovább fejleszteni később is. Hiszen van oly fontos az élet szükségleteinek megszerzése, mint a történelem, a földrajz, vagy bármely más tantárgy. Miért ne lehetne ezt a középiskolákban is tanítani ? Hiszen felnövünk mi, középiskolát végzett emberek, sokszor oly vastag tudatlanságban gazdasági téren, hogy mint ügyvédek, papok, orvosok, tanárok, annyi fogalmunk sincs a gazdasági munkáról és produkczióról, mint az utolsó tudatlan falusi gazdának. Ugy, hogy sokszor nevetségessé válunk mi, akik jaedig bizonyos tekintetben hivatva vagyunk vezetni a népet. A nép azt hiszi, hogy a tanult ember máshoz is ért, nemcsak az ő egyoldalú szaktudásához. Épen azért ezt a szellemet, ezt a tudást az egész társadalom sajátjává kellene tenni, és a gazdasági szakoktatást kisebb-nagyobb mértékben tanítani kellene kezdve a népiskoláktól végig. De különösen fontos, hogy nincs kellőképen kifejlesztve a gazdasági népies szakiskolák rendszere. Itt nagy szomorúsággal kell valamennyiünknek konstatálnunk azt, hogy Magyarországon, ebben az agrár-országban, megeshetik az, hogy be kell szüntetni a gazdasági nép- és szakiskolákat. Ha jól emlékszem, Kisküküllő vármegyének, vagy egy más vármegyének alispánja jelentette, hogy nem akadtak gyermekek még az alapítványi helyekre sem a gazdasági szakoktatásra. Miért lehetségez ez ? Valószínűleg azok az iskolák nem voltak . eléggé szakiskolák és népiskolák. Valószínűleg ezeknek is megvan az a hibájuk, amely valamemiyi iskolában megvan nálunk, hogy megtanítják az embereket uraskodni, de dolgozni nagyon kevéssé. Ahol a fődolog minél kevesebbet tanulni és minél többet léháskodni. És ez az úrhatnám szellem, ez a bizonyos élhetlenségi fogalom kifejlődik a mi iskoláztatásunk folytán és szerény meggyőződésem szerint. Ez a legnagyobb oka lehetett annak, hogy szinte nevetségessé lettek a gazdasági szakiskolák. Itt különösen a földmivelésügyi minister ur szíves figyelmébe bátorkodom ajánlani a hasonló természetű cseh szakiskolákat. (Halljuk/) Egyáltalán Magyarország kis ország. Ne legyünk oly nagyravágyók. Ne irányítsuk magunkat angol és