Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

deczember 6-án, pénteken. 296 íÉO. országos ülés 1912 i Lenjgyeí Zoltán; ... előharczosa azt mon­dotta kozbeszólólag i Legyen nyugodt, meg is álljuk, Meg is állották. Mert sem Holló Lajos, sem Justh. Gyula, sem gróf Batthyány Tivadar a kvóta­emelés ellen nem szavazott. Es aki ma azzal di­csekszik, hogy a kvótaemelés ellen nem szavazott, azt mondja : Igaz, hogy nem szavaztam mellette sem, mert kimentem. (Derültség.) Ez volt az ő hősi álláspontjuk. Es azután idéztem Kossuth Ferencz régi be­szédéből : Elvi álláspontunk jelzésén kivül pár­tunknak jelen esetben más hivatása is van, mondta akkor. Egyik, hogy lehetőleg hátráltassuk azt, hogy a kvóta felemeltessék, vagy ha ennek hátráltatása lehetetlen, legalább a fölemelés ne legyen hosszú időre biztositható. Másik feladata pártunknak, hogy megmutassuk az osztrákoknak, hogy Magyar­országon a kvótafelemelést könnyűszerrel keresztül­vinni nem lehet. (Mozgás. Derültség.) Es nem a baloldal szólt ez ellen, ahol akkor itt a többség ült, hanem Sándor Pál volt az egyet­len, aki közbeszólt: Dehogy nem lehet! T. ház ! Azelőtt Kossuth Ferencz azt mondta. : ^Magyarország kvótáját, ha a közös vámterület íentartatik, le kell szállitani: egyetlen alapos ellenérvet sem lehet felhozni a kvóta felemelése mellett«. Minister korában pedig nagy könnyed­séggel beleegyezett a kvótafelemelésbe, még pe­dig oly összeggel, hogy klasszikus tanuként idéz­hetem Beck volt ministereinököt, aki bizonyára álmában sem képzelte, hogy oly könnyű és oly magas kvótaemeléshez jut. Es ennek nem mondott ellent senki. Harminczan voltunk, akik a kvótaemelés ellen szavaztunk. Es ezek közül hatan vagyunk talán a ház tagjai, mert amilyen jól bánt el a baloldal, ép ugy a nemzet is a válasz­táson ezzel a csoporttal. Egyáltalán nem buzdult fel a közgazdasági önállóság követelésének hatalmas érzete sem Holló Lajosban, sem gróf Batthyányban, sem Justh Gyulában, sem a kvótaemeléskor, sem a kiegyezés­kor, sem később, csak két év múlva, mikor már a kvóta felemelése nagy nyugodtsággal megtörtént, és a nemzet lázongása is lecsillapult. Az önálló bank iránt való nagy buzgalom sem mutatkozott még 1907-ben. amikor ideje volt, és mikor az önálló bank felállítására vonatkozó indítványo­mat megtettem azzal az indokolással, hogy ha a kiegyezés nem jön létre, akkor a közös bank sza­badalma 1908 január 1-én automatice megszű­nik. Ennélfogva nekünk arra is be kell rendez­kednünk, hogy az önálló bankot felállitsuk. Wekerle a nagy közgazdasági egységek hiveül jelentette ki magát, kijelentette, hogy ő ebből az álláspontjából nem enged, és ha a másik álláspont többségre kerül, módjában lesz a háznak más ministereinököt bizalmával kitüntetni. Es erre az egész baloldal egyhangúan megszavazta a közös bankra vonatkozó javaslatot és bizalmat szavazott Wekerle Sándornak, a nagy közgazda­sági egységek hívének. T. ház ! 1907 folyamán, amikor az önálló bankról lehetett volna szó, amikor válságot lehe­tett volna politikailag előidézni, amikor a ki­egyezés bírálatáról lehetett volna szó, és senki sem vethette volna a másik szemére, hogy ő ere­deti álláspontját feladta, akkor az önálló bankról nem volt szó ; pedig az 1907-iki kiegyezésben, amelyről beszélek, igenis szó volt a bankkérdésről, de nem az önálló bank felállításáról, hanem ellen­kezőleg, az önálló bank feállitásának két oly teher­tételét iktatták be az osztrákokkal való megegyezés alapján és hagyta jóvá Kossuth Ferencz és fogadta el a kabinet és az egész többség, aminőt a szabad­elvüpárt soha az önálló bank kérdésében felállítani nem mert. Mert eddig az önálló bank kérdése eladdig ugy állott, hogy egyszerűen pénzügyi kérdés, vagy esetleg hatalmi kérdés volt, de nem volt semmi tehertétele, ugy, hogy a nemzet sza­badon térhetett volna rá a közös bank álláspont­járól a külön bank álláspontjára. Az 1907-iki kiegyezésben azonban elfogad­ták a Benedikt-féle formulát, és azonkívül lemond­tak arra az esetre, ha külön bankot állítanánk fel, a magyar papírok óvadékképességéről Ausztriá­ban. Tehát olyan tehertételt, a Benedikt-féle formulát, mely annak a megállapítása, hogy ha az önálló bank alapjára térünk át, Ausztriával szemben fennálló összes tartozásainkat azontúl kötelesek vagyunk aranyértékben fizetni, és a másikat, a papírok óvadékképességéről való le­mondást, két olyan tehertételt szavazott meg Holló Lajos, Batthyány Tivadar és az egész Justh­párt, hogy az önálló bank annál könnyebben le­hessen ezentúl felállítható. (Derültség és zaj jobb­felöl.) Hantos Eiemár: Nem tudták, hogy mit sza­vaztak meg ! Lengyei Zoltán : Ha azután tovább megyek és rátérek a ma is fennálló valóságos tehertéte­lekre, a legélvezetesebb kérdéssel kezdem, a dalmát vasút kérdésével. (Felkiáltások jobbfelöl: Hall­juk ! Halljuk ! Ez érdekes !) Azt hiszem, méltóztatik nagyon jól tudni, hogy Dalmáczia ez idő szerint sincs vasúti össze­köttetésben Ausztriával, ennélfogva annak forgalma részben a tengeren Fiume felé irányul, részben eset­leg a szárazfölödn, Bosznián és Horvátországon keresztül irányulhat Magyarország felé. A függet­lenségi pártnak évtizedes álláspontja volt Dal­mácziának Magyarországhoz való visszacsatolása ; a koalicziós kormány tehát ezen álláspontot meg­valósítandó, Dalmácziát Magyarország helyett Ausztriával kötötte össze vasúttal. (Derültség.) Beleegyezett egy olyan programmpont megvalósí­tásába, amelybe az érdekeinkkel való ellentétnél és drágaságánál fogva semmiféle előző kormány belemenni nem volt hajlandó és ha belement volna valamely magyar kormány, oly ellenértéket kötött volna Id magának, mely azzal a közgazdasági vesz­teséggel és óriási tőkeértékkel, amit bele kell fek­tetnünk, mindenesetre felért volna.

Next

/
Thumbnails
Contents