Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-421

338 tói. országos ülés 1912 deczember 7-én, szombaton. a mindennapi legszükségesebbeket megkapja, hanem ott, ahol a törvénykatóságok és némely helyen a városok rászánták magukat arra, hogy munkásházakat épitsenek, — olcsón is lakjanak — ezek a munkásházak képeznék második lépcsőjét annak a gondolatnak, hogy saját takarékosságuk által miképen tudják nyugalmas jövőjüket, exisztencziájukst biztosítani. (Helyeslés.) Annak a napszámos embernek tehát, akinek a részére a törvényhatóság a falujában egy munkásházat épit, amely munkásháznak 30 évi amortizácziója alig egykét forinttal több, mint az a bérösszeg, amelyet a napszámos a saját pénzéből, egy egyszobás és egy félkonyhából álló lakásért fizetni kénytelen, ennek a munkásháznak a felépítése által biztosítjuk azt, hogy ő a bérfizetésnek pár forinttal való megtol dásával, a maga saját házában lakhat a saját házában élhet. Ezáltal felsegítettem ezt a szegény napszámos embert a. megélhetésnek egy jobb, egy második fokára, ami nemcsak azt fogja eredményezni, hogy ezen szegény embernek a mindennapi megélhetésük könnyebbé válik, hanem ki fogja irtani azt a gyűlölködő érzést, azt a fanatikus, határt nem ismerő gyűlölködést, (Igaz ! ügy van!) amelylyel ez az osztály viseltetik mindenki ellen, akinek csak valamije is van. (Élénk helyeslés.) Ha ezt a napszámos munkásembert otthonhoz jutta'juk, akkor felébresztjük benne a takarékosság iránti érzéket is. Fölébresztjük benne azt a tudatot, hogy munkájának gyümölcse révén egy jobb, boldogabb ós szebb időnek nézhet elébe. (Igaz! ügy van!) A takarékosság érzése pedig egyidejűleg felébreszti benne a munka szeretetének érzését. Ez utón megvalósul az az egyetlen mód és egyetlen jogos jogczim, hogy miként teremthet magának jobb létet, és meggyőződik arról, hogy a szorgalom miképen jutalmazza meg a munkát és a takarékosságot és miként vezet végeredményében a vagyon gyűjtésére. (Igaz ! ügy van J) Ez egy egészséges, okos és mindenki által követhető, elfogadható ut és mód. (Igaz ! Ugy van !) Hogyha az a gyűlölet ezeknek a miihóknak a szivéből kitöröltetik és annak helyét a munka szeretete s a remény érzése foglalja el, akkor ebben az országban az a nagy és nem egy helyen fellobbanó társadalmi ellentét, amely a vagyontalan és vagyonos osztály között sokszor megnyilatkozik, el fog enyészni, s ezzel lehetséges lesz azt a baráti szerető viszonyt, amely régebben ur és szolga között fennállott, a munkás és földbirtokos osztály között, talán újból megvalósitani. (Helyeslés.) Közös kötelességünk, t. képviselőház, nekünk, akik hivatva vagyunk az ország ügyeinek intézésébe befolyni, ilyen irányban gondoskodni azokról, akiktől elvárjuk, hogy ne a gyűlölet érzésével, hanem a szeretet melegével közeledjenek hozzánk és akiktől elvárjuk, hogy ne a pusztító kéz, hanem a dolgozó kézzel legyenek a társadalom tagjai. Hogyha mi szorgos figyelemmel, szeretettel és türelemmel, ebben a szociális irányban gondoskodunk és dolgozunk, akkor azt hiszem, a viszonyoknak ezen jóra változása okvetlenül be fog következni és ezzel egyidejűleg talán be fog következni más oly gazdasági bajoknak az elhárítása is, amelyek a munkáskérdéssel szoros összefüggésben állnak, de amelyekről ez alkalommal bővebben megemlékezni nem akarok. (Helyeslés.) Csak jelzem, hogyha az ilyen munkás embert hozzászoktattuk a vagyonszerzés lehetőségéhez, s hogyha erre nézve neki a módot megadjuk, akkor az a munkás a legnagyobb valószínűség szerint meg fog maradni azon a vidéken, ahol megtelepedett és bizonyára annak a vidéknek gazdasági érdekeit sokkai jobban fogja szolgálni, (Helyeslés.) mint hogyha ezek a munkások földönfutó, vagyontalan és helyhez nem kötött napszámosai lennének a nemzetnek. (Helyeslés.) E két lépcső után — nem tudom elég világosan fejeztem-e ki magamat — (Tetszés.) fog következni egy harmadik fejlődési fok és ez az, amikor ugyancsak ezek a szegény emberek takarékos keresetükből esetleg már egy-két holdat bérbe fognak vehetni. Mert azt a napszámos embert, aki takarékosságból állatokat szerzett, a maga házában lakik, egy kis bérföldet vehet, csak egy lépés választja el attól, hogy kitartó munkájával, gondos tőkegyűjtésével egy-két hold földnek urává is legyen. És ha milliók és milliók alkalomadtán képesek lesznek arra, hogy nem könyöradományokból, nem állami támogatásból, hanem a maguk becsületes munkájából lábra állnak és családjuknak boldogulását biztosítják, akkor olyan egészséges módját találjuk meg a szocziális gazdasági kérdés megoldásának, amely az egész ország lakói között boldog, megelégedett embereket teremthet. (Éljenzés.) Ez volna nagy vonásokban a szocziális része a birtokügyi kérdéseknek. De a birtokpolitikának van még egy nagy és nevezetes jiontja, amelyről csupán azért akarok megemlékezni, mert bizonyos várakozásokkal szemben, a nehéz pénzügyi, külügyi és társadalmi viszonyok nem tették lehetővé, hogy bizonyos eredményekkel számolhassak be a t. képviselőháznak. Ez a középbirtokosság megóvásának és erősbitésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügyi minister ur a múlt évben a képviselőház hozzájárulásával bizonyos állami birtokokat jelölt meg azon czélból, hogy ezekből az ország különböző vidékein lehetőleg középbirtokok szakittassanak ki, amelyeknek ugy a gazdasági, mint nemzeti birtokpolitikai téren nagy szerep jut. A nemzetiségi vidéken pedig nemcsak oktatói és irányitói a gazdasági életnek, de társai a magyar nemzeti eszmének. (Helyeslés.) Ezeknek a középbirtokoknak fennállása és szaporítása nagy nemzeti érdek. De ennek megvalósítása talán még nehezebb, mint a kisebb exisztencziákra vonatkozó előbb ecsetelt birtokpolitikai kérdésnek megoldása. Én ezt a kérdést ma hosszasabban fejtegetni nem akarom. (Halljuk ! Halljuk!) Lesznek erre hivatottabbak a költségvetés tárgyalása során, csak azt akarom megjegyezni, hogy a földmivelésügyi minister