Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

deczember ü-án, pénteken. 312 iAú. országos ülés 19Ü nem is lehet felelős, mert nem volt hivatalban. Amik az ő hivataloskodása alatt történtek, azokért természetesen felelős, de én ezekről abszolúte nem beszéltem, egyetlen tényre vagy adatra sem hivatkoztam, amik az ő hivataloskodásának idejébe esnek, minden hivatkozásom megszűnt 1911-gyel. Engedje meg a t. ház, hogy különösen Antal Géza t.- képviselőtársam beszédére kitérjek, amely részletesen foglalkozott az én adataim bírálatával. Velem megesett az a malőr, hogy beszédemben azt mondottam, hogy nagy fáradtsággal állítottam össze ezeket az adatokat, amelyeket részben a ház elé terjesztettem, nagy részben nem terjesztettem a ház elé. Igaz, sem a háznak, sem a nyilvánosságnak nincsen semmi köze ahhoz, hogy valaki fáradtsággal késziti-e elő a maga adatait, vagy könnyű szerrel. Mondom, elismerem, hogy Ízléstelenség volt azt mondanom, hogy fáradtsággal készítettem elő. T képviselőtársam ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy kárba veszett, hiábavaló volt ez a fáradság, hiszen ezeket az adatokat megtalálhattam volna az általa megnevezett statisztikai ós egyéb kompendiumokban. Bátorkodom t. képviselőtársamat kérdezni, hogy miért ad ő nekem olyan tanácsot, amelyet ő maga a saját szakmájában nem követ ? T. képviselőtársam a maga szakmájában meg van szokva, mindig az eredeti forráshoz visszatérni és onnan venni az adatait, a tanulmányait. Én is ezt követem a magam szakmájában és nem követhetem azt, hogy azokhoz a kis kézi könyvekhez folyamodjam, amelynek régebben, mikor még a könyvesboltokat jártam, az volt a czime, hogy »A kis nürnbergi tölcsér, vagyis miként lehet valaki 24 óra alatt fizikus, vegyész stb.« Ez nagyon könnyű ut, de én egész életemben azt követtem, most is azt követem, hogy soha nem hozok a nyilvánosság elé olyan adatot, amelyet nem magam verifikáltam. Ezért nem használhatom én a berni nemzetközi postaés táviróhivatal kiadványait sem, mert ott csak a posták életének külső nyilvánulásairól kap az ember képet, de arról, hogy hogyan működik valamely intézmény, hogyan elégíti ki az illető állam közszükségletét, erről sem azokból a kompendiumokból, sem a berni postahivatal kiadványaiból nem lehet képet kapni. Evégre az illető államok posta-igazgatásának hivatalos kiadványait kell tanulmányozni, amelyek rendszerint nagyterjedelmüek. Ehhez a tanulmányhoz a forrásokat, igenis, nem volt könnyű megszerezni, mert legnagyobbrészt nem kaphatók könyvárusi utón; levelezni kellett az illető postaigazgatóságokkal, olykor, különösen a magyar forrásokért, valósággal kunyerálni kellett; ezeket be kellett szerezni és ezek beszerzése, sajnos, igen nagy fáradtsággal járt. Ebből a tanulmányból merítettem én arra a nyilatkozatra az alapot, hogy a magyar posta nem áll feladata színvonalán. Teljesen félreértettek. Különösen félreértett t. barátom, Bichter János képviselőtársam is, mint hogyha én a magyar postaszemélyzet tevékenységéről akartam volna lesújtó kritikát gyakorolni, ez teljesen távol állott tőlem, és a postások közt nincsen senki, aki ezt igy fogta volna fel. Én nem a magyar posta- és táviró-személyzet működéséről gyakoroltam birálatot. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az, amennyire a berendezések megengedik, a ^legteljesebb mértékben teljesiti kötelességét. Én a magyar postaigazgatás intézményéről, mint ilyenről, amely nem az expeditiv személyzet tevékenységével áll összefüggésben, gyakoroltam kritikát. A magyar postaigazgatás, hogy csak egyes szemelvényekkel igazoljam, sajnos, nem tud versenyezni a privát vállalkozással, ámbár igen sok előnye van felette. Vegyük a külföldi hírlapok kézbesítését BudajDesten: a Budapestre jövő bécsi és egyéb külföldi lapokat a privát vállalatok legalább két órával korábban kézbesitik, mint a magyar királyi posta. Aki külföldi lapokat járat, annak erről közvetlen tudomása van. A magyar jDosta nem tud konkurrálni a gyorsáru-szolgálat terén sem a privát vállalkozással, pedig a privát vállalkozás megfizeti a teljes szállítási dijakat, holott a posta a vasúti szállításért majdnem semmit sem fizet, kivéve a helyi érdekű vasutaknak fizetett szállítási átalányokat, amelyek a helyi érdekű vasutak létesítésének előmozdítására szolgálnak. A privát vállalkozással e téren nem tud konkurrálni a posta, mert agyon vexálja a közönséget olyan rendelkezésekkel, amelyeknek a kereskedelem képtelen eleget tenni. Például előírja, hogy meddig szabad csomagokat nagyobb mennyiségben feladni. Előírja, hogy meddig kell azon csomagokat, amelyeket a posta a kereskedőktől és iparosoktól maga hoz el, a feladásra készen tartani: mind oly intézkedések, amelyeknek a kereskedelem megfelelni nem kéjnes. Ezért prosperálnak Magyarországon oly mértékben, mint sehol a világon, Amerikát kivéve, ahol a posta nem csinál a magánvállalkozónak e tekintetben konkurrencziát, az u. n. gyorsáru-szállitó vállalatok, nagy hátrányára a magyar posta jjénzügyeinek. Amikor én azt mondtam, hogy a magyar posta az ország közérdekeit nem a megfelelő mértékben szolgálja ki, akkor én elsősorban az ország mezőgazdasági lakosságának érdekeit tartottam szem előtt, amely ma csak a postaszekrények vagy pedig a faluzó levélhordók révén jut fel a postához. Én a budapesti postakiszolgálás utcunque megfelelőnek tartom; de hogy jogom volt azt kérdeznem, hogy a magyar j>osta az ország lakossága iránt tartozó kötelességót kellőlen teljesiti-e, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy csak két számot hozzak fel. (Ralijuk! HattjuJc!) Faluzó levélhordójárat van Magyarországban 664 hivatalnál rendszeresítve, Ausztriában 3405 hivatalnál; Magyarországban a faluzó levélhordók érintenek — az egész országot tessék venni — mindössze 10.098