Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-419

Í19, országos ülés i9í% deczember 5-én, csütörtökön. 271 lékeket és gépeket ismerje. Továbbá szükségesek kereskedelmi ismeretek, mindezek igen fontosak, hogy az iparos versenyképes legyen. Ismernie kell a kisiparosnak a beszerzési forrásokat, amennyiben az iparában használt anyagok és eszközökre vonatkoznak. Tudnia kell, hogy gyártmányának melyek a legjobb piaczai, eladási forrásai. Tudnia kell, hogy mily utón, mily forrásokból szerezhet tájékoztatást a beszerzési és vásárlási piaezokról és ozégekről; és azután elsőrendű fontosságú az, hogy a kereskedelmi szokásokat ismerje, hogy tudja a kalkulácziót, hogy üzletének mérlegét meg tudja csinálni stb. Mondom, t. ház, a technológiai iparmúzeum évi jelentéséből kiderül, hogy e téren mily nagysikerű tevékenységet fejtett ki ez az intézet. Ha mindazokkal az eszközökkel rendelkeznék, amelyekkel rendelkeznie kellene, vagy rendelkeznék legalább azokkal, amelyekkel a múltban birt, akkor talán felesleges is volna felszólalásom. De felszólalásom további folyamán egy igen különös tényre fogom felhívni a t. ház és t. minister ur figyelmét, amely tény tulaj donkép igen nagyrészben megbénította a technológiai múzeum üdvös tevékenységét. Hogy ezt megtehessem, hogy indokolásomat előadhassam, legyen szabad a múzeum évi jelentéseiből egynéhány passzust felolvasnom. így 1907. évi jelentésében rámutat először arra az üdvös tevékenységre, hogy az önálló iparosokat kezdte oktatni. Rámutat arra, hogy az ipari oktatást Magyarországon ugy kezdték, hogy ipariskolákat állítottak fel, melyekbe a népiskolát vagy polgári iskolát végzett növendékeket vették fel, kiknek egy része, mint ahogy ma is igy van, az iskolából kikerülve, csak a proletariátust szaporította, vagy hivatalnoknak igyekezett menni, de nem lett belőle iparos. Ennek következtében átalában véve sokkal sikeresebbnek Ígérkezik az a tevékenység, mely az életben már működő iparost és iparossegédet igyekszik kioktatni és irányítani mindazok tekintetében, amikről épen az imént volt szerencsém megemlékezni. Mikor erről szól a múzeum, azt mondja, hogy nagy nehézségek vannak a tanítók és szakközegek nevelése tekintetében, mert ez nem egyszerű iskolai oktatás, hanem attól nagyon is különbözik. A tanítónak egyúttal iparosnak is kell lennie, ha azt akarja, hogy oktatása termékenyítő legyen. Még nagyobb nehézségek merülnek fel a szakirányú tanításnál, mert ott a tanító már annyira tartozik iparos is lenni, hogy az illető iparág minden egyes részletét ismernie kell. Ezek a körülmények hozták magukkal azt is, hogy az intézet igazgatósága a tanítási folyamokkal párhuzamosan az ipari szaktanítók képzését is megindította. Elmondja azután 1907-iki jelentésében, hogy mi minden hiányzik ahhoz, hogy ezt a tevékenységet kellő sikerrel folytathassa. Ilyen a helyiségek hiánya A tervezet nyilvános rajzterem, a könyvtár szükséges kibővítését és a más iparágakban tervezett mintamühelyek felállítását nem lehetett megvalósítani, pedig mindezek az intézkedések iparfejlesztési szempontból égetően szükségesek. Rámutat azután arra, hogy az ipari termelőszövetkezetek kitanitása, irányítása tekintetében milyen nagy feladatok hárulnak a múzeumra. A technológiai iparmúzeum — úgymond — csak akkor teljesítheti fontos feladatát a kellő intenzivitással és az ipari életre való termékenyítő hatással, ha mindazoknak az eszközöknek, melyeket emiitettem, birtokában lesz. Az 1908—9. évi jelentés azt mondja : »örvendetes mértékben fejlődik az intézetnek egy másik iparfejlesztési eszköze is a gyakorlati kihatás tekintetében, értjük ez alatt a kísérleti ügyet. A kémiai iparok köréből általános elemzésekre és technológiai részletekre vonatkozó kérdésekben, az elektro-technika, a faipar, a pamut-, szövő, gép- és fémipar, valamint a gépolajok vizsgálatára vonatkozó kísérletekkel az intézet a rendelkezésre állott ipari speczialisták számához képest már évek óta foglalkozik Ez azonban magában véve még nem elégséges. Van ezenkívül ugy a kémiai, mint a mechanikai iparok terén számos oly különleges iparág, melynek a gyakorlati életben előforduló nehéz kérdések helyes és az iparra nézve termékenyítő hatású megoldásához az illető iparágban nemcsak elméletileg, de főleg gyakorlatilag is képesített szakember kell. Ezenkívül azonban szükséges még az is, hogy az ilyen módon képzett szakembernek megfelelően berendezett műhely és laboratórium, vagyis kísérleti állomás álljon rendelkezésére. Valamely kísérleti állomásnak csak akkor van igazán termékenyítő hatása, ha annak élén a szó szoros értelmében egész iparos áll. Az ipari vonatkozású kisérleti állomások olyképen is éleszthető hatásúak a velük rokon iparokra, ha azok az iparosok oktatásával is foglalkoznak. Itt azután a jelentés számot ad arról, hogy mindamellett, hogy ezek az eszközök csak korlátolt mértékben állanak rendelkezésre, hány ezer s ezer, mindenféle szakmából kikerülő önálló iparost és iparossegédet oktatott a tanfolyamokon és segített üzemük nagyobbitására és fejlesztésére. Mondhatom, e téren az intézet nagyon szép eredményeket ért el. Az 1908—9. évi jelentésnek konklúziója megint az, hogy (olvassa) : »A mintaműhelyek felállítása, elsősorban a középpontban, oly népesebb iparok részére, amelyeknél a modern ipargazdaság gépüzemet a versenyképesség és boldogulás szempontjából megkívánhat, továbbá laboratóriumok és gyakorlati műhelyek felállítása szükséges, amelyek más czélokat követnek — és erre kérem a t. ház és a t. minister ur figyelmét — és más szükségletet pótolnak, mint a nyugati, iparilag nagy fejlettségű államok nagyszabású kísérleti állomásai«. Végre sürgeti a jelentés a helyiségek, az uj épületek kérdésének megoldását és azt mondja (olvassa) : »Az ezen felsoroltak nélkül a fentieket t. i. az iparfejlesztést, nem tudjuk megvalósítani és iparunkat sem tudjuk hathatósan fejleszteni. i Azok az összegek, amelyekbe ezen feltételek tel-