Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-418

25Ő Í18. országos ülés WŰ esetére, kedvezőbb időkre kellett is halasztani : megnyugvással mutathatunk reá, hogy a javaslat a lehetőség végső határáig számolt minden jogos igénynyel, minden méltányos kívánsággal és szinte páratlanul álló humánus intézkedéseket, széleskörű kedvezményeket nyújt. (Élénk helyeslés.) A véletlen hozta magával, hogy ezen javaslat tárgyalását közvetlenül megelőzőleg olyan más javaslatok tárgyaltattak itt e házban, melyek önkéntelenül is komor gondolatokat, aggódó sejtéseket váltanak ki leikeinkből idebenn a házban és künn az országban, (ügy van!) Ilye\ körülmények között maguknak az alkalmazottaknák is sokszorosan nagy és legfőbb érdeke az, hogy ezen javaslatok mielőbb törvényerőre emelkedjenek, (lg z ! ügy van !) mert bizhatunk -ugyan benne, hogy állami alkalmazottaink minden körülmények között teljes odaadással, ha keli önfeláldozással is fogják teljesíteni kötelességeiket, de a közszolgálat érdekében' is szükséges, hogy ezt lelki megnyugvással és azon tudatban tehessék, hogy önmaguk és családjaik sorsa biztosítva van : miért is ajánlom, hogy ezen javaslatot elfogadni méltóztassanak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Szász Károly ! Szász Károly : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn az állami alkalmazottak s özvegyeik és árváik ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásra kerül és én szót emelek, kizárólag azért, hogy egy pár érvet próbáljak sorakoztatni a tanári szolgálat idejének felemelése ellen, Kölcsey ismeretes és bár soha el nem mondott, de mint Írásmű még mindig erősen élő és ható védőbeszédének szavaival kezdem — mutatis mutandis — felszólalásomat . Félve szólamlok meg, t. ház, látva a nevezetes többséget, amely a magyar tanárság sorsát mármár elhatározta. De mint az idézet nagy költő és emberbarát, én is azt mondhatom, hogy az'ügy, amely mellett a magyar kultúra és annak munkásai iránt érzett régi és erős meggyőződésen alapuló lelkesedéssel sikra szállok, sokkal fontosabb, semhogy érte mindent elkövetni nem kellene. Igen t. képviselőház ! Két évvel ezelőtt, a középiskolai tanárok nagy kongresszusának idejében, amikor először merült fel konkrét alakban az a terv, hogy a tanárok harmincz éves szolgálati ideje harminczötre emeltetik, a tanárok megnyugtatást nyertek a közoktatásügyi ministernek a a pénzügyi bizottságban tett kijelentése nyomán : hogy a szolgálati idő felemelése a már szolgálatban levő tanárokkal szemben semmi szin alatt sem fog megtörténni, arra nézve pedig, hogy az ezután alkalmazásba lépő tanárokkal szemben a szolgálati idő emeltessék-e, beható tárgyalások és tanulmányok fognak tétetni. > • Most, mikor tárgyalásra kerül a nyugdíjdeczember 4-én, szerdán. javaslat, amelyet én általában véve igen nagy örömmel üdvözlök és készséggel megszavazok, sajnálattal látom, hogy e törvényjavaslat, amelynek, hogy ugy mondjam, vezető eszméje, verbum régense az az igazán szép, igazán humánus gondolat, hogy megnehezülvén felettünk az idők járása, az állam a maga alkalmazottainak a nehéz életviszonyok közt, az élet irtózatos drágaságával szemben az egész vonalon segédkezet nyújtson — hogy akkor az állami alkalmazottak egy osztályával szemben, a tanárokkal szemben, némi tekintetben mostohán bánik el ez a javaslat, mert az eddigi 30 éves szolgálatnak 35 évre való felemelését tervezi. T. képviselőház ! A törvényjavaslat az indokolásban a tanári szolgálati idő felemelése mellett fő indokul azt hozza fel, hogy meg kell szüntetni a különbséget tanár és egyéb tisztviselők között. Én elhiszem, hogy ez a törvényjavaslat meg tudja szüntetni a különbséget a tanárok és egyéb tisztviselők ellátása tekintetében : de kérdem, t. ház. hogy vájjon megtudja-e szüntetni a különbséget a tanári munka és a hivatalnoki munka között ? (Igaz 1 ügy van .') Az én meggyőződésem szerint jaj annak az iskolának, mely hivatallá tétetik és jaj annak a nemzetnek, melynek fiait hivatalokban akarják nevelni. Én, ki egyrészt magam is két évtizedet meghaladó időt töltöttem a hivatalnoki pályán, másrészt mint öt fiugyer.mekkel megáldott családapa, (Éljenzés.) minden áldott nap tanári munkát végzek, meg tudom Ítélni azt az óriási különbséget, mely tanári munka és hivatalnoki munka közt van. Én a tanári munkát — legyen szabad ezzel a kifejezéssel élnem — valósággal' művészi munkának tekintem. Mert ha az a hivatalnok, ki jó hivatalnok akar lenni, egész értelmi erejét, minden tudását, szakképzettségét, energiáját tartozik belefektetni feladatának teljesítésébe, akkor ne feledjük el, hogy az a tanár ezen fegyvereknek küzdelembe vitele mellett még egész lelkét, szivét, érzelemvilágát is mozgósítani tartozik tanítványai és növendékei érdekében. Mert ne méltóztassanak hivatkozni arra, hogy a tanárok a maguk heti 18 órájával nincsenek annyira megterhelve, mint egyéb hivatalnokok, Iák .naponta talán öt órai hivataloskodásra vannak szorítva. Az a 18 óra a valóságban legalább is kétszeresére növekedik, ha hozzáveszszük, hogy a taná,T előadási kötelezettségén lávül mennyi minden munkát tartozik még teljesíteni, a nyelvészek a dolgozatok javításával, a fizikusok és a természetrajz tanárai a laboratóriumban s ami a fő. annak a tanárnak a nevelésben is erősen részt kell vennie, együtt kell éreznie, szenvednie, gyötrődnie azzal a növendékkel. Jakabffy Elemér: Kellene! Szász Károly: T. képviselőtársam, én az ideális tanárt tartom szem előtt, mert hiszen elismerem, hogy vannak rossz.tanárok, mint ahogy rossz biró, rossz ügyvéd, rossz orvos is számtalan van az országban. Megengedem,'; hogy vannak rossz tanárok, de nem szabad egyes kirívó példák-