Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-420

292 4-20. országos ülés 1912 deczember 6-án, pénteken. kapitánynak egy parancsa van: »A1! liands on deck!«, hogy mindenki nyúljon a maga munkájához, mindenki segítsen cselekedni, igazítsa a vitorlákat és mentsen mindenki, amit tud, hogy a hajó el ne vesszen. Hát. t. képviselőház, én is azt mondom, hogy : Ali hands on deck ! Ez a kötelességtudás vezetett ide engem a képviselőházba, (Helyeslés és taps.) és habár én e miatt, a lapokban legalább, támadásokban részesültem, a melyeknek — én tudom legjobban — semmi alapjuk sincsen, mégis továbbra is teljesíteni fogom ezt a kötelességet, (Élénk helyeslés.) és ha a veszély nagyobb lesz, ha a mi alkotmányos életünk csakugyan veszedelemben van, akkor hiszem, hogy nem magam, vagy legalább nem kevesed magammal fogok ide jönni, hogy az ellenzéken teljesítsem kötelességemet. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Csak kevés szóval akarom kifejezésre juttatni és a nyilvánosság elé hozni a kereskedelmi tárczára vonatkozó észrevételeimet. (Halljuk ! Halljuk I) Nálunk a kereskedelemügyi ministerium, mely mint tudjuk egyszersmind közlekedésügyi ministerium is, nagy feladatot van hivatva teljesíteni : nemcsak az anyagi dolgokat lebonyoütani, nemcsak a magyar hon termékeit kivinni a külföldre és viszont a mi szükségleteinket behozni a külföldről, nemcsak ilyen anyagi czélokat szolgál, hanem van ezeken kívül és ezekkel kapcsolatosan egy ideális czélja is, és ez az, hogy a nemzetek között a kölcsönös megértést, az érdekközösséget létrehozza és ezáltal a békének alapjait megteremtse. Es ha minket most a háború veszedelme fenyeget, annyival inkább tudjuk megérteni ennek a béketeremtő akcziónak a nagy fontosságát. Hiszen a gazdasági érdekek közösek, t. ház, ezek azok, amelyek a nemzeteket és népeket kölcsönös megértésre tanítják, és csakis a nemzeteknek békés együttműködése képes a jövő fejlődést biztosítani. (Helyeslés.) Hogyha a múlt századokban, pl. Flórencz, Pisa, Siena, Velencze vagy Génua egymással hosszú éveken át háborúskodott, egymást pusztították, ennek az volt az oka, hogy ezek mind külön gazdasági czentrumokat képeztek. A közlekedési eszközök fejlődésével ez a külön gazdasági állapot megszűnt és megteremtődött az Unita Itália, amelyben most már lehetetlenség is azt gondolni, hogy egyes városok egymással háborút viseljenek. A mai közlekedési eszközeink fejlődésétől várjuk azt, hogy meglegyen az Unita Európa, — nem mondom, mint egy általános köztársaság, mert kívánom az államoknak és államformáknak állandóságát és a népeknek, nemzeteknek önállóságát — de a közlekedési eszközök fejlődése fogja megteremteni azt az európai érdekközösséget, gazdasági közösséget, amelytől reméljük egyszersmind, hogy az európai békének lesz a megalapítója. (Helyeslés.) Azért helyezek nagy súlyt arra, hogy a mi közlekedésügyünk necsak a gazdasági, a kereskedelmi érdekek lebonyolítását szolgálja, hanem hogy egyszersmind ennek a nemzetközi érintkezésnek lehetőségét, könnyebbségét mozdítsa elő. E tekintetben ráutalok arra, hogy más országokban, nevezetesen Ausztriában is, a vasúti ministeriumnál van egy külön szakosztály, amelynek czélja és feladata az idegenforgalom előmozdítása, amely nem ldmél költséget, hogy Ausztria szépségeit, szép vidékeit, nevezetességeit a külfölddel megismertesse, hogy a külföldi vendégeknek az Ausztriában való utazását megkönnyítse, tanácscsal szolgáljon nekik. Hiszen tudom, hogy nálunk is történt már e téren valami, hogy nálunk is kiadta a kereskedelemügyi ministerium angol, franczia és német nyelven Magyarország ismertetését egy szép, de vaskos, drága könyvben. Nem ez az, ami ezt a czélt előmozdítja. Büszkén állithatom, — külföldiekkel sokszoros összeköttetésben vagyok, innen szereztem azt a tapasztalatot, — hogy Magyarországot a külföldiek, azok a kevesek, akik idejárnak, igenis megszeretik, el vannak bájolva Magyarországtól. Igaz, hogy mi jól meg is tudjuk traktálni azt a kevés idegent, aki idejön. (Derültség.) De tessék elhinni, az igazi ideális embereket, akik tanulás kedvéért mennek külföldi országokba, az ilyen traktálásokkal nem nyerjük meg, azok számára ez inkább teher, mely elvonja őket a szépnek, hasznosnak tanulmányozásától. Nekünk azon kell lennünk, hogy a külföldi ismerje meg minél jobban a mi magyar hazánkat, és azért nagyon kívánatos volna, ha nálunk is léteznék egy idegenforgalmi központ a mmisteriummal kapcsolatban. Hiszen azt is tapasztalatból tudom, többen mondották nekem külföldiek, hogy ők Bécsig eljöttek és félig-meddig gondoltak arra, hogy tovább mennek Magj^arországba és megnézik a mi szép Budapestünket, de akárhányszor épen a bécsi vendéglősök, vagy vendéglőportások — mert ez egy neme az utazó tanácsadóknak, — azt mondták : Ugyan, nem érdemes oda elmenni abba a drága városba, és sajnos, azt is hozzá szokták mondani, — j>edig ugy vélem, nem érdemeltük ezt meg, — abba az erkölcstelen városba. (Zaj.) LatitlOVitS Pál: Bécs ép oly erkölcstelen ! Giesswein Sándor: Epén azt mondtam, hogy nem érdemeltük meg ezt a ráfogást. De az tény, amelylyel számolnunk keü, és amelyet en tapasztalatból igen sokszor láttam és hallottam, hogy a külföld előítéletekkel van eltelve Magyarországgal szemben. Ha mi az európai kultúrnépek között azt a helyet akarjuk elfoglalni, amelyet, ugy vélem, mindannyian ambiczionálunk, akkor azon kell lennünk, hogy Magyarországot a külföld előtt megnyissuk, Magyarországról a külföldnek kellő tájékozást adjunk, nemcsak olyan könyvekben, amelyekben talán egyes államférfiak érdemei vannak különösen kiékesitve, hanem praktikus, kisalakú, zsebben hordható, szép illusztrácziókkal ellátott könyvekben ismertessük Magyarországot, és adjunk alkalmat a külföldnek, hogy honunkat meglátogassa. (Elénk helyeslés.) Ne tessék rossz néven vennni' hogy Ausztriára hivatkozom, hí-