Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-419
479. országos ülés 1912 deczember 5-én, csütörtökön. 277 mondja, hogy nem is a hivatalnokokat bántotta, hanem — ha jól értettem — inkább a posta vezetőséget. Heltai Ferencz előadó : ügy van ! Richter János : De — és itt megígérem, hogy ez lesz utolsó hasonlatom — ugy járt a t. előadó ur, mint az a sanda mészáros, aki, mikor az áUat fejére banzsalitott, pont éppen a derekára ütött, (Derültség.) mert ami a fejnek fáj, az fáj a többi testrésznek is és miután az egész intézményt állította ugy oda, ez feltétlen elkeseredést szült azokban a hivatalnokokban, akik pontosan, lelkiismeretesen végzik ezt az idegölő munkát. T. ház ! Én tulajdonképen egy rövid kérelmet akartam előterjeszteni az igen t. kereskedelemügyi minister úrhoz. A t. előadó ur hivatkozott arra, hogy nagy a személyszaporitás, sok pénz kell a postára. Konczedálta azt, hogy a posta egy kultúrintézmény. Igazat adok neki abban, hogy emellett kell, hogy az állam pénzügyeit is szolgálja. De ha a posta kultúrintézmény, — amint tényleg az — akkor elsősorban nem kell kutatni ama bizonyos hányadost, nem a rentabilitást kell nézni, hanem mindenesetre elsősorban az erkölcsi hasznot. De ezek a hivatalnokok nincsenek valami fényesen fizetve és — itt rátérek magára a kérelemre — vannak itt igazi páriák, az u. n. negyedosztályú — vagy nem tudom hogy hivják — kincstári postaalkalmazottak, az expoziturák alkalmazottai, akik 200—400—600—700 koronáért kötelesek hiven szolgálni, manipulálnak rettenetes sok pénzzel, hasznot hoznak az államnak és az állam ilyen mostohán gondoskodik róluk. Nagyon jól tudom, hogy mostanában a mi szigorú pénzügyministerünlc leengedte a sorompót és a táblára ráírta a jelszót: elég, többet nem adok ! De én egy alázatos kérelemmel fordulok a t. kereskedelemügyi és a t. pénzügyminister úrhoz is. A pénzügyminister ur nagy csodákat művelt : beáliltott egy két milliárdos költségvetést, még pedig deficzit nélkül. Lehetséges, hogy még a jövőben is fog egy kis c;odát művelni, lehet, hogy megmarad neki néhány megspórolt garasa és arra kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, foglalja le már előre ezeket a megspórolandó garasokat és juttassa azokat a jövőben a szegény, igazán borzasztó sor.-ban sínylődő postamestereknek. 600 koronából a mai időben megélni igazán nem lehet, mert ez még a mindennapi kenyérre sem elég. És ha egy ilyen szegény postamester 40—50 év múlva kidől — mert nincs oly nagy igénye, mint a tanár uraknak — az utolsó kenyerét is elveszi az állam, mert nyugdija sincs biztosítva. Ezzel a szerény kérelemmel fordulok a fenkölt lelkű kereskedelemügyi minister úrhoz, amikor ezeket a szegény páriákat az ő grácziájába ajánlom; biztosan tudom, hogy alázatos kérelmem utat talál az ő szivéhez és remélem, hogy talán a legközelebbi időben a t. előadó ur már örömmel fogja előterjeszteni az erről szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző : Antal Géza ! Antal Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szóló t. képviselőtársam az előadó ur eljárását tüzes paripára ült lovas vágtatásához hasonlította, de én ugy látom, hogy e tekintetben ő is hasonló nyomon jár, mert igazán olyan tüzesen vagdalkozott jobbra-balra, tanárok, vármegyei tisztviselők és minden egyebek ellen, hogy csakugyan az a paripa, amelyre ezúttal felült, kétségtelenül nem a hidegvérű, hanem melegvérű lovak közé tartozik. Ám magának az egész beszédnek alaptenorja az volt, hogy sajnálattal látta azt az erős támadást, amelyben az előadó ur vasúti intézményünket, de különösen postaintézményünket részesítette. Erre már Hegedüs Kálmán t. képviselőtársam is ozélzott és egy bizonyos fokig ügyvédjévé állott annak a nézetnek, hogy az előadó ur nem a pénzügyi bizottság véleményét képviseli az előadói székben, hanem ép ugy, mint minden más képviselő, a maga saját nézetét. Én, t. ház, a kérdésnek ehhez a részéhez egyáltalán nem akarok szólni. Hiszen az ugy gondolom, minden egyes képviselő egyéni ízlésétől függ, hogy, mikor az előadói székben ül, a pénzügyi bizottság véleményét tolmácsolja-e vagy saját egyéni nézetét. Es igazán izlés kérdése, amelyhez szólni jogilag pláne nem lehet, hanem az kétségtelen, hogy egy előadói székből elhangzott súlyos kritika kétszeresen súlyosan esik a mérleg serpenyőjébe, különösen akkor, mikor az előadói széket egy olyan szakértő egyéniség tölti be, mint amilyen az igen t. előadó ur aki mind a posta, mind a vasúti ügyek terén teljes otthonossággal mozog és akinek véleménye különösen akkor, hogy ha az egyúttal, mint a pénzügyi bizottság szakelőadójának véleménye jelenik meg, kétszeresen számot tarthatna arra, hogy a legkitűnőbb figyelemben részesittessék. Mielőtt azokra a vádakra rátérnék, amelyeket a t. előadó ur főleg postaintézményünk ellen felhozott, ki kell jelentenem, hogy teljesen egyetértek Hegedüs Kálmán t. képviselőtársammal abban, hogy a felelősséget akárki másra áthárítani és a felelős ministert a felelősség alól kivonni, nem lehetséges. (Igaz ! Ugy van !) Heltai Ferencz előadó: Azt nem is tettem. Antal Géza: Az képezheti komoly consideratio tárgyát, hogy épen ezeknek az állami üzemeknek nagymérvű kiterjesztése, amely az utolsó 10—15 évben eltőtünk lefolyt, talán kívánatossá teszi azt, hogy a kereskedelmi tárcza kettéosztassék, hiszen, mint méltóztatnak tudni, ez nem mai gondalot, és hogy külön közlekedésügyi ministerium alkottassék, de mindaddig, amig a kereskedelemügyi minister azt a tárczát a maga egészében kezeli, annak a tárczának minden egyes tényeért felelős és, bocsánatot kérek, nem lehet itt a parlamentben olyan nézetet hangoztatni, mintha a felelős minister valamiért nem volna felelős, amit az alárendelt hatóságok vagy közegek végeznek.
